Három hónap alatt sem neveztek meg felelősöket, nem oldották meg a Korond-patak elterelését, nem tették biztonságossá a sóhátat, és nem menesztettek egyetlen magas rangú tisztségviselőt sem. A Salrom részvénytársaság és a vízügyi hatóság vezetője is tisztségben maradt, így a parajdi bányakatasztrófa okozta kárnak továbbra sincs gazdája – csak elszenvedői.

Több mint 160 Salrom-alkalmazott és az alvállalkozó további 45 dolgozója vált munkanélkülivé. Az idegenforgalommal foglalkozó, mintegy 150 cég került nehéz helyzetbe. Ha vállalkozásonként csak egy személyt is elbocsátanak, ugyanennyi személynek nem lesz munkahelye. Maros megyében hozzávetőleg 50 ezer ember maradt ivóvíz nélkül. 

Sok víz folyt le már a Korond patakán amióta bekövetkezett Parajd történetének legnagyobb katasztrófája, azonban válaszokkal és épkézláb megoldásokkal továbbra sem szolgálnak az illetékes hatóságok. Több bűnbakot próbáltak már találni – a hódoktól kezdve – a Salrom és a vízügy között – a felelősség egymás udvarába dobálásáig, ám a mai napig nem nevezték meg az igazi vétkeseket.

Elvileg vizsgálódik a miniszterelnök ellenőrző testülete 

Május 31-én a kormány Facebook-oldalán jelentette be Cătălin Predoiu ügyvivő miniszterelnök, hogy utasította az ellenőrző testület vezetőjét: „gyorsan és alaposan” vizsgálják ki a parajdi katasztrófa okait, és azonosítsák a felelősöket. A gyorsaság határidejéről azonban nem esett szó.

Ma augusztus 29-ét írunk – két nap híján három hónap telt el az utasítás óta –, de a hivatalos jelentés máig nem készült el. Az intézmény honlapja szerint a vizsgálat még zajlik: mind a Salrom vállalatot, mind a Román Vízügyi Hatóságot ellenőrzik. A testület folyamatban lévő 44 ügye között ezek a 37. és 38. helyen szerepelnek a listán.

A vízelvezető csőrendszert még nem adták át

Bár a Korond-patakot a parajdi sóbánya katasztrófasújtotta területeitől elvezető vízelvezető csőrendszer közel egy hónapja elkészült és már működésbe is lépett, az Országos Sóipari Társaság (Salrom) mindmáig nem vette át hivatalosan a munkát a kivitelezőtől. 

A rendszer megbízhatatlanságát jól mutatja, hogy már egy augusztus eleji hevesebb esőzést sem bírt ki. Ráadásul kiderült: a kivitelező cég közbeszerzési eljárás nélkül kapta meg a munkát, és sem megfelelő gépparkkal, sem elegendő szakképzett munkaerővel nem rendelkezik ahhoz, hogy szakszerűen elvégezze a feladatot.

Helyi lakosok szerint a csövek mellett továbbra is szivárog a víz, így a nagy költségvetésű ideiglenes beruházás akkor sem nyújt valódi megoldást, ha nem esik az eső.

Salrom: A bányavállalat alkalmazottainak sorsáról még nem döntöttek 

Megkeresésünkre az Országos Sótársaság (Salrom) – a vállalat vezérigazgatója, Constantin Dan Dobrea által aláírt – levélben, enyhén sablonos választ adott arra a kérdésre, hogy megfelelőnek tartja-e a vízelvezető csőrendszert. Mint írják, a munkálatot a kivitelező a Román Vízügyi Hatóság által is jóváhagyott terv alapján készítette el. Annak hatékonyságát is maga a kivitelező szavatolja. A cég szerint a rendszer 12–14 m³/s vízhozamot bír meg.

A Salrom ugyanakkor közölte, hogy ez is, akárcsak a patak medrének betonozása, amelynek a tervezése, illetve az ezt célzó geotechnikai és hidrotechnikai tanulmányok elkészítése folyamatban van - ideiglenes megoldás. A mintegy 1375 méteres szakaszon tervezett munkálatok kivitelezése várhatóan 2025 októberében kezdődik. Hangsúlyozzák, a Korond-patak sóhegytől való elterelését a Környezetvédelmi Minisztérium és a Vízügyi Hatóság végzi majd el.

A víz bányából való kiszivattyúzása kapcsán a Salrom közölte, hogy szerződést kötöttek egy németországi céggel, amely kockázatelemzéssel, földtani és kőzettani vizsgálatok elvégzésével foglalkozik.

