Ekkora volt a Maros magyarországi és a Tisza szegedi szakaszán a sókoncentráció
A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) szakembereinek mérései szerint határérték alatti volt a víz sókoncentrációja a Maros magyarországi és a Tisza szegedi szakaszán a hétvégén – tájékoztatta a felsőoktatási intézmény közkapcsolati igazgatósága kedden az MTI-t.
A közlemény szerint a parajdi sóbánya térségében kialakult környezeti katasztrófa új fejezethez érkezett, miután a betörő víz feltöltötte a tárnákat, így a sós víz immár visszajuthat a Korond-patak völgyébe és nemcsak a patak, hanem a Küküllők és a Maros élővilágát is veszélyezteti.
A román vízügyi hatóságok értesítették a magyar társszervezeteket, hogy nagyobb mennyiségű, magas sókoncentrációval rendelkező víz indult meg a Maros irányába, melyet a mellékfolyókon elhelyezkedő tározók vizével hígítanak. A megemelkedett sótartalmú víz Magyarországra érkezését péntek este 21 órára becsülték a romániai szakemberek.
Az SZTE talaj- és vízvizsgálati laboratórium szakemberei a lehetőségekhez mérten igyekeztek minél hamarabb reagálni a kialakult helyzetre, mivel a környezeti vészhelyzet mellett tudományos szempontból is fontos megismerni, miként alakul a Maros sótartalma a hossz-szelvény mentén, illetve hogyan változik a koncentráció a Tiszával elkeveredve.
A közlemény idézte Sipos Györgyöt, az SZTE Természet- és Környezetföldrajz Tanszék vezetőjét, aki elmondta, a mintavételbe bevonták a Maros menti településekről származó hallgatókat is, akik a laborgyakorlatokon korábban már elsajátították ennek menetét, az ismeretek felfrissítése érdekében pedig videókat is készítettek számukra.
Hat ponton indultak meg a mérések, az első mintagyűjtés péntek este hatkor történt, szombaton és vasárnap pedig további három-három alkalommal gyűjtöttek mintákat. A mérések során első körben a vízminták vezetőképességének meghatározása volt a cél, ami a sótartalom függvényében változik. Az előzetes eredmények alapján a mért értékek egy esetben sem közelítették meg a közepes és nagyobb folyókra vonatkozó hazai határértéket (900 µS/cm).
A folyásirányban legfelső mérési ponton, Apátfalvánál péntek este gyűjtött mintából 506 µS/cm-os értéket mérték, ami jelzi, hogy a sós víz a vártnál néhány órával hamarabb érkezett meg az országba. A legmagasabb vezetőképességet másnap reggel Deszk alatt gyűjtött minta mutatta (511 µS/cm), azaz körülbelül erre az időszakra érhetett a Tisza közelébe a sós hullám.
Megfigyelték azt is, hogy a Tiszába érkezve valamelyest hígult a víz, de a Bertalan-hídnál a Maros felőli oldalon még mindvégig magas volt a sótartalom, lejjebb ugyan érezhetően csökkent a sós víz hatása, de itt is kismértékű emelkedést tapasztaltak. A Maros-torkolat felett gyűjtött tápéi minták mindvégig szinte azonos, 310-320 µS/cm közötti értéket vettek fel, azaz a Maros mentén és a torkolat alatt tapasztalt eltérések és ingadozások egyértelműen a Parajdról érkező sós víznek tudhatók be, valamint a mért legmagasabb értékek az alapértékeket 50 százalékkal haladták meg.
Az adatok láttán – a szombati csökkenést követően több mérési pontban újból emelkedni kezdetek az értékek – és a Romániából érkező hírek hallatán a továbbiakban is szeretnék nyomon követni a sókoncentráció változását. A sótartalom mérése mellett további vízkémiai elemzéseket is terveznek, illetve nemcsak a vízből, de a víz szintjében lévő iszapból is gyűjtöttek mintát, ezek elemzése azonban több időt vesz igénybe – áll a közleményben.
CSAK SAJÁT