Megható pillanatokkal, emlékezéssel és a közösségi összetartozás ünneplésével telt vasárnap délután a szilágyzoványi kultúrotthon, ahol a helyiek és a magyarországi Gógánfa küldöttsége együtt emlékezett meg a nemzeti összetartozás napjáról, valamint a két település közötti testvérkapcsolat fennállásának 25. évfordulójáról. Az ünnepség egyszerre szólt a múltról, a megőrzött értékekről és arról a barátságról, amely negyed évszázada köti össze a két közösséget.

A rendezvény résztvevői a nemzeti összetartozás napjára emlékezve hangsúlyozták: a trianoni békediktátum által meghúzott határok nem tudták elszakítani egymástól a magyar közösségeket. Ezt példázza a Gógánfa és Szilágyzovány közötti, immár 25 éve tartó testvértelepülési kapcsolat, amelyet a közös nyelv, kultúra és hagyomány, valamint a személyes kapcsolatok tartanak életben.

A rendezvényt a helyi gyermekek ünnepi műsora nyitotta meg. A Ciberke néptáncegyüttes mindhárom korosztálya színpadra lépett, a legkisebbektől a fiatalokig Nagy Helga és Csiki Elemér felkészítésével. A kulturális program részeként a Híd Szilágyzovány és Gógánfa között című összeállítással a helyi fiatalok az elmúlt 25 év közös emlékeit idézték fel. Előadásukban megelevenedtek a kölcsönös látogatások, falunapok, kulturális rendezvények, közös kirándulások és azok a pillanatok, amelyek az évek során szoros emberi kapcsolatokká formálták a települések közötti együttműködést.

Barátságból családi kapcsolatok

Az ünnepi köszöntők sorát Nagy Márta, Gógánfa polgármestere nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta, hogy a testvértelepülési kapcsolatok fennmaradásának alapja mindig az emberek közötti szeretet és tisztelet. „Huszonöt évvel ezelőtt nem egyszerűen egy megállapodást írtak alá elődeink. Egy hidat építettek, amely ma is összeköti a két közösséget. Az évek során a hivatalos találkozókból családi látogatások lettek, a protokolláris kézfogásokból őszinte ölelések, a kapcsolatból pedig életre szóló barátságok születtek” –fogalmazott.

A polgármesterasszony felidézte azokat is, akik annak idején megalapozták az együttműködést. Arról is beszélt, hogy a gógánfaiak számára Szilágyzovány nem csupán egy erdélyi település, hanem olyan hely, amelyhez számtalan személyes élmény köti őket. Mint fogalmazott, megismerhették a szép szilágysági tájat, a vendégszerető embereket, a pincéket, a borokat és a helyi hagyományokat. „Közösen kirándultunk Erdély számos csodálatos helyeire, és minden alkalommal gazdagabban tértünk haza” – mondta.

„A nemzet határa nem az országhatár”

Seres Dénes parlamenti képviselő beszédében a magyar közösségek közötti kapcsolatok jelentőségéről szólt. Egy személyes történettel kezdte felszólalását: felidézte, hogy a rendszerváltást követően Magyarországon csodálkozva kérdezték tőle, hogy otthon, a családban is magyarul beszélnek? A történeten keresztül rámutatott, hogy hosszú időn át alig volt arra lehetőség, hogy az anyaországi és a határon túli magyarok megismerjék egymást.

„Rájöttünk, hogy csak a találkozások, a beszélgetések és a személyes kapcsolatok révén tudjuk megismerni egymást. A nemzet határa nem az országhatár. A nemzet sokkal nagyobb annál” – hangsúlyozta. A képviselő szerint a szilágyzoványi és gógánfai kapcsolat egyik legkiemelkedőbb eredménye, hogy a két közösség felismerhette: ugyanazokat a dalokat énekli, ugyanazokat a hagyományokat őrzi, ugyanazon kulturális örökség része.

Akik a kezdetektől jelen voltak

Különös figyelem övezte Damjanovics József volt polgármester felszólalását, aki a kapcsolat megszületésének egyik kezdeményezője volt. „Ahhoz a generációhoz tartozom, amely a kezdetektől jelen volt” – fogalmazott. Köszönetet mondott mindazoknak, akik az elmúlt negyedszázad során ápolták és életben tartották a kapcsolatot.

