Nem tett szigorú lépeseket a parajdi – de már rég nem csak Parajdot érintő – katasztrófa megelőzése érdekében a bányafelügyelet sem az évek során. Bár tisztában volt a sóbányát fenyegető vízbeszivárgással, mégsem kényszerített ki a valódi megelőző intézkedéseket: beérte azzal, hogy ezek szerepeljenek az éves tevékenységi tervekben – ez derül ki a bányászati, kőolajipari és szén-dioxid-tárolási szabályozó hatóság (ANRMPSG) Maszol kérdéseire adott válaszaiból. A hatóság a bánya idén májusi súlyos problémáiról nem is kapott hivatalos értesítést, holott ez a törvény szerint az üzemeltető kötelessége lett volna. Hogy melyek lettek volna a megfelelő megelőző intézkedések?  – a hatóság szerint ők ebben nem tudnak véleményt nyilvánítani.

Mint a sóbányászatot engedélyező intézményt kérdeztük meg két héttel ezelőtt a bányászati, kőolajipari és szén-dioxid-tárolási szabályozó hatóságot arról, hogy tudott-e az évek óta tartó vízbeszivárgásról a parajdi sóbányába, milyen gyakran ellenőrzött ott, mit talált, és milyen intézkedéseket rendelt el, valamint kapott-e értesítést a bánya üzemeltetőjétől, amikor májusban előálltak a súlyos problémák. Válaszlevelet kedden kaptunk a bukaresti vezetőségtől.

A bányászati, kőolajipari és szén-dioxid-tárolási szabályozó hatóság (ANRMPSG) hatásköre kiterjed az ásványi erőforrások területén tevékenykedők számára engedélyek, jogosítványok, megállapodások vagy felhatalmazások megadására, felfüggesztésére, elutasítására vagy visszavonására, így akár fel is függeszthette volna a kitermelést, ha rendellenességet talál, szigorúbban számon kérhette volna a kitermelési engedély feltételeinek teljesítését a csíkszeredai területi bányafelügyelet.

Előírták, hogy mit kell tenni

Mint írják, a hivatalos éves ellenőrzési program alapján a csíkszeredai területi felügyelőség által végzett ellenőrzéseikkor intézkedéseket írtak elő a sótelep védelmére: „csapadékvíz elleni védekezésre, valamint a sótelep szigetelésére, különösen a régi bányák környékén (a József- és Dózsa-aknák körüli területen)”. 

Előírták továbbá: „a szuffóziós (a víz által kimosott – szerk. megj.) üregek feltöltését (visszatöltését), a felszíni vízelvezető rendszerek és a régi vízelvezető alagutak karbantartását, valamint a föld alá beszivárgott (bányavíz) víz rendszeres, folyamatos eltávolítását”. Azt is elrendelték, hogy az üzemeltetési engedély jogosultja kötelező módon kell tájékoztassa a csíkszeredai felügyeletet (IZRM) az elhárítási intézkedésekről.

Bár évszám nem szerepel, hogy mikor is írták ezeket elő, a levél elején a 2022-és a 2023-as vízbetöréseket említik, így ezek szerint leghamarabb 2022 után rendelte el ezeket a lépéseket a hatóság. „A 2023. március 20-i eseményt követően elrendelték az alsó rétegekbe beszivárgott víz teljes elvezetését és a víz okozta károk kijavítását” – írják még.

Papíron szerepelt az éves tervben

Állításuk szerint figyelemmel is kísérték, hogy a munkálatok haladnak-e, azonban mindössze annyit vártak el, hogy az intézkedések szerepeljenek az éves célok között. „Legalább évente egyszer ellenőrizték ezt a célkitűzést, hogy megbizonyosodjanak az intézkedések végrehajtásának állapotáról, és arról, hogy ezek szerepelnek-e a jogosult által benyújtott éves üzemeltetési programban, ezen munkaprogramok engedélyeztetésének megszerzése érdekében” – áll a válaszban.

Úgy tűnik, nem voltak túl szigorúak a parajdi üzemeltetővel, hisz nem járt semmilyen következménnyel, hogy nem haladt kellőképpen az a bizonyos szigetelés. 

„(...) Lépéseket tettek a lelőhely védelmére irányuló munkálatok elvégzésére, de a 2023–2025 közötti időszakban bekövetkezett nagyobb vízbetörések elkerüléséhez és a lelőhely károsodásának megelőzéséhez szükséges intézkedések – például a Korond-patak szabályozása az öreg bányák elárasztásának megelőzése érdekében – megvalósításában jelentős nehézségek merültek fel, különösen a munkák elvégzéséhez szükséges engedélyek megszerzésében” – írja a hatóság.