A bányavállalat alkalmazottai kapcsán szűkszavú válaszban közölték, sorsukról egyelőre nem született döntés.

Arra a kérdésünkre, hogy terveznek-e új bányát, esetleg turisztikai létesítményt kialakítani a környéken, a Salrom közölte: két lehetőséget mérlegelnek. Az elárasztott Telegdy-bánya fölött új szint megnyitását. Azt a kitermelt só hasznosításával turisztikai létesítménynek szánnák. Hosszú távon tervezik új bányák megnyitását a Salrom tulajdonában lévő területen. Mint írják, már megkezdődtek az esetleges helyszínek azonosítására vonatkozó elsődleges kutatások.

 Be nem tartott határidők és ígéretek 

Nyomás hatására elkezdődött azoknak a munkálatoknak – az elvezető–patakelterelő –, beruházásnak a megtervezése, amelyekre rendkívül nagy szükség van – mondta el a Maszolnak Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes. Hozzátette: „sajnos a Környezetvédelmi Minisztérium a vízüggyel késésben van, és nem tartják be a határidőket. A napokban felhívtam a figyelmét a környezetvédelmi miniszter asszonynak, hogy az ő felelőssége most, hogy ezeket a határidőket betartsák, és a terveket hozzák jóváhagyásra a kormány elé. Az Országos Katasztrófavédelmi Hatóság (ISU) is határidőt szabott meg a minisztériumnak.”

Hozzátette: „A Salrom esetében a felelőtlenség egyértelmű. A mai napig nem működik tökéletesen az a vízelvezetés, amelyet megépítettek. Mi továbbra is azt mondjuk, hogy azonnali vezetőváltásra lenne szükség. Épp tegnap vagy tegnapelőtt láttam, hogy a maga »bölcsességében« a Salrom igazgatótanácsa nem menesztette a vezérigazgatót. Ezt ismét meg kell beszélnünk a koalícióban, mert nem tartom korrektnek azt, hogy az igazgató, aki akkora kárt okozott a Salrom állami vállalatnak, továbbra is vezesse a céget. Nagyon fontos, hogy meglegyenek a tervek, és pénzt kapjunk ahhoz, hogy megépítsük az elvezetést, és százszázalékos biztonságba tudjuk helyezni a sóhegyet.”

Arra a kérdésünkre, hogy meddig lehet halogatni azt, amit ő maga is kezdeményezett, hogy menesszék a Salrom vezérigazgatóját, Tánczos Barna úgy fogalmazott: nehéz erre válaszolnia. „Az igazgatótanács, amelynek kinevezését brüsszeli nyomásra egy olyan törvény alapján csinálta meg a minisztérium, amelyet nagyon európainak és nagyon politikamentesnek tartottak, most épp akadályoz minket abban, hogy racionális döntéseket erőszakoljunk ki az illető cégtől. Én bízom abban, hogy előbb-utóbb meg fog történni” – fejtette ki.

Anyagi nehézségekkel számol a parajdi önkormányzat

Nyágrus László parajdi polgármester a Maszol megkeresésére emlékeztetett: a bánya vízzel való feltelése után kihirdetett vészhelyzet következtében több családnak el kellett hagynia otthonát. A kitelepítettek az elmúlt héten visszatérhettek, ám a helyzetük kezelése komoly terhet rótt az önkormányzatra.

A legtöbben rokonok vagy ismerősök segítségével oldották meg lakhatásukat, az önkormányzat étkeztetést biztosított, amelyet néhányan igénybe is vettek. Nyágrus László szerint az ehhez köthető pontos költségkimutatás a következő hetekben készül el. A prefektúra felé tett igényléssel az önkormányzat reméli, hogy a kiadást megtéríti az állam. A településvezető úgy véli, hogy a kitelepítésnek lesz még gazdasági vonzata. Meggyőződése, hogy több család nem tudja majd befizetni a helyi adót. Hangsúlyozta, országos szinten sem könnyű a helyzet, de Parajd egyedi problémákkal küzd. 

A polgármester biztosított mindenkit arról, hogy a község nem maradt egyedül a válságban. Fontosnak tartja, hogy a felajánlott lehetőségeket összegezzék, és a helyi gazdaság és idegenforgalom javára mozdítsák el. Bízik abban, hogy a sóbánya visszakerül az idegenforgalmi vérkeringésbe, de – mint mondta – addig is a helyben meglévő lehetőségeket kell maximálisan kihasználni.