Visszaemlékezett a közös utazásokra, a vendéglátásokra és azokra az emberi kapcsolatokra, amelyek az évek során kialakultak. Beszédében kitért a nemzeti összetartozásra: „Elszakíthattak bennünket, de a magyarságunkat nem tudták elvenni. Ugyanaz a nyelvünk, ugyanaz a kultúránk, ugyanazokat a verseket szavaljuk és ugyanazokat az imádságokat mondjuk” – hangsúlyozta.

Az összetartozás történelmi üzenete

Márkus László, Szilágyzovány egykori polgármestere történelmi távlatból közelítette meg a nemzeti összetartozás gondolatát. Beszédében a vérszerződés történetét idézte fel, amely szerinte a magyar közösség összetartozásának egyik jelképe. Úgy fogalmazott: a magyarokat az évszázadok során többször próbálták megosztani és szétszakítani, mégis fennmaradtak, mert mindig képesek voltak egymásra figyelni és összefogni.

„Azért keressük egymást ma is, mert valahol mélyen ott él bennünk az őseink öröksége: vigyázni egymásra, segíteni egymást és összetartani” – mondta.

Béres Zoltán, Szilágyzovány jelenlegi polgármestere beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a testvértelepülési kapcsolat történelmi távlatban is figyelemre méltó. Emlékeztetett arra, hogy a trianoni békediktátum után létrejött új államok közül Románia jelenlegi állami berendezkedése 106 éves múltra tekint vissza, így a Gógánfa és Szilágyzovány közötti 25 éves együttműködés a modern román állam történetének közel egynegyedét öleli fel.

A polgármester hangsúlyozta, hogy a kapcsolat fennmaradása annak bizonyítéka, hogy a közös gyökerek, a kölcsönös tisztelet és a személyes barátságok erősebbek a földrajzi távolságnál. Köszönetet mondott mindazoknak, akik az elmúlt évtizedekben hozzájárultak a testvérkapcsolat ápolásához, és azt kívánta, hogy a két település közössége a jövőben is ugyanilyen elkötelezetten őrizze és gazdagítsa ezt az örökséget. Mint fogalmazott, fontos, hogy a kapcsolat a következő nemzedékek számára is értéket jelentsen, és továbbra is Isten áldása kísérje a két település együttműködését.

A kapcsolat lelki üzenete

Az ünnepség egyik legmeghatóbb felszólalását Kiss Miklós nyugalmazott református lelkipásztor tartotta, aki a 133. zsoltár szavait választotta beszéde alapjául: „Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak.” A lelkipásztor szerint a testvértelepülési kapcsolat igazi értéke nem a hivatalos dokumentumokban rejlik, hanem azokban a személyes kapcsolatokban, amelyek az évek során kialakultak. Felidézte a közös ünnepségeket, falunapokat, sporteseményeket és kirándulásokat, amelyek során nemcsak közös emlékek születtek, hanem valódi emberi közösség formálódott. „Sok család számára ma már természetes, hogy a másik település lakóit nem idegenként, hanem szinte családtagként köszönti” – fogalmazott.

Emléktábla a közös gyökerekről

Az ünnepség végén jelképes ajándékcserére került sor, emléktáblát adtak át, amelyet a szilágyzoványi Balla Imre készített. A táblára vésett mondat találóan összefoglalja a kapcsolat lényegét: „Gyökerünk közös, ágaink összefonódnak”. A rendezvény Thököly Vajk verses előadásával folytatódott, majd a jelenlévők közösen elénekelték a magyar himnuszt.

A jubileumi ünnepség nem csupán visszatekintés volt az elmúlt 25 évre, hanem egyben ígéret is a jövőre nézve: hogy a Gógánfa és Szilágyzovány között épült híd továbbra is összeköti a két közösséget, és a következő generációk is továbbviszik azt a szellemiséget, amely az elmúlt negyedszázad során összekötötte a két közösséget.