Készülnek a tervek, a kockázatfelmérés és más papírmunkák, de az illetékesek nem veszik komolyan a parajdi sóbánya jelentette veszélyt. Az Országos Sótársaság (Salrom) arról tájékoztatta a Maszolt, hogy sínen vannak az előkészületek, dr. Deák György Ph. D habil, az Országos Környezetvédelmi Kutató- és Fejlesztőintézet vezetője azonban úgy véli, hogy a vállalat nem veszi komolyan a biztonsági és környezeti veszélyeket.

Az Ocnele Mari-ban bekövetkezett katasztrófával – ahol egy korábbi sókitermelési szonda beszakadása miatt akár tömeges halálesetekkel járó tragédia is előfordulhatott volna – állította párhuzamba a parajdi bánya tragédiáját Deák György, az Országos Környezetvédelmi Kutató- és Fejlesztőintézet vezetője. Szerinte az ottani eset tanulsága szerint megfelelő prognózis és időbeni beavatkozás nélkül csak a szerencsén múlik, mikor következik be a tragédia. Hangsúlyozza: a különbség most az, hogy Parajdon még az előzetes számítások is hiányoznak, nincsenek integrált monitoringrendszerek, amelyek alapján a veszélyhelyzeteket előre lehetne jelezni – figyelmeztetett Deák György.

Kapcsolódó

Kilencven nap telt el! – Továbbra sincs felelőse a parajdi katasztrófának

A Parajdon keletkezett kárnak nincs gazdája, csak elszenvedői - de ők százával vannak. 

bányakatasztrófa Parajd sóbánya felelősségre vonás

A szakember szerint a jelenlegi csőrendszer, amellyel a Korond-patak vizét próbálják elvezetni, nem nyújt hosszú távú megoldást, sőt a veszély továbbra is fennáll. A sólé továbbra is a Kis-Küküllőbe folyik, és befolyásolja több ezer Maros megyei háztartás ivóvízellátását.

A Salrom mossa kezeit. Szerkesztőségünk megkeresésére közölte, hogy az elvezető rendszer, akárcsak a patak medrének betonozása, ideiglenes megoldás. Ez a munkálat is egyelőre tervezési, illetve az ezt célzó geotechnikai és hidrotechnikai tanulmányok elkészítésének folyamatában van. A mintegy 1375 méteres szakaszon tervezett munkálatok kivitelezése várhatóan 2025 októberében kezdődik. A Salrom hangsúlyozza, a Korond-patak sóhegytől való elterelését a Környezetvédelmi Minisztérium és a Vízügyi Hatóság végzi majd el.

Deák György ugyanakkor elmondta, kidolgoztak egy javaslatot a Korond-patak elvezetésének módozatára vonatkozóan, azonban arról nem tud, hogy azt figyelembe veszik-e az illetékesek a tervezéskor.

A szakember szerint rendkívül fontos a bányában lévő sólé mielőbbi kiszivattyúzása, hiszen senki nem tudja, hogy mi zajlik a mélyben. Nincs monitoringrendszer, és a Salrom nem szolgáltatja a rendelkezésére álló adatokat. A sóbánya kapcsán elvileg kétévente kellett volna topográfiai mérést készítenie egy temesvári cégnek, a Salrom azonban azt állítja, nincsenek meg az adatok.

Deák György hangsúlyozta, amennyiben egymillió köbméter sólé feltör a mélyből, az nemcsak a közvetlen környezetet, hanem a Maroson, a Tiszán és a Dunán keresztül a Fekete-tengert is elérheti. Az illetékeseknek számolniuk kell azzal, hogy a környezetre gyakorolt hatás mellett a probléma határokon átívelő is lesz. Magyarországot is érintheti a szennyezés.

Hangsúlyozta, minél hamarabb döntést kell hozni arról, hogy a sólevet benne hagyják a bányában, vagy kiszivattyúzzák azt. Bármelyik változatot választják, kár keletkezik – azt nem lehet elkerülni, de azt még nem tudni, hogy pontosan mekkora. Ha a benntartás mellett döntenek, megtörténhet, hogy beszakadnak a falak, és az óriási mennyiségű sólé feltör a bányából. Annak a hatásait kell kezelni, ha lehet – teszi hozzá. Ha kiszivattyúzzák, abban az esetben csökkenhet a kockázat, „ha Isten megsegít, akár el is lehet kerülni”.

A sólé eltávolítása esetében azonban két feltételnek mindenképp teljesülnie kell. Ki kell alakítani azt a mesterséges tómedret, ahova kiszivattyúzzák a sólevet, és a Korond-patakot teljesen el kell vezetni.

Ha sikerül kiszivattyúzni a sólét, és megtörténnek a beszakadások – ami sajnos elkerülhetetlen –, akkor kisebb földrengésre lehet számítani, de nem történik meg a sólé felszínre törése.

Az eddigi tapasztalatok alapján – lásd Ocnele Mari helyzetét – beláthatatlan következmények is lehetnek. A szakember hangsúlyozta, „hibás az a feltételezés, hogy az üreg hermetikusan tartja majd a vizet”. Ha kiszivattyúznánk a sólét, lehet majd a bánya helyén egy sós tó, és valamelyest kontroll alatt lehetne tartani a helyzetet, de ez nagyban függ egy megfelelő monitoringrendszer telepítésétől (az előre jelezheti, hogy hol és mikor valószínűsíthető beomlás).

A sólé kiszivattyúzása kapcsán a Salrom közölte, hogy szerződést kötöttek egy németországi céggel, amely kockázatelemzéssel, földtani és kőzettani vizsgálatok elvégzésével foglalkozik. Deák György szerint azonban minél tovább várnak, annál nagyobb a kockázat, a felelősséget pedig továbbra sem vállalja senki.