„Erősnek kell lennie mindenkinek, látható, hogy olyan időszak következik, amikor nagyon fontos az összehangolás. Minden erőforrást, plusz lehetőséget, amit Parajd eddig nem használt ki, vagy esetleg nem figyelt rá, figyelembe kell venni, mert ha nem, akkor gondok lesznek, még nagyobb gondok, és ezen túl pedig meg is kell jobban dolgozni a vendégekért. Bízom benne, hogy ez már tudatosult a helyiekben, és ezen dolgoznak” – hangsúlyozta a polgármester.

Munkahelyek százai kerülhetnek veszélybe Parajdon

Parajdon mintegy 150 cég végez turizmushoz köthető tevékenységet – panziók, éttermek, boltok stb. –, és valamennyiük nehéz helyzetbe került – nyilatkozta a Maszolnak Kuron Tamás, a helyi vállalkozók egyesületének elnöke, önkormányzati tanácsos. Hozzátette: nemcsak a turizmusból élők szembesülnek gondokkal.

„Ha minden vállalkozás csak egy alkalmazottat bocsát el, máris 150 ember marad munka nélkül. Vannak olyanok is, akik közvetlenül, de van olyan is, aki közvetve érintett a turizmus visszaesésében. Az állami intézményektől az ígéreteken kívül semmi más nincs, nem kommunikálnak a helyiekkel, az önkormányzat sem kap támogatást” – fogalmazott Kuron Tamás.

Elmondta: július végén járt le a határidő, ameddig a cégek benyújthatták a megígért állami támogatásra vonatkozó igényeiket. Várhatóan az év végéig megkapják az árbevételük legfeljebb 15 százalékának megfelelő összeget. „Ez kizárólag a vendéglátósokra vonatkozik, sem a wellnessközpont, sem más parajdi vállalkozás nem igényelhetett anyagi támogatást” – tette hozzá.

„Az ősz beköszöntével újabb elbocsátási hullám várható” – jegyezte meg a vállalkozó. Hangsúlyozta: míg a nyári szezonban volt némi szolidaritás – sokan egy-két napra megszálltak Parajdon, ami minimális forgalmat biztosított –, az iskolakezdéssel ez nagymértékben vissza fog esni. „Ez kihatással van Parajd teljes ökoszisztémájára, mind a vállalkozások, mind a munkavállalók számára” – tette hozzá.

Kérdésünkre válaszolva közölte: a környéken nincs más lehetősége a munkavállalóknak, hiszen a térség lakosságának megélhetése a turizmusra épül. Minden panziónak, szállodának – még Szováta városban is – megvan a maga alkalmazotti köre, és a turizmus visszaesésével elkerülhetetlen a létszámcsökkentés. Az egész Sóvidéken és Udvarhelyszéken az elmúlt években nem jöttek létre új munkahelyek, a székelyudvarhelyi gyárak bezárása pedig újabb nagy érvágást jelentett.

„Parajdon nincs olyan iparág, amely ne a turizmushoz kapcsolódna, és amely munkahelyteremtést biztosíthatna” – hangsúlyozta Kuron Tamás. Mint mondta, az egész régióban nincs ahol elhelyezkedniük azoknak, akik most munka nélkül maradtak. Rámutatott: a helyzet Hargita megye egészére negatívan hat, hiszen a munkaerő elvándorol. „Külföldnek gyártjuk a munkásokat” – jegyezte meg.

A helyi vállalkozók egyesületének vezetője szerint Parajd számára az jelentene valódi megoldást, ha a sok ígéret helyett kézzelfogható intézkedések születnének, és ezek új munkahelyeket is teremtenének.

Nem látják a fényt az alagút végén

„Ha bekövetkezik egy katasztrófa, mindig az első napok a legnehezebbek, utána lassan bele kell törődni a helyzetbe. Mindig csak előre szabad nézni, visszafelé sohasem. Az előretekintés azt jelentette számunkra, hogy rá kellett jönnünk: ami volt, már soha nem lesz többé, bánya nem lesz. Bármit lehet csinálni, de abban a mennyiségben turistákat idecsalogatni, mint ahogyan azt a bánya tette, lehetetlen. Ez tény” – fogalmazott ottjártunkkor a vízzel elárasztott sóbánya bejáratának közelében ajándéküzletet működtető egyik vállalkozó. A több mint húsz éve üzemelő vállalkozás képviselője elmondta: véleménye szerint valódi megoldást csak a sóbánya valamilyen szintű újranyitása jelenthetne.

