Tömeges halpusztulás, eltűnő védett fajok, terjedő szennyezés – súlyos ökológiai katasztrófa következett be a Küküllőn és környezetében. Nagy András Attila halbiológus szerint már nem a megelőzés, hanem a következmények felmérése a lényeg. A Maszolnak nyilatkozó szakember szerint a természet rombolása rendszerszintű, és újabb katasztrófák felé sodródunk, ha nem történik szemléletváltás.

„Most már nem arról beszélünk, hogy lesz-e ökológiai katasztrófa vagy nem, itt most már egy bekövetkezett katasztrófáról beszélünk, és ezt nagyon-nagyon jól mutatja az elpusztult halmennyiség a Nagy-Küküllőn, de sok olyan negatív hatásról is beszélünk, ami nem ennyire látványos. Egyelőre a halpusztulás látványos, és sajnos brutális mértékben érinti a halfaunát” – mondja Nagy András Attila halbiológus. 

Megkérdeztük, hogy amennyiben a hullám eléri Magyarországot, még pontosabban a Tiszát, befolyásolhatja-e a tiszavirágzást. A szakember azt mondta: „Reménykedünk abban, hogy ez nem fog megtörténni, de ugyanúgy reménykedtünk abban is, hogy ami most van a Kis-Küküllőn, az nem következik be. Egyelőre csak találgatások vannak, de valószínűsítjük, hogy ha így marad a helyzet, akkor a Nagy-Küküllő, a Maros és a Tisza olyan mértékű vizet képes hozzáadni ahhoz, ami a Küküllőből jön – ezáltal pedig akkora lesz a hígulás–, hogy ez nem fog problémát okozni a tiszavirágzással kapcsolatban. De nem tudjuk, hogy mekkora lesz a hígulás, és azt sem tudjuk, hogy ami most történik a Küküllőn, lesz-e rosszabb, mert meggyőződésem, hogy lehet ennél rosszabb is” – tette hozzá.

Kapcsolódó

Ökológiai katasztrófa a Kis-Küküllőn – pusztul a halpopuláció (VIDEÓ)

Ökológiai katasztrófához vezetett a Kis-Küküllőbe beáramlott sósvíz, a szennyezés tömeges halpusztulást okozott. 

természeti katasztrófa ökológiai katasztrófa Kis-Küküllő mente halpusztulás parajdi katasztrófa

Nagy András Attila elmondta, a Kis-Küküllőben élő halak közül „az vészeli túl, aminek sikerült a patakokba felmenekülni. Láthattuk felvételeken, hogy a kicsi patakbefolyóknál gyülekeznek a halak a tiszta vízre. Amelyeknek sikerült felúszni oda, azoknak sikerül ezt túlélni”.

Hasonló katasztrófa bármikor előfordulhat

A halbiológus szerint a legnagyobb gond az, hogy hasonló eset – és itt nem csak sóbánya katasztrófájára kell gondolni – bármikor megtörténhet. „Akiket kéne, azokat nem vonják felelősségre, és nem tanulunk ebből az esetből. Eljött egy külföldi szakértőkből álló csapat, megfogalmazott bizonyos intézkedéseket, azokat az intézkedéseket végrehajtották. Megépítették ott azt a két mederküszöböt, amely gyakorlatilag arra szolgált, hogy lassítsa a Korond patakának a vizét, és ezáltal kevesebb problémát okozzon a bányában. És ahogy elment a külföldi szakértőkből álló csapat, az egyik gátat elbontották. És »véletlen egybeesés«, a sókoncentráció brutálisan elkezdett növekedni. Elfogadhatatlan az, hogy két intézmény egy ilyen katasztrófahelyzetben azzal foglalkozik, hogy egymással veszekszik, és nem a probléma megoldását keresi” – hangsúlyozta.

Elkezdődött a kárfelmérés

Kérdésünkre válaszolva elmondta, az élővilágot érintő jelenlegi helyzettel szemben a szakemberek is tehetetlenül állnak, hiszen a folyóban élő halakat tavakba nem lehet áttelepíteni, legfeljebb a környező patakokba kellene vinni, de a Küküllőben élő halaknak csak egy része tudna ezekben megélni. „Egy átfogó mentéssel is kevesebb, mint mondjuk a halak egy százalékát tudnánk megmenteni, de itt inkább 0,1 százalékról vagy 0,01 százalékról beszélünk” – jegyezte meg Nagy András Attila.

A szakemberek jelenleg méréseket végeznek a kár mértékének megállapítására, hogy milyen fajok és milyen egyedszámban pusztultak el. „Nem fogunk tudni egy pontos felmérést végezni, ugyanis rengeteg hal lent marad a folyó alján, elbújik a gyökerek közé, a kövek alá. A kétméteres víz aljáról a halakat nem fogjuk tudni előszedni. Igazából most annyit tudunk megnézni, hogy körülbelül milyen fajok pusztultak el, még csak saccolni sem igazán fogunk tudni. Az biztos, hogy már most százezres, de megkockáztatnám azt, hogy milliós egyedszámokról beszélünk”.

A halbiológus azt is elmondta, hogy vannak endemikus (őshonos-szerk. megj.) fajok, „ilyen például az erdélyi vagy tiszai ingola, amelyek csak a Tisza vízgyűjtőjében, és ezen kívül még egy-két helyen fordulnak elő. Az erdélyi ingola vagy tiszai ingolának jelentős mértékben pusztultak el egyedszámai. Ez a Kis-Küküllőnek a felső szakaszán van jelen, és már csütörtökön nagyon sok erdélyi vagy tiszai ingola pusztult el. Pusztulnak a Natura 2000-es fajok, tehát Európai Uniós szinten védett fajok, a Petényi márna, a szivárványos ökle, ilyen a kőfúró csík, a vágó csík, tehát nagyon-nagyon sok, védett halfaj, de ugyanígy elpusztul a paduc, a márna, és a többi” – mondta.

„Nem fogunk tanulni a helyzetből”

Nagy András Attila megjegyezte, „sajnos nem vagyunk képesek ezekből a helyzetekből tanulni és levonni a következtetéseket. Ugyanúgy meg fogják építeni – nem ide tartozik, de mégis összefügg –, a Zsil-völgyében a gátat és a vízierőműveket, a ratosnyai gátat üzembe fogják helyezni. Nem azt akarom mondani, hogy nincs szükségünk energiára, hanem azt, hogy igazából arra lenne szükségünk, hogy a meglévő energiát hatékonyan használjuk fel” – mondta.

Kijelentette, „az egyensúlyt kellene megtalálni, és valahogy arre kellene nevelni a következő nemzedéket, hogy felelősségteljesen használjuk azt, amink van.”