Agrárkörnyezeti támogatást nyújtanak a békászó sas védelméért

Maros, Hargita, Kovászna, Brassó és Szeben megyében, illetve kisebb számban Arad megyében él Erdélyben a békászó sas, amelynek védelmében Európában először a Milvusz Csoport Környezetvédelmi és Madártani Egyesület indított egy projektet.

Európai Uniós támogatásra pályázhatnak az ezeken a vidékeken élő gazdák, akik öt éves szerződésben vállalják azt, hogy szántóföldjeikre kalászos takarmánynövényt vetnek, annak tíz százalékát nem aratják le, illetve a termőföld tíz százalékát parlagon hagyják. Ez esetben évi 200 eurós támogatáshoz jutnak hektáronként.

A békászó sas mellett más madarak is élvezik a védelmet

A mezőgazdasági területeknek nemcsak a megélhetés, hanem természetvédelmi szempontból is nagy a jelentőségük – számolt be a Milvus Csoport sajtótájékoztatóján Papp Tamás és Kelemen Katalin, akik elmondták, hosszú, több évtizedre visszatekintő, fáradságos munkájuk van abban a projektben, amelynek eredménye, hogy az idén első alkalommal Romániában szántókra adnak agrárkörnyezeti támogatást.

A békászó sas élőhelyét tanulmányozták évtizedeken keresztül, megfigyelték, hogy él, hogyan táplálkozik és néhány évvel ezelőtt már benyújtották javaslatukat a mezőgazdasági minisztériumhoz. Eddig nem történt semmi, ám most elindult egy folyamat, amely jótékonyan hat majd nemcsak a sokat tanulmányozott madárra, de a közelében élő más fajokra is – ismertették az eredményeket és a terveket az egyesület munkatársai.

Lelkesedés és aggodalom fogadta a projekt hírét

„Fontos, hogy összefogó tájban gondolkozzunk, ezért itt a megyében a Nyárád és a Kis-Küküllő menti Natura 2000-területekre gondoltunk” – fejtette ki Papp Tamás. Mivel a közigazgatás községekben „gondolkodik”, a pályázatot is községeket megjelölve lehet elkészíteni, nem a védett madár pontos élőhelyét behatárolni. De ez nem akadály, sőt kedvez a környezetvédelemnek, a többi madárnak, amely az adott vidéken él.

A projekt népszerűsítéséért több faluban is megfordultak a Milvusz Csoport munkatársai. A sajtótájékoztatón beszámoltak a tapasztalataikról is. Elmondták, ott, ahol elkészültek a parcellázásokkal, a földek tulajdonjogának rendezésével, lelkesen fogadták a javaslatot. A kisebb, elszigeteltebb falvakban tartózkodóbbak voltak az emberek. A követelmények között szerepel az is, hogy kukoricát, repcét és napraforgót nem termeszthetnek, viszont minden más szalmásgabonát igen. Ez nem jár többletbefektetéssel a gazdáknak, hiszen ezek megteremnek ezeken a vidékeken. A támogatást május 15-i határidővel az Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenicós Ügynökségnél (APIA) lehet kérvényezni.

Várják a hazatérő gólyákat

A Milvus Csoport sajtótájékoztatóján az egyik sáromberki gólyafészekhez felszerelt webkamerával kapcsolatosan elhangzott, bekapcsolták azt, és várják a gólyák megérkezését. Azok között, akik a legkorábban észlelik a madarak visszaköltözését, díjakat osztanak ki. A vetélkedő lényege, hogy a hazatért gólyákról azonnali hírt kell adni, lefotózni a webkamerát. Fontos a percnyi, vagy másodpercnyi pontosság – hangsúlyozták.

Az első webkamerát 2007-ben szerelték fel, akkoriban sok gond volt az internettel, akadozva működött, most viszont a fészek alatt lakik a Milvus egyik barátja, aki folyamatosan figyeli a kamerát, hogy az megszakítás nélkül közvetítsen. Tavaly 35 ezer felhasználó regisztrált és 230 ezernél többször kattintott rá a weboldalra.

A tavaly nem gyűrűztek meg egyetlen gólyát sem, az idén viszont megpróbálják bepótolni – mondta Papp Tamás. A gyűrűzés fontos, hiszen így tudnak információt szerezni a megfigyelt madarakról. Elhangzott az is, hogy az egyik Maros menti gólyáról Egyiptomból kaptak hírt nemrég, azt egy hazafele tartó csapatban figyelték meg az ottani madárvédők. A „kamaszgólyák” nem raknak fészket, azok még nem „kötelezik” el magukat – tudták meg az újságírók az érdekességet, akárcsak azt, hogy ilyen fiatal, meggyűrűzött gólyát vidékünkön is megfigyeltek többet, amelyek más országból származtak, például lengyel, német, magyar, szlovákiai madarat is láttak. 

Kapcsolódók

Kimaradt?