Hozzátette: a hat hónapos nyitvatartásra az őszi-téli időszakban igyekeznek felkészülni, ilyenkor szoktak ajándéktárgyakat és saját termékeket gyártani. „A raktárunk lassan kiürül, és még nem tudjuk, hogy télen merjünk-e újra belevágni, mert az eladások a korábbiak töredékére csökkentek. Ez a munkahelyünk, ugyanúgy eltöltjük az időt, mint korábban, csak a fizetésünk a töredéke annak, ami volt” – fogalmazott a vállalkozó. Kiemelte: ősszel tudnak majd pontos mérleget vonni a veszteségekről. A jövő évi folytatás egyelőre bizonytalan, amit az is nehezít, hogy információk híján „nem látják a fényt az alagút végén” – tette hozzá.

„Kemény időszak volt” – szögezte le egy másik ajándéküzlet tulajdonosa az elmúlt hónapok tapasztalataira vonatkozó kérdésünkre. Mint mondta, a bányakatasztrófát követő néhány hétben a látogatók szolidaritásának köszönhetően még volt némi forgalmuk, ezt követően azonban drasztikusan visszaesett.

„Innen is fel kell állni, megy tovább az élet” – mondta egy másik személy, aki szerint a sós vizű strand és a wellnessközpont megnyitása nem hozott jelentős változást a forgalomban. A helyzeten várhatóan csak ront majd az őszi iskolakezdés, amely után teljesen elmaradnak – a jellemzően magyarországi – látogatóik. A vállalkozó ugyanakkor hangsúlyozta: a turisztikai szereplők között sincs meg „az az összetartás, ami kellene”.

„Amíg ezt nem ismerjük fel, addig nem tudunk előrelépni. Van egy bizonyos mennyiségű sókészletünk, ami ezzel a forgalommal két-három évig elég lesz, utána mi sem tudjuk, hogyan tovább. Vannak ötleteink, próbálunk előre nézni (…). Ha mindenki egy kicsit hozzátesz, az embereket ide lehet csalogatni, de bánya nélkül nehéz lesz” – mondta el a vállalkozó.

Vélt vagy valós egyéni sérelmekből fakadó feszültségek

Nem múlt el nyomtalanul az elmúlt hónapok bizonytalansága a Sószoros környékén élőkben. Ottjártunkkor, néhány nappal a kényszerű lakhelyelhagyást előíró kitelepítési rendelet felfüggesztése után, nehezen jöttek a szavak az általunk megszólítottakból.

Egy udvarra betérve idősebb férfival álltunk szóba, aki beszélgetésünk elején leszögezte: nem vállal interjút kamera előtt. Lemondó hangsúlya árulkodó volt: nincs már mit mondania, amit korábban ne mondott volna el. A családban oldották meg a lakhatást az elmúlt hetekben, ami minden családtagot komoly kihívás elé állított több szempontból is. „Nehéz” – ismételgette, miközben a rendezett portán igyekeztek úgy tenni, mintha minden a megszokott kerékvágásban menne. Mert el kell látni a jószágokat, rendet kell tartani, vissza kell zökkenni. Mindehhez azonban nem kapnak támaszt, tanácsot, segítséget.

Kapcsolódó

„Egy élet munkája veszett el” – Mindig azt mondták, még van idő megmenteni a sóbányát

35 éven át dolgozott a sóbányánál, úgy hiszi, még van remény, hogy megmentsék azt, és ez ad egy kis kapaszkodót a mindennapokban. 

Parajd sóbánya Parajd interjú sóbánya turizmus

A párbeszéd hiányát említette az egyik helyi fiatal férfi is, akivel az utcán, két kislánya társaságában találkoztunk. Ő sem vállalta, hogy kamera előtt szólaljon meg, nem látta értelmét – mondta. A beszélgetésünk során azonban ömleni kezdett belőle a keserű panasz: a kilakoltatás idején senki nem érdeklődött sorsukról. Nem kérdezték meg, hogy vannak, mire van szükségük. Az önkormányzat által felajánlott étkeztetésről önként lemondtak, hogy ne legyen támadási alap később, ám úgy értesültek, nem mindenki tehette ezt meg. Több összeg is elhangzott arról, mi mennyibe kerülhetett, de hivatalosan – ahogy fentebb írtuk – nem készült még összegzés. Kézzel fogható segítséget magyarországi felajánlások nyomán kaptak, tette hozzá.

