Maros, Hargita, Kovászna, Brassó és Szeben megyében, illetve kisebb számban Arad megyében él Erdélyben a békászó sas, amelynek védelmében Európában először a Milvusz Csoport Környezetvédelmi és Madártani Egyesület indított egy projektet.

Európai Uniós támogatásra pályázhatnak az ezeken a vidékeken élő gazdák, akik öt éves szerződésben vállalják azt, hogy szántóföldjeikre kalászos takarmánynövényt vetnek, annak tíz százalékát nem aratják le, illetve a termőföld tíz százalékát parlagon hagyják. Ez esetben évi 200 eurós támogatáshoz jutnak hektáronként.

A békászó sas mellett más madarak is élvezik a védelmet

A mezőgazdasági területeknek nemcsak a megélhetés, hanem természetvédelmi szempontból is nagy a jelentőségük – számolt be a Milvus Csoport sajtótájékoztatóján Papp Tamás és Kelemen Katalin, akik elmondták, hosszú, több évtizedre visszatekintő, fáradságos munkájuk van abban a projektben, amelynek eredménye, hogy az idén első alkalommal Romániában szántókra adnak agrárkörnyezeti támogatást.

A békászó sas élőhelyét tanulmányozták évtizedeken keresztül, megfigyelték, hogy él, hogyan táplálkozik és néhány évvel ezelőtt már benyújtották javaslatukat a mezőgazdasági minisztériumhoz. Eddig nem történt semmi, ám most elindult egy folyamat, amely jótékonyan hat majd nemcsak a sokat tanulmányozott madárra, de a közelében élő más fajokra is – ismertették az eredményeket és a terveket az egyesület munkatársai.

Lelkesedés és aggodalom fogadta a projekt hírét

„Fontos, hogy összefogó tájban gondolkozzunk, ezért itt a megyében a Nyárád és a Kis-Küküllő menti Natura 2000-területekre gondoltunk” – fejtette ki Papp Tamás. Mivel a közigazgatás községekben „gondolkodik”, a pályázatot is községeket megjelölve lehet elkészíteni, nem a védett madár pontos élőhelyét behatárolni. De ez nem akadály, sőt kedvez a környezetvédelemnek, a többi madárnak, amely az adott vidéken él.

A projekt népszerűsítéséért több faluban is megfordultak a Milvusz Csoport munkatársai. A sajtótájékoztatón beszámoltak a tapasztalataikról is. Elmondták, ott, ahol elkészültek a parcellázásokkal, a földek tulajdonjogának rendezésével, lelkesen fogadták a javaslatot. A kisebb, elszigeteltebb falvakban tartózkodóbbak voltak az emberek. A követelmények között szerepel az is, hogy kukoricát, repcét és napraforgót nem termeszthetnek, viszont minden más szalmásgabonát igen. Ez nem jár többletbefektetéssel a gazdáknak, hiszen ezek megteremnek ezeken a vidékeken. A támogatást május 15-i határidővel az Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenicós Ügynökségnél (APIA) lehet kérvényezni.

Várják a hazatérő gólyákat

A Milvus Csoport sajtótájékoztatóján az egyik sáromberki gólyafészekhez felszerelt webkamerával kapcsolatosan elhangzott, bekapcsolták azt, és várják a gólyák megérkezését. Azok között, akik a legkorábban észlelik a madarak visszaköltözését, díjakat osztanak ki. A vetélkedő lényege, hogy a hazatért gólyákról azonnali hírt kell adni, lefotózni a webkamerát. Fontos a percnyi, vagy másodpercnyi pontosság – hangsúlyozták.

Az első webkamerát 2007-ben szerelték fel, akkoriban sok gond volt az internettel, akadozva működött, most viszont a fészek alatt lakik a Milvus egyik barátja, aki folyamatosan figyeli a kamerát, hogy az megszakítás nélkül közvetítsen. Tavaly 35 ezer felhasználó regisztrált és 230 ezernél többször kattintott rá a weboldalra.

A tavaly nem gyűrűztek meg egyetlen gólyát sem, az idén viszont megpróbálják bepótolni – mondta Papp Tamás. A gyűrűzés fontos, hiszen így tudnak információt szerezni a megfigyelt madarakról. Elhangzott az is, hogy az egyik Maros menti gólyáról Egyiptomból kaptak hírt nemrég, azt egy hazafele tartó csapatban figyelték meg az ottani madárvédők. A „kamaszgólyák” nem raknak fészket, azok még nem „kötelezik” el magukat – tudták meg az újságírók az érdekességet, akárcsak azt, hogy ilyen fiatal, meggyűrűzött gólyát vidékünkön is megfigyeltek többet, amelyek más országból származtak, például lengyel, német, magyar, szlovákiai madarat is láttak.