Megszólalt a héten a Felvidék.mában Szalai Erika és arról számolt be, hogy a védelmi tárcát is irányító Robert Kalinák szlovák kormányfő-helyettes az elmúlt napokban kétszer is olyan hivatalos kinyilatkozást tett, melyekkel a szlovákiai magyarság történelmének legfájóbb eseményeit hazudtolta meg és nyíltan hadat üzent Magyar Péternek.

A múlthamisító politikus nemcsak azt fejtette ki, hogy a korábbi és mostani földelkobzások teljesen jogosak, a magyarok 1945 óta tartó földbirtoklása pedig jogtalan, hanem nem átállotta azt is megállapítani: a saját kitelepítésükre valójában önként jelentkeztek a felvidéki magyarok.

„Döbbenetes és egyben mélységesen aggasztó az a politikai és jogi cinizmus, amellyel a szlovák kormányzat ismét a felvidéki magyarság alapvető jogait és egzisztenciáját veszi célba. Robert Kaliňák miniszterelnök-helyettes legutóbbi, a közszolgálati rádióban tett kijelentései a 21. századi európai jogállamiság nyílt megcsúfolása.

Kaliňák érvelése, miszerint a Szlovák Földalap csupán azt a vagyont kéri vissza, amely 1945 óta megillette volna, de azt a magyar gazdák jogtalanul használják, nettó történelemhamisítás. Nyolc évtizeddel a második világháború után a kollektív bűnösség elvére, a hírhedt Beneš-dekrétumokra hivatkozva állami szinten megkérdőjelezni az őshonos kisebbség magántulajdonhoz való jogát nem más, mint jogi köntösbe bújtatott, intézményesített rablás. Itt szó sincs a törvényesség helyreállításáról. Épp ellenkezőleg: a jogrendszert használják fegyverként azok ellen, akik generációk óta művelik, gondozzák szülőföldjüket, és akiknek verejtéke ott van minden rögben.”

Pozsony újra a felvidéki magyarok földjeire pályázik címmel adta közre két nappal ezelőtt Mácsadi István szlovákiai magyar szociológus, aki újságíróként heti rendszerességgel publikál a Piros7es című online lapban, azt a filippikáját, melyből idéztem.

Mácsadi jegyzetében arra is kitért, ezt a fojtogató légkört tetézi a legsötétebb diktatúrák módszereit idéző „némasági törvény”, amely börtönbüntetéssel fenyegeti azokat, akik nyíltan megkérdőjelezik a magyarokat és németeket sújtó kollektív bűnösség beneši doktrínáját.

Amikor a Fico-kabinetnek ez a gyakorlata a mentális és egzisztenciális asszimiláció állami szintű kikényszerítését szolgálja, és betolakodóknak, holmi albérlőknek tekinti a felvidéki magyarokat, akiket kénye-kedve szerint kisemmizhet, – meghatározó jelentősége van annak, hogy a budapesti kormány hogyan viszonyul ehhez a magatartáshoz, vajon kiáll-e vagy sem határozottan és megalkuvás nélkül, a Szlovákiában élő nemzettársai mellett?

A Piros7es kolumnistája ennek kapcsán kifejtette: örvendetesnek tartja, hogy a most leköszönő Orbán-kormánnyal szemben, amely bántóan visszafogottnak mutatkozott Ficoéknak a Beneš-dekrétumokhoz kötődő justizmordjai kapcsán, végre áttörés következhet be. Mert: „Magyar Péter leendő miniszterelnök markáns fellépése és a szlovák kormánnyal szemben támasztott egyértelmű feltételrendszere üdvözlendő, pragmatikus irányváltást jelez.”

