Büszke Csíkszentsimon a településen fészkelő 70 gólyapárra. A fészkek alapján az egész országban egyedülálló számban élnek fehér gólyák az alcsíki községben.

A legutóbbi országos felmérés szerint 70 gólyafészket tartanak nyilván a Hargita megyei Csíkszentsimonban. Ezzel a település egy Tulcea megyei községgel „fej-fej” mellett büszkélkedhet a legtöbb fészekkel. Minderről Kozma István, Csíkszentsimon polgármestere számolt be a település hivatalos közösségi oldalán közzétett videóban, amelyet a Hargita Stúdió készített.

A községvezető elmondta: a gólyák Szentsimon fekvése miatt kedvelik annyira a térséget, a falu déli részén ugyanis nagy kiterjedésű lápos, vizenyős terület található, ott és az Olt folyó mentén is bőségesen találnak táplálékot.

„A mindennapi életünk részei a gólyák, kisgyerekkortól belenőnek az itteni lakosok a velük való együttélésbe” – fogalmazott Kozma István. Hozzátette: a madaraknak elnézik az esetleges kellemetlenségeket is. A település lakói minden év tavaszán figyelik az érkező gólyák tevékenységét és jelzik a polgármesteri hivatalnak, ha új fészek építésébe kezd egy gólyapár.

A munkájuk megkönnyítése érdekében az önkormányzat beszerzett gólyafészek tartó szerkezeteket, és az áramszolgáltató vállalat szakembereinek segítségével el tudják látni a villanyoszlopokat ezekkel, amennyiben új helyen bukkan fel fészekkezdemény – számolt be az elöljáró. Ez azért is fontos, mert a fészekalap nélkül lehulló ágak áramszünetet is okozhatnak, tette hozzá. Kozma István azt is megosztotta, hogy két hónappal ezelőtt fogadta el a helyi képviselőtestület a település új címerét, amelynek központi részén is helyet kapott a gólya.

Turisztikai vonzerő is lehet

A Maszol érdeklődésére Kozma István elmondta: minden évben 2-3 új fészek épül, amelyeket a megvásárolt tartószerkezetekkel tudnak segíteni, amennyiben időben észlelik. Ugyanis a tojások lerakása után már nem bolygathatják a fészkeket. A községvezető arról is beszámolt, hogy Csíkszentsimon turisztikai vonzerejét is növelhetik a madarak. Több alkalommal találkozott olyan kirándulókkal, sőt, magyarországi diákcsoporttal is, akik kifejezetten "gólyát nézni" érkeztek a településre.

Mint Demeter László, a Hargita megye Természetvédelmi Területek Hivatalának biológusa kifejtette: a kutatók számára is meglepő a gólyák nagyfokú székelyföldi jelenléte, hiszen ez a madár alapvetően síkvidéki, sztyeppei, szavannai faj.

„Ennek a magyarázata kettős. Egyrészt a székelyföldi hegyközi medencék a környező hegyeket leszámítva hasonlítanak a síkságra. Másrészt a magyarázat abban is keresendő, hogy itt a mezőgazdasági rendszer, a területhasználat nagyon kedvez a gólyának. Rengeteg a kaszáló, a vizenyős és a településekhez legközelebb eső területeket kaszálóként hasznosították és hasznosítják a mai napig is. Itt pedig nagyon bő táplálékkínálat van a gólyáknak” – részletezte a szakember. Hozzáfűzte: a madarak ösztönösen szeretik azokat a területeket, ahol van fészkelőhely és a közelében táplálékot is találnak.

Kedvező tájhasználat, jó életkörülmények

Demeter László elmondta azt is, hogy a gólyák minden évben építenek a fészkükön, hozzáadnak anyagot, ágakat, talajt, akár szemetet is. Emiatt a fészkek mérete folyamatosan nő, az idősebb építmények meghaladhatják az 1 méteres magasságot és az 500 kilogrammos súlyt is. A térségben az utóbbi 50 évben növekedett meg jelentősen a gólyaállomány, tudtuk meg. Míg az 1960-as években Hargita megyében mintegy 170 lakott gólyafészek, azaz költő gólyapár volt, ma a gólyapárok száma több mint 400.

„Kedvező tájhasználat, jó életkörülmények magyarázhatják ezt. Hagyományosan Székelyföldön nagyon szeretik a gólyát a fecskékkel együtt. Tavaszhírnök, gyermekáldás-hozó, balszerencsétől megvédő állatnak tartják” – említette Demeter László.

A gólyák korán, augusztus 20-a után kezdik vonulásukat, ilyenkor csapatokba gyűlnek és kihasználják a szárazföld fölött keletkező termikeket, felszálló levegőáramlatokat és így, a Földközi-tengert megkerülve repülnek egészen Afrikáig. A Kelet-közép európai gólyaállományok Kelet-Afrikába vonulnak a Boszporuszon keresztül, a Nyugat-európaiak pedig a Gibraltáron keresztül Nyugat-Afrikába – monda el Demeter László biológus.

(Borítókép: clujbird.ro)