A fiatalember szóvá tette azt is, hogy a kivitelezők hanyag munkát végeztek, sok bosszúságot okozva ezzel a helyieknek. Véleménye szerint nem a lakosságnak kellett volna például letisztítania az aszfaltutat a ráhordott sártól, portól, ami megkeserítette az arra közlekedők életét. Kiemelte a helyi roma közösség nehéz helyzetét is, hiszen házaik közvetlenül a Korond-patak töltése, a kiépített elvezető rendszer mellett találhatók.

Az említett házak közelében kisebb beszélgetőcsoportot szólítottunk meg, ám gyanakvással fogadták közeledésünket. Mint elmondták, attól tartanak, hogy úgysem azt írjuk le, amit mondanak, vagy nem pontosan. Egyikük vállalta a szószóló szerepét, s azt mondta: nagy a baj, „Bukarestből tették tönkre a bányát”, amely korábban mindannyiuk számára biztonságot jelentett. Az idegenvezetőnkké avanzsált férfi arra is felhívta a figyelmet, hogy a készülő kerítés, amely a patakmedret a műúttól választja el, a romák házainak épült neki. Emellett a házak előtt futó, korábban a vizet elvezető kis csatorna eldugult, így a víz a porták mellé folyik vissza.

Mindezért a patak elterelésén dolgozó kivitelezőt hibáztatják. Neki róják fel azt is, hogy az egyik kerítés betonoszlopát az ott dolgozó munkagépek megrongálták. „Ki fogja ezt kifizetni?” – hangzott el a (egyelőre) megválaszolatlan kérdés. Az érintett ingatlan gazdája elmondta: külföldön dolgozik, de most itthon van, és szívesen szóba állna egy „főnökkel”, nemcsak „futárokkal”. Azt szeretné, ha szembenéznének a helyiek panaszaival. Indulatos szavait ezen a helyen nem idézhetjük szó szerint.

A Korond-patak szurdokának közeléből lakóhelyüket elhagyni kényszerült lakosok tehát elsősorban azt rótták fel a hatóságoknak és a helyi vezetőknek, hogy nem kommunikáltak megfelelően a kitelepítés ideje alatt. Azt is elvárták volna, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a személyes sorsuk alakulása.

A környezetvédelmi minisztérium is kivár, miközben a Kis-Küküllő mentén továbbra sem iható a csapvíz

Maros megyében több ezer háztartásban továbbra sem iható a csapvíz. A Kis-Küküllő sótartalma nem csökken a hazai szabványoknak megfelelő érték alá, így a hatóságok nem ajánlják annak fogyasztását. Hónapok óta köztereken kihelyezett tartályokból viszik az ivóvizet a lakók a háztartásokba. 

A Maros megyei illetékes intézmények a vízszolgáltatóval közösen kormányzati segítséget kértek. A kabinet jóváhagyta két sótalanító berendezés beszerzését és telepítését az Aquaserv érintett víztisztító állomásain, amelyek a sós víz ivóvízzé alakítását szolgálják. A gyorsított közbeszerzési eljárás első szakasza augusztus 28-án zárult le. A napokban az ajánlatok elbírálása zajlik. A legoptimistább forgatókönyv szerint szeptember 11-én írhatják alá a szerződést a nyertes céggel – közölte portálunkkal Sipos Levente, az Aquaserv vezérigazgatója.

Maros megye prefektusa, Barabási Antal Szabolcs emlékeztetett: június harmadika óta a katasztrófavédelmi felügyelőség és az Aquaserv munkatársai szállítják az ivóvizet a Kis-Küküllő menti településekre. Az elmúlt egy hónapban a sókoncentráció ugyan stabilizálódott – jelenleg 350–450 mg/l közötti értékeket mérnek –, de ez továbbra sem felel meg a romániai szabványoknak.

A prefektus ugyanakkor hangsúlyozta: a sótalanítás csak átmeneti megoldás. A legfontosabb a Kis-Küküllőről (mint nyersvízforrásról) való leválás, valamint a bözödi víztározóra való rácsatlakozás megvalósítása lenne. Szerinte, ha a Marost használnák alternatív megoldásként, az „túl nagy kompromisszum, mert csak Dicsőszentmártont és néhány községet látná el, három-négy nagyobb település kimaradna” – mondta Barabási Antal Szabolcs.

