A közel hatezer romániai gólyapár március közepén érkezik haza déli „üdüléséről”, amelynek során töltekezik, táplálékhoz jut, és felkészül európai feladatára, a családalapításra. Egyes erdélyi településekre már meg is érkeztek a közkedvelt madarak, ám a tojásköltést lassítja az időjárás. Papp Tamás ornitológussal, a Milvus Csoport munkatársával arról beszélgettünk, veszélyes-e a gólyákra nézve a hőmérsékletingadozás, hogyan érinti őket déli útjukat követően a hirtelen támadó fagy és havazás, illetve miként segítheti a túlélésben állományaikat az ember.

A szakértő tapasztalatai szerint a gólyák általában március közepén, április elején érkeznek vissza, de vannak olyan „késlekedők” is közöttük, akik április végén jelennek meg újra az országban. Szaporodásuknak fontos feltétele, hogy május elejét megelőzően már berendezkedjenek fészkeikben, és hozzálássanak a költéshez, ugyanis május után már nem jut elegendő idejük felnevelni fiókáikat. A fehér gólyák egy évre választanak párt maguknak, családi fészkükbe évente visszatérnek. Fiókáik kirepülésük után megpróbálnak a család közelében fészket rakni, általában az ember környezetében telepednek le, vizes élőhely közelében.

Kapcsolódó

Mit érdemes tudni a vándormadarakról? Szakemberrel beszélgettünk

Szerencsére senki nem gondolja már komolyan, hogy a fecskék a víz alatt telelnek, a kacsák kagylóvá változnak vagy a kakukk télen karvalyként él, és madarakkal táplálkozik.

Milvus csoport vándormadár

Háztetőkön, csűrökön, tornyokon, póznákon, falakon, kéményeken, szénakazalokon épülnek fészkeik, amelyek többsége egyelőre üresen áll. Mivel az időjárás tavaszból télbe forduló, kevesebb gólya merészkedett vissza az országba: a madarak nagy része hazavándorlása során lelassított, jelenleg is délen tanyázik, hogy ne kelljen az ingadozó hőmérséklethez és az abból fakadó táplálékhiányhoz alkalmazkodnia. Egyelőre egy erdélyi gólyáról értesültek a Milvus Csoport munkatársai: a Sáromberkén kamerával figyelt gólyafészekbe visszatért a madár, és hozzálátott fészke rendezgetéséhez, ezzel jelezve, hogy készül a tojásrakásra.

Nem a hideg a veszélyes, hanem a táplálékhiány

A gólyák nagytestű madarak, ezért néhány napig tartó hideg nem viselné meg őket, ám a masszív, többcentis hótakaró veszélyt jelent rájuk, ez ugyanis gátolja őket, hogy a hó alatt lévő táplálékot megszerezzék. Ha visszatértük után még havazik, és fagyból napsütésbe csapong az időjárás, képesek megküzdeni a kihívásokkal. A hozzájuk hasonló testalkatú madarak, mint a kócsag vagy a szürkegém sikeresen átvészeli a teljes telet Európában – magyarázta Papp Tamás ornitológus, kiemelve, hogy a fehér gólyák nem is a hideg miatt vándorolnak délre, hanem azért, hogy biztosan táplálékhoz juthassanak.

Románia gólyaállománya 6000 párt számlál, ha minden madárnak 2-3 fiókája kel ki, az máris annyi gólyát jelent, amennyit a rétek és mocsaras vidékek nem bírnának táplálékkal ellátni téli időszakban. Étrendjük kizárólag állati eredetű, változatos fajokkal táplálkoznak: rovarokat, halakat, kétéltűeket, hüllőket, kisebb emlősöket és madarakat zsákmányolnak.

Táplálkozásuk nyílt füves területeken, mezőkön, sekély vizeken valósulhat meg, kerülik a magasfüves területeket és erdőket, nemcsak élelemkereséskor, hanem vonulásuk során is, mert a felszálló meleg légáramlatokra zárt erdőségek és tengerek fölött kevésbé tudnak támaszkodni. Afrika szavannáin telelnek, de az ornitológus elmondása szerint mostanság már az sem ritka, hogy Európában maradnak, de ilyenkor nem a fészkeikben vészelik át a hideg időszakot, hanem élelemforrás közelében, be nem fagyott vizek körül.

A Milvus Csoport munkatársai egyre gyakrabban értesülnek télvíz idején olyan gólyákról, akik az országban maradtak – ezeknek a madaraknak rendszerint sikerül túlélniük, mert nem kell versenyezniük társaikkal a hótakaró alatt lévő táplálékért. Általában azok a gólyák rekednek az országban, amelyeknek gondjaik akadnak a repüléssel: sérült a szárnyuk, nem képesek többezer kilométert megtenni a levegőben

Az ember sodorja veszélybe a gólyákat

Elavult ma már az a nézet, hogy egy állat káros vagy hasznos – az ember szempontjából lehet az, de a természet számára csak szükséges van – vélekedik Papp Tamás. Noha az ’50-es, ’60-as évek társadalmai olyannyira komolyan vették a kártékonynak nyilvánított élőlények irtását, hogy minden haszontalannak vagy bajosnak ítélt élőlényt, szőrmés vagy tollas ragadozót megmérgeztek. Ezt ma már törvények büntetik.