A Maszol is közreadta a Tisza Párt elnökének a választások másnapján tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján kifejtett elvi állásfoglalását, miszerint „mindenhol kőkeményen, de nagyon őszintén a magyar érdekeket fogom képviselni”. Azóta nyilvánosságot kapott e vállalásnak az „aprópénzre váltása” is. Ugyanis április 21-én Magyar Péter a következőket közölte a világhálón:

„Most tettem le a telefont Robert Fico szlovák miniszterelnökkel. Világosan elmondtam neki, hogy akkor tudunk bármilyen szakpolitikai kérdésről egyeztetni, ha garanciát kapunk arra, hogy a felvidéki magyarokat börtönnel fenyegető jogszabályt Szlovákia hatályon kívül helyezi, illetve ha rögzítik, hogy a jövőben nem kerül sor a felvidéki magyar honfitársaink földjeinek elkobzására a kollektív bűnösségre alapuló Beneš-dekrétumokra hivatkozva.

Megerősítettem a szlovák miniszterelnöknek, hogy a TISZA-kormány a magyar-szlovák kapcsolatok erősítésén és a Visegrádi Együttműködés újjáépítésén fog dolgozni, de mindezt meg kell, hogy előzze a fenti kérdések tisztázása és rendezése. Hangsúlyoztam Robert Fico számára, hogy a mindenkori magyar kormány számára a legfontosabb prioritás a szlovák-magyar viszonylatban a magyar honfitársaink jogainak védelme.

Abban állapodtunk meg, hogy személyesen folytatjuk a tárgyalásokat a soron következő Európai Tanács alkalmával Brüsszelben.”

A beszélgetés kapcsán megszólalt Robert Fico is, aki elmondta, gratulált a választás eredményéhez és szlovákiai látogatásra hívta Magyart, illetve megerősítette: a konkrét, egyelőre le nem egyeztetett időpont előtt valóban munkatalálkozót tartanak Brüsszelben. Ehhez hozzátette: „Hangsúlyoztam, hogy a szlovák-magyar kapcsolatok hosszú éveken keresztül nem képezték részét a politikai versenynek és fontos a számomra a szlovákok és magyarok együttélése” Végül leszögezte: „Tekintve, hogy Magyar Péter még hivatalosan nem miniszterelnök, a kérdéseimre csak általános síkon reagált. A beszélgetésből azonban egyértelműen kiderült, hogy a prioritása a Beneš-dekrétumok, amelyben elvi szinten eltér az álláspontunk”

Szalai Erikának a két nappal ezelőtt a Felvidék.mában megjelent cikkében részletezésre került, hogy mit is jelent valójában a ficoi „eltérő elvi álláspont”. Annak megfogalmazására Robert Kaliňák, miniszterelnök-helyettes, védelmi miniszter, Fico legközelebbi munkatársa vállalkozott. Ő előbb szerdán a szlovák közszolgálati rádióban rövid, velős és főképpen megdöbbentő módon nyilatkozott a Beneš-dekrétumok alapján történő földelkobzások témájában, majd még durvább kijelentéseket tett a pozsonyi parlamentben.

Eszerint csak annyi történik, hogy az állam jogosan jár el, amikor elveszi azokat a földeket, amelyeket a magyarok jogtalanul használnak 1945 óta. Ezt hallva fogalmazott például döbbenettel a ma7-ben Somogyi Szilárd, amikor így minősítette ezt az elképesztő fordulatot:  „Nem állunk távol a valóságtól, ha úgy jellemezzük ezt, hogy Kalinák kimondta a kimondhatatlant, amikor nyersen – nyakasan hazugságnak nevezte, hogy a bármiféle beneši konfiskációkról lenne szó, hiszen csak a Szlovák Földalap jelentkezik azért a vagyonért, ami 1945-óta már megillette volna!”

A Kaliňák-nyilatkozat azért jelent mérföldkövet mivel a hivatalos kormányzat részéről eddig ennyire kendőzetlenül nem nevezte meg még senki a Szlovák Földalap sok éve arra irányuló tevékenységét, amivel érvényt szerez a magyarokat és németeket kollektíven bűnösnek megbélyegző Beneš-dekrétumok alkalmazásának, azok elfogadása után nyolc évtizeddel. Mi több, Kalinák expressis-verbis cinikusan az is megjegyezte: „ezt az ingatlanvagyont azóta illetéktelenül mások használják.”