Mint hozzátette, a bözödi változatot a vízügyi szakemberek teljes körű vizsgálata is alátámasztotta. Az erről készült dokumentációt elküldték Bukarestbe, a környezetvédelmi minisztériumnak, de több mint egy hónapja várják a választ. „Heti szinten kétszer írunk és telefonálunk, de még mindig nem kaptunk visszajelzést” – fogalmazott.

A prefektus kitért arra is, hogy a romániai szabványok szerint az érintett térségben továbbra sem számít ihatónak a csapvíz, de tisztálkodásra és főzésre alkalmas.

Barabási Antal Szabolcs ugyanakkor bírálta a Parajdon épült csőrendszer kivitelezési munkálatait. Mint elmondta, a kivitelezésnek mindenféle terv nélkül fogott neki egy kis cég, amelynek sem megfelelő gépparkja, alkalmazottja, sem tapasztalata nem volt. „Egy nagyobb áradás esetén a víz az egész rendszert kikerüli, és ugyanoda folyik vissza. Ez hosszú távon nem jelent megoldást” – hangsúlyozta.

Környezetszennyezés: nem kihágás, hanem bűncselekmény

A környezetszennyezést több hatóság, köztük a Maros Megyei Környezetőrség is vizsgálta. Székely Annamária igazgató a Maszolnak elmondta: a folyó érintett szakaszain ellenőrzéseket végeztek, és az élővilág pusztulását rögzítő jegyzőkönyveiket továbbították az Országos- és a Hargita Megyei Környezetőrségnek, valamint a Hargita Megyei Rendőrségnek.

Mivel a szennyezés nem Maros megye területén történt, a megyei őrségnek nincs jogköre eljárni az ügyben – tette hozzá. Mint mondta, a környezetőrség csak kihágások miatt szabhat ki bírságot, ám ebben az esetben bűncselekményről van szó.

A Hargita megyei rendőrség hivatalból indított vizsgálatot a bányakatasztrófa kapcsán, a környezetőrség pedig jelezte, hogy az ügynek környezetszennyezési vonzata is van, így a környezetőrség jelentését is a nyomozati anyaghoz csatolták. 

Hét-tíz év alatt regenerálódik a Kis-Küküllő

Mint arról beszámoltunk, az ügy kapcsán egy biológus és egy ökológus a legfőbb ügyészségen tett büntetőfeljelentést azok ellen a döntéshozatali jogkörrel rendelkező személyek ellen, akik felelősek a Korond-patak és a Kis-Küküllő sós vízzel való szennyezéséért. Mivel azonban az igazságügyi hatóság nem köteles magánszemélyeket tájékoztatni az eljárás menetéről, ők sem tudják, hogy az ügy jelenleg milyen stádiumban van. A Maszol megkeresésére Márk-Nagy János biológus elmondta: az okozott kár a folyó szempontjából évekig érezhető lesz.

„Nagyon sok tényezőtől függ, hogy mikor lesz ismét élővilág a Korond patakában illetve a Kis-Küküllőben. Elvileg 7–10 évre tehető a regenerálódás folyamata. Más, hasonló szennyezéseknél – például Spanyolországban – 10 év alatt állt helyre a folyó” – mondta a szakember.

Közölte, az is meghatározó, hogy milyen további terhelések érik a folyót. A kipusztult mikroorganizmusok hiánya miatt az öntisztulási folyamat is sérült, hiszen azok az élőlények amelyek eddig a szerves anyag lebontását biztosították, eltűntek.

„Az is kérdés, hogy a befolyó patakokban mennyi élőlény maradt meg, mennyi tudott elbújni, meghúzódni. A szennyezést követően vidranyomokat nem találtak, elpusztult hódokat viszont igen, vagyis a szennyezés a magasabb rendű élőlényekre is komoly hatással volt” – tette hozzá.

Kérdésünkre elmondta, valószínűleg először az algák és a moszatok térhetnek vissza a folyóba, de már most vannak olyan szakaszok – például Erdőszentgyörgy környékén –, ahol halakat is láttak, ez az a rész, ahol a Bözödi-víztározóból hígítás céljával beengedték a vizet a folyóba.

„Azt tudni kell, hogy ahol alkalmatlan a víz a lakosság ivóvízellátására, ott alkalmatlan az édesvízi folyók élővilága számára is. Ezek az édesvízi élőlények nincsenek hozzászokva a magas sókoncentrációhoz” – összegezte a biológus.