Megszólalt a héten a pozsonyi Új Szóban Tokár Géza politikai elemző, és arról cikkezett, hogy meglepően gyors léptekkel halad az egyeztetési folyamat a legnagyobb ellenzéki szlovák párt, a Progresszív Szlovákia (PS) és a Magyar Szövetség között, ugyanis a két formáció elnökei konkrét témákról tárgyaltak, és akár heteken belül elvi megegyezésre is juthatnak. Mindez azt követően derült ki, hogy Gubík László szerdán a pozsonyi törvényhozás épületében találkozott Michal Šimečkával, majd ezt követően a két pártelnök közös sajtótájékoztatót tartott a parlament előcsarnokában.

Tokár úgy látja: „a közeledés azért nem meglepő, mert a jelenlegi politikai környezetben mindkét erőnek szüksége van a sikerélményre.”

Azt követően, hogy tárgyalt a PS elnökével „Belekóstoltunk a pozsonyi A-ligába” felütéssel indította azt a Facebook-bejegyzését Gubík László, amelyben arról számolt be: „okos tárgyalásokkal és megfelelő szakmai felkészültséggel át is ültethetjük a Magyar Szövetség 13 pontjának komoly részét.”  Rögtön konkrétumokkal is alátámasztotta, hogy miért látja esélyét annak, hogy a szlovákiai magyarok jogegyenlőségének és méltó életkörülményeinek biztosítását célzó, a Magyarok 13 pontja című, tavaly áprilisban elfogadott, akkor általam bemutatott programnyilatkozatából sok minden megvalósulhat:

„Az ellenzék vezető erejével ma el is indítottuk 3 szakértői csoport együttműködését a nemzetiségek jogállására, a déli és keleti régiók gazdasági fellendítésére és az európai politikára szakosodva. A júliusi gombaszögi kerekasztalon már remélhetőleg lesz miről beszámolnunk.

Mindeközben júniusban elindítjuk a szorosabb párbeszédet a kereszténydemokratákkal is, mert konzervatív egyensúly nélkül hibádzana a képlet.

Ha látjuk, mire számíthatunk a programunk megvalósításában a velünk együttműködő felektől, akkor egy kész kínálatot tehetünk le a magyar emberek asztalára.

Aztán lehet dönteni, hogy

- a jogaink kollektív bővítését választjuk vagy a fél év börtönt,

- régióink fellendítését választjuk vagy a dél és kelet további kisemmizését,

- igazságosabb jogállamot választunk vagy posztmecsiarista bűnszervezetként működő gépezetet.”

Ez a fordulat csak azok számára lehet meglepő, akik nem vették észre azokat az előzményeket, melyek hónapok óta borítékolhatóvá tették, hogy a felvidéki magyarok pártja, a magát látványosan aktivizáló Gubík László révén lépésről lépésre egyre jobban integrálódik az ellenzéki szlovák politikai közegbe.

A pártelnök a közeledés első lépését már tavaly december 16-án megtette, amikor felszólalt egy kormányellenes ellenzéki tüntetésen. A Szövetség korábban távol tartotta magát az ilyen rendezvényektől, viszont miután a Fico kormány megváltoztatta a büntető törvénykönyvet és lehetővé tette a Beneš-dekrétumok megkérdőjelezésének börtönnel büntetését, lépéskényszerbe került. Hiszen ezzel a magyar párt egyik szimbolikus témájának támadt neki.

Megjegyzem addig egyfajta békeállapot jellemezte a szlovák-magyar viszonyt, mert Pozsony és Budapest gazdaságilag eredményesen működött együtt, és európai jelentőségű kérdésekben is azonos állásponton volt. Viszont azzal, hogy a magyar külpolitika nem feszegette a szlovákiai magyarok helyzetét, sőt márciusban még arra is képes volt vetemedni, hogy Gál Kinga révén az Európai Parlamentben látványosan megmutassa, számára sokkal előbbre való a Fico-barátság, mint a felvidéki magyarok érdekeiért való kiállás a Beneš-dekrétumok ügyében – egyre inkább önreflexióra késztette Gubíkékat.

