Parajdon bebizonyosodott: a víz az úr – Egy történet, amelynek a végére még nem került pont
A parajdi bányakatasztrófa és annak következményei szerepeltek talán a leggyakrabban a Maszolon 2025 második felében, az elmúlt hét hónapban, így nem lehet néhány bekezdésben elintézni mi történt – és történik – ott. Folyamatosan követtük az eseményeket: gyorshírekben, helyszíni riportokban, elemzésekben és külön összefoglalókban. Kevés olyan ügy volt idén, amely ennyire világosan mutatta volna meg, hogyan válik egy helyi katasztrófa országos és regionális válsággá.
Május 28-án érkezett a hír: elöntötte a víz a parajdi sóbányát. A Korond-patak megáradt vize betört a föld alatti járatokba, és rövid idő alatt ellepte a bányát. Víz alá került a kezelőközpont, majd menthetetlenné váltak a bánya részei. A következmények gyorsan túlnőttek egy „egyszerű” meghibásodáson. Egyre világosabban rajzolódott ki, hogy a vízbetörés nem pusztán rendkívüli természeti esemény volt, hanem olyan válság, amelynek hátterében alábecsült kockázatok, elmaradt megelőző munkálatok és késlekedő döntések álltak.
A helyszínre látogató Nicușor Dan államfő bejelentette, hogy kérni fogja a miniszterelnököt, hogy küldje ki az ellenőrző testületét a felelősök kiderítésére. Megígérte, addig is a kormány kártérítést biztosít az érintett lakosságnak, hiszen sokan éltek a sóra alapuló turizmusból. Augusztusban kilencezer lejes segélyt ítéltek meg a parajdi sóbánya turisztikai részlegének dolgozóinak. A gyorssegélyre jogosultak a Salrom alvállalkozójánál, a magánkézben lévő Sal Sindnél dolgoztak, így nem részesültek abból a támogatásból, amit a bányavállalat saját dolgozóinak biztosít – nekik év végéig jár a fizetés. A Sal Sind munkásai viszont május óta egyetlen lejt sem kaptak – mondta el akkor Maszolnak Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke.
.jpg)
Júniusban már beomlásveszélyről, felszíni instabilitásról és sós lé felszínre töréséről szóltak a hírek, miközben egyes területeket lezártak, lakosokat pedig ideiglenesen kitelepítettek.
Parajdon közben megbénult a mindennapi élet. A bánya bezárása nemcsak turisztikai attrakció elvesztését jelentette, hanem egy egész gazdasági ökoszisztéma összeomlását. A Maszol helyszíni riportjai rendre azt mutatták meg, hogy a bánya nemcsak munkahely volt, hanem biztonságot adó alap, amely generációkon át tartotta el a települést.
A bizonytalanság nyár elején társadalmi feszültséggé alakult. Tüntetések szerveződtek, a helyiek új bánya nyitását, kártérítést, gyorsabb állami beavatkozást követeltek. Egyre gyakrabban hangzott el a kérdés: meg lehetett volna-e előzni mindezt? A Maszol cikkei ekkor már nemcsak a következményekről, hanem az okokról is szóltak: engedélyezések, ellenőrzések, a vízelvezetés állapota, valamint a megelőzés elmaradása kerültek előtérbe.
Beszámoltunk arról is, hogy támogatást nyújtottak, gyűjtést szerveztek a károsultaknak: az RMDSZ, egyes alapítványok, közösségek, egyesületek, az ökumenikus segélyszervezet és a magyar állam is.
Kapcsolódó
Mindeközben az illetékesek ráérősen dolgoztak, és dolgoznak - a parajdi bánya jelentette kockázatot nem vették komolyan.
A Salrom mosta kezeit. Szerkesztőségünk megkeresésére közölte, hogy az elvezető rendszer, akárcsak a patak medrének betonozása, ideiglenes megoldás. Ez a munkálat is egyelőre tervezési, illetve az ezt célzó geotechnikai és hidrotechnikai tanulmányok elkészítésének folyamatában van. A mintegy 1375 méteres szakaszon tervezett munkálatok kivitelezését 2025 októberére ígérték. A Salrom hangsúlyozta, a Korond-patak sóhegytől való elterelését a Környezetvédelmi Minisztérium és a Vízügyi Hatóság végzi majd el.
Ezzel egyidőben Mircea Fechet korábbi környezetvédelmi minisztert is felelőssé tette a Korond-patak elvezetésének „elmulasztása” ügyében a Salrom – akkor már menesztett – vezetősége. A kormányfő ellenőrző testületének vizsgálati eredményére reagálva a vállalat azt állította, hogy a volt tárcavezető azért tagadta meg a patak elvezetését, „mert abból csak a Salromnak lenne haszna”. A Maszol megkeresésére Mircea Fechet a metrohoz hasonlította a bányát. Közölte, ha beázna a metróalagút, nem más lenne hibás, mint a Metrorex. Az ő feladata biztonságossá tenni a létesítményt, és amennyiben nem tudja megoldani, az illetékes hatóságokhoz fordul.