Az elszabadult hajóágyúként viselkedő Kalinák a következő napon egyértelművé tette, hogy rádiónyilatkozata, amelyben határozottan kijelentette, hogy az évek óta történő elkobzások teljesen jogosak, a magyarok 1945 óta tartó földbirtoklása pedig jogtalan, – nem volt véletlen.

A ciprusi EU-csúcson résztvevő kormányfőt helyettesítve a parlamentben már nemcsak arról értekezett, hogy a földelkobzásokkal valójában igazságot szolgáltat és régi adósságát törleszti az állam, amikor „visszaveszi” azt, amit a felvidéki magyarság jogtalanul szerzett meg. A közszolgálati rádió Rádiožurnál című műsorában elmondottakra még „rátett egy lapáttal”, azzal hogy kifejtette: kitelepítések jogszerűek voltak. Tehát szerinte abban, hogy a Beneš-dekrétumok alapján 1947 áprilisától mintegy 100 ezer magyar nemzetiségű lakost fosztottak meg állampolgárságuktól, vagyonuktól és telepítettek át kényszerrel Magyarországra, az égvilágon nincsen semmi elítélendő.

Szalai Erika cikkének felvezetőjében, bár ki nem mondja, de mintha sejtetné,  hogy vélhetően Magyar Péter hivatkozott határozott fellépése a felvidéki nemzettestvéreink érdekében késztette arra a Fico-kormányt, hogy bekeményítsen, és visszatérjen ahhoz a hírhedten magyarellenes narratívához meg politizálásához, melyeket olyan gyalázatos mozzanatok jellemeztek, mint Malina Hedvig 2006-os megveretése és évtizedes kálváriája, a 2008-es brutális rendőragresszió a dunaszerdahelyi magyar fociszurkolók ellen, Sólyom László magyar köztársasági elnök 2009-es kitiltása Szlovákiából, vagy a 2010-es állampolgárság- elkobzó törvény, amelyet a magyar könnyített honosítási eljárásra válaszul hozott a szlovák parlament.

Íme, a publikáció nyitánya: „A Beneš-dekrétumok körüli vitában már a lakosságcsere is előkerült a szlovák parlamentben. Robert Kaliňák miniszterelnök-helyettes a csütörtöki kérdések órájában arról beszélt: szerinte a mostani konfliktus valójában nem is magukról a Beneš-dekrétumokról szól, hanem földről, tulajdonról és a háború utáni rendezés következményeiről. A kormányfő-helyettes úgy fogalmazott, a téma „rendkívül veszélyes”, és álláspontja szerint a háttérben „mint mindig, a pénz és a vagyon” áll.

Ezt követően tudjuk meg, hogy a kalináki arcátlan cinizmus valóban nem ismer határokat. A politikus ugyanis azt állította: jelenleg nem is történnek földelkobzások, csupán a „jogszerűség érvényesül” azzal, hogy „a szlovák állam tulajdonjogát jegyzik vissza olyan területekre, amelyek szerinte a korabeli nemzetközi és belső jogi rendelkezések alapján már régóta az államot illetik.”

Az impertinencia ezután a pozsonyi parlament üléstermében újabb szintet lépett, hiszen Kalinák kifejtette: „senkitől sem koboznak el vagyont, a Szlovák Földalap pedig csak dokumentumok alapján igazoltatja vissza a Szlovák Köztársaság tulajdonjogát. Aki ma panaszkodik, hogy elveszik a földjét, az szerinte olyan állapotra hivatkozik, amely 1945 előtti helyzetből indul ki.”

A folytatásban a miniszterelnök-helyettes még ennél is tovább ment. Azt állította, a valódi vita nem is a Beneš-dekrétumokról szól, mert azokat szerinte csak „lepelként” használják, miközben a háttérben valójában a lakosságcsere-egyezmény húzódik meg, melyet ő a valóságtól teljesen elrugaszkodva, a történelmi tényeket meghamisítva újrainterpretált.