Egy korábbi elemzésében Tokár már rámutatott arra, hogy „Miután Orbán Viktor távozott a hatalomból és a Ficóval korábban is konfliktusba kerülő Magyar Péter vette át az ország irányítását, teljesen átformálódott a Szövetség politikájára jelentős hatással bíró külső keretrendszer. Orbán árnyékának eltűnése a szlovák pártok fenntartásait is csökkentheti a magyarokkal szemben.”  Ráadásul –tette hozzá – „A közeledés azonban nem csak a magyar párt érdeke. A szlovák ellenzék dilemmái továbbra is megmaradtak: a közvélemény-kutatások szerint önmagukban nincs parlamenti többségük.”

Az április 12-i magyarországi választásokkal végleg eldőlt, hogy a Magyar Szövetség nem lavírozik tovább a szlovák kormány és az ellenzék között, hanem  a jelenlegi demokratikus oppozíció oldalára áll. Ennek kézzelfogható jele az volt, hogy április 29-én Pozsonyban, a Zichy-palotában megvalósult a Politikusi kerekasztal a szlovák–magyar megbékélésről című beszélgetés, amelynek témái a jelenlegi szlovák–magyar kapcsolatok, és a két nemzet együttélését érintő legsúlyosabb traumák megtárgyalása, illetve a megoldáskeresés voltak.

Az eszmecsere résztvevői Gubík László mellett három parlamenti ellenzéki párt képviselői, František Mikloško, a Kereszténydemokrata Mozgalom meghatározó személyisége, Martin Dubéci, a szlovák parlament progresszívpárti alelnöke és a Szabadság és Szolidaritás politikusa Juraj Droba, a Pozsony Megyei Önkormányzat elnöke voltak. Ennek keretében fontos témák kerültek terítékre, amelyek mindegyikéről őszintén, legjobb meggyőződésük és véleményük szerint nyilatkoztak a politikusok, tudatosítva, hogy közös jövő a tét, itt a legfőbb ideje a megbékélésnek, a viták rendezésének és egyértelmű, azt kell keresni mindkét nemzet érdekében, ami összeköti őket. A legnagyobb visszhangot az váltotta ki, hogy itt Gubík egy szimbolikus bejelentést tett, kijelentve: pártja elnökségének döntése alapján kizárja az együttműködést a Fico vezette kormánypárttal, a Smerrel, ahogyan a Republika névre hallgató szélsőjobboldali, nacionalista párttal is.

Néhány nappal később, május 5-én új lendületet kapott a közeledés. Gubík a közösségi oldalán ugyanis közölte, tárgyalásokat indítanak a PS-el és a kereszténydemokratákkal.  Bejegyzésében egyúttal félreérthetetlenül üzent azoknak is, akik a Dunától délre gyűlöletet szítva, évek óta félelmet keltve gyalázatosan kampányoltak, azzal, hogy megnyugtatta honfitársait: ne féljenek, mert „egy PS kormány alatt se visznek senkit az ukrán frontra, nem lesznek minaretek Farnadon, nemátalakító klinika Nagycsalomján és abortusztablettás automaták se a királyhelmeci Tesco parkolójában.”

Ahhoz se fér kétség, hogy a közeledés nem csak a magyar párt érdeke, hiszen a szlovák ellenzék is lépéskényszerben van. A közvélemény-kutatások szerint ugyanis önmagukban nincs parlamenti többségük. Viszont amennyiben a magyar párt újra átlépi a bűvös 5 százalékos küszöböt, a Szövetség parlamenti pártként tovább növelhetné a mai ellenzék súlyát.

Az áttörés a héten történt meg, – és ezt a mérföldkövet értékeli Tokár Géza a most ismertetendő elemzésében – azzal, hogy a politikai kapcsolatfelvételről állapodott meg a legnagyobb ellenzéki párttal a Magyar Szövetség, a közös cél pedig a közös pontok megtalálása és a politikai változás elérése a következő parlamenti választáson. Robert Fico legerősebb politikai ellenfele azt akarja, hogy a majdani hatalomnak a magyar párt is a része legyen – amint az kiderült a két pártelnök nyilatkozataiból.