A sótársaság vezetőjének leváltása Parajdon nem hozott azonnali megoldást: a bánya továbbra is zárva maradt, a vészhelyzetet többször meghosszabbították, a jövő pedig továbbra is bizonytalan maradt. Novemberben Facebookon megjelent egy videófelvétel, amely szerint gáz szivárog a bányából. A mérések szerint a gáz összetétele alapján nincs ok pánikra. a Salrom geológusa, Kovács J. Szilamér a Maszolnak elmondta, hogy a szivárgás nem új jelenség, hanem egy korábban is ismert patakparti gázforrás újraaktiválódása. A szakember hozzátette, a metán a bánya belsejében is hallhatóan bugyborékol, ami a természetes gázmozgásokra utal.
Kapcsolódó
A katasztrófa hatásai átlépték Parajd és Hargita megye határát. A Kis-Küküllőbe kerülő sólé mennyisége miatt Maros megyében ötvenezer ember maradt ivóvíz nélkül. A dicsőszentmártoni, gyulakutai és küküllőszéplaki víztisztító állomások több tízezer Maros megyei lakosnak június 3-a óta nem tudtak emberi fogyasztásra alkalmas csapvizet biztosítani. A kormány 17,8 millió lejt utalt ki a tartalékalapból sótalanító berendezések megvásárlására.
A folyó élővilága elpusztult, a környezetvédelmi hatóságok vizsgálatot indítottak, közben egy biológus és egy ökológus büntetőfeljelentést tett a legfőbb ügyészségen azok ellen a döntéshozatali jogkörrel rendelkező személyek ellen, akik felelősek a Korond-patak és a Kis-Küküllő sós vízzel való szennyezéséért – „legyenek ezek állami hatóságok vagy az általuk szerződtetett cégek”. Az előterjesztők azt remélik, hogy a felelősségre vonás mellett azt is elérik, hogy ilyen a későbbiekben ne történhessen meg.
Három hónappal a természeti katasztrófa után még mindig bizonytalan volt a Kis-Küküllő menti települések vízellátásának jövője. A környezetvédelmi minisztérium nem értékelte ki az előterjesztett javaslatokat, a vízszolgáltató szerint a szaktárca nem vette komolyan a helyzet súlyosságát.
A Maros Megyei Katasztrófavédelmi Felügyelőség (ISU) és az Aquaserv vízszolgáltató munkatársai szállították az érintett településekre az ivóvizet, ahol a lakók a köztereken kihelyezett tartályokból vitték haza. Közben az érintettek segítségére siettek a gazdaszervezetek. Összesen 19 200 liter palackozott ásványvizet juttattak el egy nap alatt Gyulakutára, Küküllőszéplakra, Vámosgálfalvára és Ádámosra.
A katasztrófa bekövetkezte után több mint hat hónappal, december 15-én átadták a gyulakuti víztisztító állomásnál üzembe helyezett sótalanító berendezést. A közegészségügyi hatóság kibocsátotta azt az engedélyt ami alapján emberi fogyasztásra alkalmasnak minősítik a gyulakuti háztartásokban lévő csapvizet. Sipos Levente, az Aquaserv ivóvízszolgáltató vezérigazgatója az átadáson elmondta az Aquaserv munkatársai több mint száz helyszínre szállítottak ivóvizet nap mint nap.
December 16-án a dicsőszentmártoni vízüzem mellett üzemelték be a sótalanító berendezést.
Ezzel egyidőben lassan éledni kezd a Kis-Küküllő élővilága, de a veszély még nem hárult el: egy újabb szennyezés már beláthatatlan károkat okozna. A természetvédők szerint a kezdeti képhez viszonyítva kevésbé riasztó a mostani, de nem dőlhetünk hátra.
Az év végére Parajdon némi remény sejlett fel. Sokan elfogadták, hogy a bánya már nem tér vissza korábbi formájában, mások továbbra is egy új sóbánya megnyitásában vagy a turizmus részleges újraépítésében bíznak.
Túlzás lenne azt állítani, hogy a történetnek vége van. Sok kérdőjel maradt. A teljesség igénye nélkül soroljuk: Kiszivattyúzzák-e a sólevet a bányából vagy sem? Mi történik abban az esetben, ha beomlik a sóhát egy része? Milyen veszélynek vannak kitéve a környékbeliek? Mikor terelik el a Korond-patakát? Milyen irányba indulhat el a turizmus? Mi valósul meg azokból az ígéretekből, amelyek a tragédia első heteiben elhangoztak?
Azt megígérhetjük, hogy 2026-ban is beszámolunk a fejleményekről. Kövessék a Maszol felületeit.
CSAK SAJÁT


