A Maros megyei Sáromberke a fehér gólyák egyik legjelentősebb erdélyi fészkelőhelye, amelyet méltán neveznek a „gólyák falujának”. A marosvásárhelyi székhelyű Milvus Csoport különleges figyelmet fordított erre a településre, ezért is szereltek fel húsz évvel ezelőtt megfigyelőkamerát az egyik gólyafészekhez. Két évtizeddel az első „kapcsolás” után, szerdán ismét beüzemelték a kamerákat, amelyeknek köszönhetően élőben lehet követni egyelőre csak azt, hogy mikor térnek vissza a gólyák vándorútjukról.

„2004-ben egy sokrétű programot indítottunk, amelynek részeként gólyamúzeumot hoztunk létre, gólyafesztivált szerveztünk, és megpróbáltuk fellendíteni a turizmust. 2006-ban elindítottuk Románia első gólyakameráját. Eleinte, 2006 és 2009 között, csak a gólyamúzeumban lehetett látni a gólyafészekből érkező közvetítést, de 2010-től már élőben is követhetővé váltak a fészek eseményei. Az elmúlt 20 év során rengetegen kapcsolódtak be és követték naponta, sokan óránként, hogy mi zajlik a fészekben. Így kialakult egy nagy közösség, amely évről évre izgatottan figyeli a lakók életét” – írták a közleményben.

Idén huszadik alkalommal indítják el a közvetítést az első kameránál és hetedik alkalommal a másodiknál, reménykedve, hogy kellemes időtöltést biztosítanak sokak számára és ezzel közelebb kerülnek a természethez és ezekhez a csodálatos madarakhoz – fogalmaztak a Milvus Csoport munkatársai.

Milvus Csoport ornitológusai szerint a fehér gólya Európa egyik legismertebb és legkedveltebb madara. Az impozáns, gyakran villanyoszlopokon vagy magas épületeken álló fészkeket évről évre mind a hím, mind a tojó megújítja.

A szervezet honlapján olvasható beszámoló szerint tavaly Sáromberke egyik megfigyelt gólyafészkében elpusztultak a fiókák, és más helyszínekről is érkeztek hasonló jelzések.

A szakemberek rámutatnak: a szélsőséges időjárási körülmények, a hideg, esős tavasz különösen az első 10-20 napban végzetes lehet a gólyafiókák számára. A kihűlés és a legyengült immunrendszer jelentősen csökkenti túlélési esélyeiket, még gondoskodó szülők mellett is.

A vadon élő gólyák gyakran több tojást raknak, mint amennyi fiókát képesek felnevelni. Amikor kevés a táplálék, egyes fiókák természetes módon elpusztulnak – ez egy evolúciós stratégia, amely a legerősebb egyedek túlélését szolgálja. Ami kívülről kegyetlennek tűnhet – például egy fióka eltávolítása vagy elhagyása –, valójában ösztönös reakció: a szülők így igyekeznek energiát és erőforrásokat megtakarítani a legéletképesebb utódok számára.

Kutatások: a gombás fertőzések is súlyos veszélyt jelentenek

A Milvus Csoport két, Németországban és Lengyelországban végzett kutatás eredményeit is ismertette, amelyek feltárták a korai fiókaelhalások pontos okait.

Egy németországi vizsgálat szerint a 23 naposnál fiatalabb, elhullott gólyafiókák 44,6 százalékánál gombás tüdőgyulladást mutattak ki, amelyet elsősorban az Aspergillus fumigatus nevű kórokozó okozott. A nedves fészekkörnyezet kedvez az ilyen fertőzések kialakulásának.

Egy lengyelországi kutatás arra jutott, hogy a levegő hőmérséklete és a csapadék közvetetten a táplálékforrásokra is hatással van. A rovarok, kétéltűek és apró emlősök számának csökkenése éhezéshez vagy a fiókák fejlődésének lelassulásához vezethet. A hidegnek való kitettség pedig tovább növeli az elhullás kockázatát.

Nem szabad beavatkozni

Az ornitológusok hangsúlyozzák: ezekben az esetekben nem ajánlott az emberi beavatkozás, mivel a szélsőséges időjárás – eső, hideg, erős szél vagy aszály – okozta pusztulás a természetes szelekció része.

A zord időjárás aránytalanul inkább a gyengébb, kevésbé alkalmazkodóképes fiókákat érinti, ami hosszú távon a legerősebb egyedek fennmaradását biztosítja. A szakemberek kiemelték: a fehér gólya nem veszélyeztetett faj, így bár egy-egy fészekalj elvesztése szomorú, nem fenyegeti a faj fennmaradását.