A kolléganő beszámolója szerint „Kaliňák értelmezésében a háború után a dél-szlovákiai területek ismét Szlovákiához kerültek, a magyaroknak pedig választaniuk kellett: vagy szlovák, illetve csehszlovák állampolgárságot kérnek és maradnak a vagyonukkal együtt, vagy megőrzik magyar állampolgárságukat és Magyarországra költöznek. Szerinte azok a magyarok, akik a lakosságcsere keretében távoztak, Magyarországon kártalanítást kaptak, és a mai jogviták egy része arról szól, hogy leszármazottaik különféle jogi utakon ismét megpróbálják megszerezni ezeket a földeket.”

Fico első számú helyettese attól se riadt vissza, hogy rémképeket vizionáljon és nem is burkoltan utaljon egy lehetséges magyar területi revízió veszélyére is:

„Kaliňák a parlamentben arról is beszélt, hogy a szlovák állam szempontjából ez a kérdés már túlmutat a tulajdonvitákon. Szerinte a Beneš-dekrétumok témájának bolygatása közvetlenül kapcsolódik Szlovákia határaihoz és szuverenitásához, ezért tartja különösen veszélyesnek a kérdés újranyitását. Úgy vélte, az egész állam arra épül, hogy megvédje az ország szuverenitását és határait, ezért minden ilyen vita túlmutat egy-egy konkrét telek vagy földdarab ügyén.”

A folytatásból ezután kiderül, mi is késztette Beneš legjobb mai tanítványát arra, hogy ennyire nagy hévvel védelmezze a védhetetlent.

A parlamenti vita előzménye az volt, hogy az azonnali kérdések órájában az ellenzéki Progresszív Szlovákia képviselője, Richard Dubovický valójában Fico miniszterelnököt interpellálta azzal a kérdéssel, hogy „vajon Szlovákiának megéri-e kockáztatnia a Magyarországgal való jó viszonyát azzal, hogy a jogrendjében tart olyan büntető paragrafust, amely a szabad véleménynyilvánítást kriminalizálja.” Dubovický e szavakkal nem titkoltan a lex Benešként hírhedtté vált szájzár-törvényre gondolt, amelyet a pozsonyi parlament tavaly év végén fogadott el.

A kormányfőt helyettesítő Kaliňák erre válaszul azt mondta: „éppen azért került be ez a passzus a Büntető törvénykönyvbe, mert szerinte egyre többen próbálják relativizálni a háború utáni rendezés következményeit. A miniszterelnök-helyettes szerint tehát a vita nem pusztán véleményszabadsági kérdés, hanem történelmi, vagyoni és államjogi tétje is van.”

Hogy mi mindennel és miként hergelte pimaszul az ellenzéki padsorokban ülőket és tévé képernyőjén keresztül egy ország jobbik felének közvéleményét Fico mára védelmi miniszterré avanzsált egykori belügyminisztere, azt már tudjuk, hisz cikkírónk erről már szólt.

Nem ismételve tehát önmagamat, álljon itt zárásként az ő fináléja, amely arról szól, hogy a felvidéki magyarság pártja is hallatta hangját, amikor a sors fintoraként a „magyarbarát” Fico nevében kinyilatkoztató Kaliňák pontosan két héttel a kitelepített magyarok emléknapja (április 12.) után köpte szembe a marhavagonokban és málhás teherautókon szállított, lakóhelyükről kiebrudalt magyarok emlékét:

„A Magyar Szövetség éppen csütörtökön hívta fel a figyelmet arra, hogy „bárki, akinek a felmenői között magyar vagy német volt, vagy akinek az ősei magyar vagy német nevet viseltek, elveszítheti az ingatlanát”. Ezzel arra világítottak rá, hogy a legerősebb kormánypárt szerint is az állam a Szlovák Földalapon keresztül folytatni kívánja azt a tisztességtelen gyakorlatot, hogy 80 éves törvényre hivatkozva 35 éve lopnak, elnézést, koboznak el vagyonokat származás alapján.”