Ha a folyóvíz által szállított magas sómennyiség a talajvízbe jutva hozzáférhetővé válik a vízpart közelében élő vagy a környéken termesztett növények számára, megzavarja a vízgazdálkodásukat (hajlamosít a kiszáradásra), gátolja növekedésüket és károsítja hasznos tápanyagokat termelő képességüket. A sós vizű talajon termett növények elfogyasztása megviselheti a veseműködést, a magas vérnyomásra hajlamos személyeknél pedig veszélyes mértékű vérnyomás-emelkedéshez vezethet. Mindezt egyetemi szakemberek foglalták össze a Maszol olvasói számára a parajdi bányaszerencsétlenség környezetre gyakorolt káros hatásait összefoglaló tanulmányukban.

Nem csupán emberi fogyasztásra válik alkalmatlanná a parajdi bányaszerencsétlenség következtében a Korond-patakban, illetve a Kis-Küküllőben megnövekedett sókoncentráció, a vizek megváltozott kémiai összetétele az élővilágra is hatást gyakorol, ugyanígy a termesztett növények is megsínylik.

Mint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a Kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem és a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet szakembereinek véleményét összefoglaló, a Maszol szerkesztőségéhez szerdán eljuttatott közös közleményt jegyző szakemberek ezzel kapcsolatosan kifejtették: az emberrel és az állatokkal ellentétben a termesztett növények nem igénylik semmilyen mennyiségben a konyhasót. Emiatt az ebben lévő nátriumion, már az enyhébben sós vízben lévő mennyiségben is káros hatásokat fejt ki a növények növekedésére és termelőképességére.

A legtöbb növény fejlődése már akkor zavart szenved, amikor a talajban lévő vízben a só mennyisége meghaladja literenként a 2 grammot. Így, ha például a parajdi Korond-patak 5 g/L konyhasót szállít a Kis-Küküllőbe, ez azt eredményezheti, hogy a folyóvíz közelében lévő kertek és termőföldek talajvizébe jelentősebb nátrium-klorid kerül, ami már meghaladja a legtöbb termesztett és vadon élő növény sóérzékenységi küszöbét, beleértve az erdőalkotó fákét is – olvashatjuk a tanulmányban.

Tápanyaghiány, kiszáradás

A megemelkedett sótartalmú talajvíz többféleképpen károsítja a termesztett növényeket. Néhány órán belül vízhiányos állapotot okoz, mivel a sós talajvíz nem hagyja, hogy a gyökerek felvegyék a vizet. Ennek oka, hogy a vízbe kerülő nagy sómennyiség töményebbé teszi a vizes oldatot, a víz pedig a kisebb koncentrációjú („hígabb”) oldatok felől áramlik a töményebb oldatok felé. Magyarán a növények gyökerei nem tudnak vizet felvenni és nem jutnak a vízzel együtt felvehető nélkülözhetetlen ásványi tápanyagokhoz.

Ez fokozatos kiszáradáshoz vezet, tápanyaghiány alakul ki, ami gyengíti a növények egészségi állapotát. A növény föld feletti részei sem kapnak elegendő vizet, erősen lelassul vagy teljesen leáll a növekedés, ami a zöldtömegtermelést, majd a maghozamot is csökkenti. Ráadásul a vízhiány érzékelésekor a növények védekezési reakcióként bezárják a leveleiken lévő gázcserenyílásaikat, ami ugyan korlátozza a párologtatás általi vízvesztést, ám egyben megakadályozza a növények fő tápanyagának: a szén-dioxidnak a bejutását is. Mindezen túl sós talajban a magok is kisebb százalékban és lassabban csíráznak, tehát a vetés sikeressége is szerényebb lesz – mutattak rá a tanulmány szerzői.

Zavart okoz a sok nátrium

Míg az ember és az állatok esetében a sós vízből elsősorban a kloridion magas mennyisége fejt ki egészségre káros hatást, addig a növényekben a legtöbb zavart a sok nátrium okozza. A sós vízből a talajban felgyűlő nátrium, miután a növényekben is felhalmozódik, hosszabb idő (napok, hetek) után mérgező hatásokat is kifejt, a vízháztartás megzavarásán túlmenően.

A különböző növények más-más mértékben tűrőképesek a talajvíz megemelkedett sótartalmával szemben. A nálunk gyakrabban termesztett növények közül kifejezetten sóérzékenyek a gyümölcsfák (például az almafajták, a szilvafajták, a körtefák, főleg, ha a sós víz lejut a mélyebb talajrétegekbe), a legtöbb zöldségféle (főleg a saláta, a borsó, a bab), a lóhere, a repce, a burgonya, az erdőalkotó fák közül pedig a fenyőfélék kifejezetten sóérzékenyek, főleg fiatalabb korukban.

Kapcsolódó

Mit jelent a magasabb sótartalom? – biológusok és kémikusok válaszoltak

Biológus és kémikus szakemberek foglalták össze egy közös sajtóközleményben véleményüket arról, hogy mit jelent a magasabb sótartalom és milyen hatásai lehetnek az élővilágra és az ivóvíz előállítására.

Parajd sóbánya természeti katasztrófa ivóvíz

Mérsékelten sótűrő haszonnövény a paradicsom, a szőlő, a hagyma, a sárgarépa, a kukorica és az őszibúza, ezek legtöbb fajtájánál a só akkor okoz jelentős terméscsökkenést, ha 6-7 g/L fölötti mennyiségekben halmozódik fel a talajvízben. A legkevésbé sóérzékeny termesztett növények közé a cukorrépa, a céklarépa, a spenót, a spárga, az árpa és a cukkini tartozik.