Kapcsolódó

Parajd: nem oldódik tovább a mélyben a só

Egy hét múlva elkezdhetik rögzíteni a patak vizének eltereléséhez szükséges csöveket.

Parajd sóbánya Parajd parajdi katasztrófa

Nem kaptak hivatalos értesítést a katasztrófáról

A mostani katasztrófa kapcsán semmilyen intézkedésükről nem írnak, azt közölték – bár az engedélyezett kitermelőnek „kötelessége tájékoztatni az ANRMPSG-t minden olyan eseményről, amely a kitermelés megszakadásához vagy a kitermelési feltételek veszélybe kerüléséhez vezethet”, nem értesítette ilyen események bekövetkezéséről.

A hatóság szerint ugyanakkor „nem tudnak visszamenőlegesen véleményt nyilvánítani az összes olyan intézkedésről, amely szükséges lett volna a sóbánya elárasztásának megelőzéséhez, mivel ez több intézmény, vállalat és a helyi közösség különböző időszakokban végzett intézkedéseinek átfogó elemzését igényelné”, és mint megjegyzik folyamatban van a Miniszterelnöki Ellenőrző Testület vizsgálata, amely az események okait és körülményeit elemzi.

A hatóságtól megkérdeztük, tudtak-e arról a tanulmányról, amiről a Maszolon is írtunk, és amelyben kutatók másfél évtizeddel ezelőtt figyelmeztettek a vízbeszivárgások veszélyére. Mint írták: „ez a tanulmány (kutatás) nem került benyújtásra az ásványkincsekért felelős országos ügynökséghez”.

A következmények: ökológiai katasztrófa és ivóvízhiány

Mint ismert, szűk egy hónap leforgása alatt következett be a parajdi sóbánya történetének legsúlyosabb tragédiája: elárasztotta a víz a bányát. Az utóbbi hetek eseményei rávilágítottak, hogy évtizedes hatósági mulasztások történtek, figyelmen kívül hagyták a vészjósló előjeleket. Mindez oda vezetett, hogy már nemcsak a parajdiak megélhetése a kérdés, hanem súlyos ökológiai katasztrófa is bekövetkezett: hisz miután a betörő víz feltöltötte a tárnákat, a sós víz visszajut a Korond-patakba, majd a Küküllőkbe és a Marosba, a Kis-Küküllőben a magas sótartalom miatt tömegesen pusztultak a halak, a folyó mentén több Maros megyei település vezetékes ivóvíz nélkül maradt.

A bányát üzemeltető Országos Sóipari Társaság és a vízügyi hatóság már május végén kölcsönösen egymásra hárította a felelősséget abban, miért nem sikerült megelőzni, hogy a patak elárassza a bányát a nagy esőzések idején. A Salrom még május 30-án azt közölte, hogy tavaly 2 millió lejt fordított olyan munkálatokra, melyek célja a vízbetörések megelőzése volt a parajdi sóbányába, ugyanakkor, hogy az idei évre két beruházás volt tervbe véve.

Az állami vállalat szerint a vízügyi hatóságok feladata lett volna elvégezni a tragédia megelőzéséhez szükséges munkálatokat. Válaszul az országos vízügyi hatóság közölte: a terület a Salrom kizárólagos tulajdona, ezért az ő felelősségük a munkálatok elvégzése. „A román vízügy a Maros vízügyi hatóság által nem végezhet beruházást vagy intézkedéseket egy olyan bányatelepen, amely nem az ő tulajdona” – húzták alá. Hozzátették viszont, hogy tavaly tavasz óta folyamatosan részt vettek a parajdi sóbányánál kialakult „rendkívül összetett helyzet” kezelésében

Mircea Fechet környezetvédelmi miniszter még május végén a Salrom felelősségét hangsúlyozta, kijelentve, hogy a Salrom tudott a parajdi sóbánya helyzetéről:, így „joggal kérdezhetjük, miért most májusban ítélték oda a közbeszerzési szerződést, és miért nem tavaly, vagy akár 5-10 évvel ezelőtt”.

Kapcsolódó

Ekkora volt a Maros magyarországi és a Tisza szegedi szakaszán a sókoncentráció

A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) szakembereinek mérései szerint határérték alatti volt a víz sókoncentrációja a Maros magyarországi és a Tisza szegedi szakaszán a hétvégén – tájékoztatta a felsőoktatási intézmény közkapcsolati igazgatósága kedden az MTI-t.

parajdi katasztrófa Tisza Maros Parajd Parajd sóbánya