A parajdi sóbányában történt katasztrófa ma már nem csupán a közvetlen környék gondja, a bányából kiszivárgó sós víz Maros megyét is érinti, és amennyiben nem sikerül gyors megoldást találni, a probléma nem áll meg Maros megye határánál. A Kis-Küküllőbe ömlő Korond-patakban megemelkedett a sókoncentráció, emiatt Maros megye több településén a vezetékes víz emberi fogyasztásra már alkalmatlan. De nemcsak a lakosság vízellátása van veszélyben, a folyó élővilága is megsínyli a hirtelen változást.

A jelenlegi helyzet szokatlan a Kis-Küküllő élővilága számára, viszont ezt a mértékű sókoncentrációt valamilyen szinten még eltűrik – mondta el a Maszol megkeresésére Nagy András Attila biológus. Szerinte most a legfontosabb kérdés, hogy mennyire nő továbbra is a sókoncentráció, és ez mennyi ideig tart.

„Nem mindegy, hogy a sókoncentráció megnövekedik, és lemegy egy árhullám egy nap alatt vagy pedig elkezdik a bányából masszívan kiszivattyúzni a sós vizet, és akár hónapokon keresztül tart ez. A halak a rövid távú stresszt eléggé jól tudják kezelni, de a hosszan tartó, magas sókoncentrációt már nem élik túl” – hangsúlyozta a szakember.

A természetes vizek sótartalma nagyon alacsony. Az ott élő halak, gerinctelenek – például kérészek – ehhez a finom egyensúlyhoz alkalmazkodtak. Amikor hirtelen megugrik a sókoncentráció, úgynevezett sóstressz éri őket, amit csak bizonyos mértékig képesek elviselni. 

Nem mindegy, mikor és meddig

Jelenleg még a tavaszi olvadásból fakadó magasabb vízhozam segíti a hígítást. Ám, ahogy beköszönt a nyár, csökken a folyók vízszintje, és a sóterhelés hatása felerősödik. „Ha most, három héten belül sikerül elvezetni a sós vizet, még enyhíthető a kár. Ha viszont ez elhúzódik júliusra, az sokkal súlyosabb következményekkel járhat” – mondja Nagy András Attila.

A biológus hangsúlyozta: „ha véletlenül túl nagy mennyiségű só kerülne a Korond-patakba, onnan a Kis-Küküllőbe, az nemcsak helyi problémát jelentene. A Kis-Küküllő ugyanis egyesül a Nagy-Küküllővel, majd a Marosba torkollik, onnan pedig a Tiszába jut. Ez azt jelenti, hogy a sóterhelés hatása akár Magyarországig is elérhet. Fontos megemlíteni, hogy hamarosan kezdődik a tiszavirágzás, amikor az élőlények sokkal kiszolgáltatottabbak, és egy ilyen sóhullám komolyan veszélyeztetheti ezt a különleges természeti jelenséget”.

Nálunk most jár le a halak szaporodási időszaka. Az ikrák már le vannak rakva, és ezek a fejlődő halembriók sokkal érzékenyebbek bármilyen stresszre, így a sóstresszre is – mondja a szakember. „Sokkal kevésbé bírják az ilyen terhelést, mint a kifejlett halak. Ráadásul az ikrákból most kelnek ki a kis ivadékok, amelyek még sérülékenyebbek, és ha nem megfelelő a vízminőség, tömeges pusztulás is bekövetkezhet”.

Nem tudnak elmenekülni

Mivel a folyóba ömlő kisebb vízfolyásokat gátakkal zárták el, hiába menekülnének az élőlények  abba az irányba, ahol érzik, hogy még van édesvíz. A probléma az, hogy ezek az élőhelyek széttöredezettek, fragmentáltak. Erre vonatkozóan az Európai Unió 2030-ig kitűzött célja az, hogy legalább 25 ezer kilométernyi folyószakaszon helyreállítsák a vízi élőhelyek összeköttetését.

Korábban nem igazán érzékeltük a fragmentáció hatását, de most egyértelműen látszik: egy-egy probléma nem önmagában jelent veszélyt, hanem láncreakciót indít el. Ezek a negatív hatások pedig nem egyszerűen összeadódnak – a legtöbb esetben sokszorozódnak.

Ehhez még hozzájárulnak a nem megfelelően kezelt szennyvizek, a mezőgazdaságból származó növényvédő szerek, gyomirtók, műtrágyák – ezek hatása most fokozottan érvényesül.

„Fontos kiemelni azt is, hogy a legtöbb hazai halfaj nem hosszú távon vándorló faj, tehát nem képes 50-60 vagy akár 100 kilométert úszni, hogy biztonságosabb élőhelyet találjon. Ezek a halak helyben próbálnának menekülni vagy túlélni, de ha nincs összefüggő élőhelyhálózat, akkor erre esélyük sincs” – magyarázta el a szakértő.

A bányában egyébként évek óta halmozódott a víz, a vágat falai egyre jobban átnedvesedtek, a szivárgás egyre súlyosabb lett. A Korond-patak elterelését már rég el kellett volna végezni – ez most is a legfontosabb lépés lenne. Emellett fontos lenne, ha a sós vizet nem közvetlenül a patakba vezetnék, hanem lenne lehetőség egy tározóban tárolni. 

Nem a hód a hibás

„A közösségi médiában többen az áradást és a vízbeszivárgást a hódokra fogták, ami szakmai szempontból megalapozatlan” – hangsúlyozta a biológus. 

„Egészen biztos, hogy nem a hód állította meg a Korond patakának az elvezetését. Egyrészt, mert én magam is dolgoztam azon a védett területen, amelyik a kérdéses szakasz alatt fekszik, és azon a területen a hód még csak fel sincs tüntetve a hivatalos adatlapokon. Az emberek gyakran játszanak a szavakkal, és mindig keresnek egy szerencsétlen állatot, amelyik nem tud védekezni. Régebben például az autópálya-építés akadályozásáért a gyászcincért tették felelőssé, most pedig a parajdi hódot próbálják okolni” – jegyezte meg Nagy András Attila.

Véleménye szerint a problémát meg lehetett volna oldani. „A Korond patakát el lehetett volna vezetni – lett volna rá idő, éveken át, mégsem tették meg, és most megfizetjük az árát” – nyomatékosította.