A gólyák szerepe például kulcsfontosságú, de fennmaradásukat ma leginkább az élőhelyeik elvesztése veszélyezteti. A gólyának és sok más élőlénynek, gyepek, mocsarak, árterek kellenek a fennmaradásához. Ezeket az ember egyre nagyobb ütemben alakítja át szántófölddé vagy beépíti mindet. Pedig „természetes segítségei” az embernek a mezőgazdaságban: elpusztítják azokat a rágcsálókat és rovarokat, amelyek a munkálatokat hátráltatják.

Kapcsolódó

Etetni nem, csak csodálni szabad a vízimadarakat! – madárszakértőt kérdeztünk

A vízimadarak etetése fölösleges, hangsúlyozzák a szakemberek, arra hivatkozva, hogy főleg nyáron korlátlanul találnak maguknak táplálékot úgy a városi tavakon úszkálók, mint vadon élő társaik.

Magyar Madártani Egyesület Milvus csoport vízimadár-etetés állatok

Az Európai Unióban 1979 óta érvényben van a Madárvédelmi Irányelv, amelynek értelmében minden madárfaj védett a költési idejében, és csak bizonyos madárfajok vadászhatók az előírt vadászszezonban. Szigorúan tilos az embernek hiúságában megsemmisítenie a madárfészkeket, senki sem hivatkozhat arra, hogy a „madárotthon” rontja a portája képét, ez nem menti fel tette alól. A törvény szerint egyetlen madárfaj sem pusztítható el öntörvényűen, kegyetlen módszerekkel. A gólyák kiemelten védettnek minősülnek, Európai állományuk 100 000 párra tehető. Az állomány nagysága az elmúlt fél évszázadban folyamatosan csökkent: nem látni már fehér gólyát Svédországban, Svájcban, Nyugat-Franciaországban, Belgiumban és Dél-Görögországban – a mezőgazdasági munkálatok mellett az elektromos vezetékek is nagy veszélyt jelentenek a rájuk.

A gólyák létszáma Románia-szerte az utóbbi évtizedekben állandó, de előfordulásukat tekintve megfigyelhető egyfajta módosulás: míg egyes romániai megyékben egyre csökken a megjelenésük, más megyékben növekszik, ami a klímaváltozással és a mezőgazdaság alakulásával magyarázható. Az alföldi régió mocsaras vidékei eddig vonzották a gólyákat, Temes és Szatmár megye kedvelt helyszínük volt, viszont mostanság, a gyepek eltűnése, a mezőgazdaság intenszifikálódása és a szárazság hatására csökkenni látszik népszerűségük, nem úgy, mint a hegylábi megyéknek, ahol egyre több az esőzés, és kevésbé érzékelhető a mezőgazdasági tevékenység, így Hargita és Maros megyében évente nő a gólyák létszáma.

Amíg él a gólya, él a természet is

Az ornitológus figyelmeztetett, amikor egy traktor mögött gólya lépked a szántásban, ideje elgondolkodnia az embereknek: a földből hirtelen sok táplálék fordul ki, ami kedvező, viszont azt követően hoppon marad a madár, hiszen a kietlen szántóföld nem tartalmaz további falatokat számára, megszűnik a táplálékforrása. Egy gyep – legyen az kaszáló vagy legelő – a teljes költési időszakban táplálékot biztosíthat a gólyáknak. Növekednek a szántóterületek, és ritkulnak a táplálkozásra megfelelő élőhelyek: ha az emberek ilyen ütemben számolják fel, alakítják át a gyepeket és mocsarakat, felboríthatják az ökoszisztémák egyensúlyát.

Az Európai Unió agrártámogatási rendszere miatt az egyébként gazdaságilag szántóföldként nem jövedelmező területeket is beszántják. Még a folyók mentén levő kiöntéses területeket is megpróbálják a mezőgazdaságban hasznosítani, nem beszélve arról, hogy lassacskán a gyepek is eltűnnek. Noha közvetlenül nem bántja az ember a gólyát, mert a szántás-vetéssel békén hagyja a fészkét és a fiókáit, azáltal, hogy megszünteti a neki kedvező élőhelyeket, voltaképpen kipusztulásra ítéli a madarakat.

Az ornitológus arról is felvilágosított, a gólyák a hetvenes években váltották megszokott helyeiket villanyoszlopra, ma leginkább szász vidéken, Brassó és Szeben megyében láthatóak még kéményeken fészkeik: a kémények hatalmasok, cserepes tetővel zártak, oldalukon eregetik a füstöt, ezért megfelelőek még mindig a költéshez. Papp Tamás azt tanácsolja azoknak, akik nyugalmát zavarja a gólyák élettere a háztetőn, hogy készítsenek gólyafészektartó szerelvényeket. Ezáltal is könnyebbé válik az ember-gólya együttélése, ami ígéretes jövőképet idéz.

Ha mégis kipusztulnának a gólyák, az azt jelentené, az emberiség tönkretette a madár tápláléklelőhelyeit, és ezzel egyidőben a természet egyensúlya is felborult. Ha a természetes élőhelyek jelentős része „bedarálásra kerül”, az ember minden javát elveszíti. Jelenleg a klímaválság a legsürgetőbb, de a természet mezőgazdasági területté való alakítása szintén katasztrófához vezethet.