Gubík László és Michal Šimečka a pozsonyi parlament épületében egyeztetett, ahol mindketten a „közös civilizációs értékeket”  hangsúlyozták, és megállapodtak, hogy a kulcsfontosságú kérdésekben keresni fogják a közös fellépés lehetőségét. A tárgyalásokat követő sajtóértekezleten egybehangzóan elmondták azt, hogy arra a három fő célterületre akarnak összpontosítani, melyeket a bevezetőmben már ismertettem.

„Meggyőződésem, hogy úgy, mint korábban, mint 1998-ban, a szlovákiai magyaroknak és a politikai képviseletüknek, a Magyar Szövetségnek is részt kell venniük a politikai változásban” – nyomatékosította Šimečka, aki szerint „az alapvető demokratikus értékekben, így a demokrácia, a jogállamiság, a szabadság, a sajtószabadság, az intézményi függetlenség alapvető kérdéseiben a két párt egyetért. Ahogy Szlovákia alapvető külpolitikai, biztonságpolitikai irányultságában is.”

Gubík arról beszélt, hogy eljött az ideje annak, hogy a szlovák és magyar politikusok új nemzedéke egészen új szemléletet mutasson be a polgároknak a jogállamról, beleértve a nemzeti kisebbségek jogait, valamint a déli és keleti régiók fejlesztését is. Az egyeztetésről pedig elmondta: „Kemény dió, nem kockázatmentes politikai vállalkozás, de az a helyzet, hogy tárgyalni kell a felvidéki magyar közösség érdekében. Azt látjuk, hogy az ellenzéken belül a jelenlegi vezető erő az, amellyel nemzetiségi kérdésekben lehet reálisan tárgyalni, és bízom benne, hogy eredményre is lehet jutni.”

Tokár Géza hírmagyarázata előbb röviden ismerteti a szerdai konzultáció körülményeit, majd kiemeli: „Egyfajta közös minimum, hogy mindkét párt leváltaná a Fico-kormányt és ehhez megteremtenék a közös platformot. Azt egyelőre nem tudni, milyen megegyezés formálódik meg a két politikai erő között, de a bejelentés segíthet abban, hogy mindkét párt pozitív üzenetet mutasson fel a választói felé – eltakarva több más problémát. Merthogy a PS és a Magyar Szövetség egyaránt problémás időszakot él meg.”

Ezt követően arról ír, hogy a legnagyobb ellenzéki erő korábbi népszerűsége mára némileg megkopott, amiben egyrészt szerepet játszott egy, a pártelnök családjával összefüggésbe hozott számlázási botrány, másrészt pedig az, hogy az elmúlt hónapok összes közvélemény-kutatása szerint megrekedt, sőt olykor még csökkent is a támogatottságuk. Ezzel szembesülve a PS már tavaly megpróbált tovább nőni, úgy hogy háttérbe szorította a klasszikus liberális témáit, és olyan népszerű politikai veteránokat „igazolt”, mint Ódor Lajos volt kormányfő és Ivan Korčok volt külügyminiszter, ellenzéki elnökjelölt. Csakhogy – állapítja meg: „A személyi változások és a párt átprofilozása azonban nem járt sok hozadékkal: a PS egyértelműen nem nőtte túl a Smer-t, képtelennek bizonyult más választók megszólítására.”

Ráadásul a PS az ellenzéki együttműködéssel is gondban van: mert igaz ugyan, hogy ezen a térfélen a különböző szlovák formációk tavaly már hitet tettek egy közös program megalkotására, de ebből semmi sem valósult meg. Mi több, inkább csak egymás közti ellentétekről hallani.

Ilyen körülmények között a 2027-es választások után kormányalakításra törekvő progresszívek számára sokat hozhat a konyhára egy olyan Magyar Szövetséggel való együttműködés, mely esélyes arra, hogy újra parlamenti tényező legyen.

Elemzésének második részében Tokár Géza azt veszi górcső alá, hogy miért előnyös a magyar pártnak is a PS-el való partnerség.

Az összefogásban mindenekelőtt azért érdekelt, mert Šimečka pártjához hasonlóan, neki is „szüksége lenne egy sikerélményre, a párt ugyanis nehéz heteken van túl (és legalább ennyire nehéz időszak következik a számára) – állapítja meg az elemző, majd így folytatja érvelését: „A Magyar Szövetség a Beneš-dekrétumok előtérbe kerülésével és az ellenzékhez való közeledéssel láthatóvá vált a szlovák sajtó számára, Gubík László pártelnök és több más politikus az utóbbi időben rendszeresen feltűnik a vitaműsorokban, tényezőnek számít.”

Ugyanakkor azzal is szembe kell nézni a magyar párt vezetésének, hogy a fokozott médiajelenlét egyelőre nem befolyásolta érdemben a közvélemény-kutatásokat. A Magyar Szövetség támogatottsága továbbra is négy százalék környékén stagnál, ami azt jelenti, egyelőre nem jelentek meg új potenciális választók a párt körül. Ezen túlmenően is mutatkoznak gondok, melyeket Tokár így összegez:„A liberálisokkal való szövetségkötésnek is megvannak a dilemmái, a magyar törzsszavazók egy részét ugyanis kimondottan riasztja a PS-szel való szövetség a magyarországi reflexek vagy a jobboldali-liberális kultúrharc miatt.”

Miközben Gubíkék bízhatnak abban, hogy az új támogatók azért hosszú távon még megjelenhetnek, de abban is, hogy a programazonosság miatt a 2027-es választás előtt komolyabban is felmerül egy koalíciókötés lehetősége a progresszívekkel, akad még egy, látszólag nagyobb kihívás a vezetőség számára: a közelgő helyhatósági és megyei választások ügye.

Hogy ez miért okozhat gubancot, az kiderül a következő okfejtésből:

„Megyei szinten a Szövetség országos viszonylatban is a legerősebb pártok közé tartozik, ennek megfelelően azonban komoly verseny alakult ki a képviselői helyekért és már négy éve is súlyosan összevesztek a párton belül a jelölések kapcsán. A visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy a konfliktusok megismétlődnek, pedig a pártvezetés azért is módosított alapszabályt, hogy a problémák esetén felülről, központilag írhassa át a jelöltlistákat. 

A jelzések alapján a két legerősebb megyében, Nagyszombatban és Nyitrában is problémás a jelöltállítás és a kimaradók, elégedetlenkedők saját, alternatív listákban gondolkodnak. Egyelőre nem formálódik nagyobb megegyezés a Szövetségen kívülmaradó, de magyar polgármesterekkel, közszereplőkkel sem. Gubík már korábban kijelentette, hogy szeretné megtartani a négy évvel korábbi eredményeket, ilyen viszonyok közepette azonban ez nehéz lesz – miközben sérül a magyar egység gondolata is.”

A zárszóból végül kiderül, hogy nem kétséges, miszerint mindkét fél profitálni tudna az egyezségből, és az is, hogy miért adta elemzésének Tokár a Szövetség és PS: mindkettőnek szüksége lenne a másikra címet:

„Az előzményekből látható, a PS és a Magyar Szövetség egyaránt érdekelt abban, hogy gyorsan megegyezzen egymással az alapokról – a PS a további ellenzéki növekedés garanciáját és egy, a nyilvánosságnak szóló politikai sikert láthat az egyezségben, a Magyar Szövetség pedig médiamegjelenést, jövőképet, a bizonytalan választók megszólítására szolgáló lehetőséget.”

Kapcsolódó

Szlovák kormányálláspont: a Beneš-dekrétumokkal az állam azt veszi vissza, amit a magyarság jogtalanul szerzett meg

Megszólalt a héten a Felvidék.mában Szalai Erika és arról számolt be, hogy Robert Kalinák szlovák kormányfő-helyettes az elmúlt napokban olyan hivatalos kinyilatkozást tett, mellyel a szlovákiai magyarság történelmének legfájóbb eseményeit hazudtolta meg.

Felvidék felvidéki magyarok Benes-dekrétumok Szlovákia Robert Fico