Székelyföldön az utóbbi időben komoly ragadozóellenes kampány folyik, a medvét tartják a legnagyobb ellenségnek. Felerősödtek  a vadak okozta károkat, valamint az állatok szaporodását ellenző hangok is. A közintézmények vezetői többször felemelték a hangjukat a medvék ellen, a medvepopuláció ritkítását, valamint a vadkárok hatékonyabb megtérítését sürgetik. Mindeközben az állatvédő szervezetek képviselői méltányosabb bánásmódot követelnek. Az igazság, mint mindig, valahol középen van, ezért kerestünk fel egy vadászt és a balánbányai medve-visszavadító központ alapítóját.

Legutóbb Hargita, Kovászna és Brassó megye tanácselnökei közösen hozták ismét nyilvánosságra jól ismert álláspontjukat, amelyben a vadakra vonatkozó arányos kilövési kvóta emelését szorgalmazzák. Követelésükben az emberéletet helyezik középpontba, továbbá reális vadállomány-felmérést szeretnének. A kvóta elosztásánál országos szinten egyenlő megoldást kezdeményeznek, valamint a vadak okozta károk gyors megtérítését, hiszen tájékoztatásuk szerint a szakminisztérium évek óta nem fizette ki az érintetteket megillető összegeket. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke szerint  azok, akik tiltakoznak a kilövési kvóta ellen, egyáltalán nem beszélnek az emberi áldozatokról. A Régiók Bizottsága természetvédelmi szakbizottságának tagjaként csodálkozva tapasztalta, hogy Brüsszelben nem tudnak az emberi áldozatokról.

Az állatvédők ezzel szemben azt mondják, hogy a medve nem támad ok nélkül, sőt ha csak teheti, menekül, az ő esetében a támadás a védekezés utolsó formája. „Több mint egy évtizede foglalkozom a medvékkel napi szinten, és biztosan állíthatom, hogy soha egy sem akart megtámadni. A hírek nem szólnak például arról, hogy a megsebesített juhász az anyamedve bocsait meg akarta ölni. Vagy, hogy az ijedt medve azért támadt, mert puskákkal hajtották ki a kukoricásból” – mondta a Maszolnak Bereczky Leonárdó, aki 12 évvel ezelőtt hozta létre Balánbányán az egyedülálló medve-visszavadító központot.

A medve ott érzi jól magát, ahol a táplálék van

Bereczky Leonardo, a balánbányai központ vezetője több mint tíz éve foglalkozik az árván maradt medvebocsok vadonba történő visszavezetésével. Megfigyelései árnyalják a medvékről kialakult képet. Mint mondta, a medve nem territoriális állat, tehát nem ragaszkodik egy adott területhez, nem jelöli meg magának úgy, mint a farkas például. „A barnamedve ott tölti ideje nagy részét, ahol biztos táplálékforrásra talál. Amikor jól termő bükköst, tölgyest vagy adott esetben kukoricást találnak, akkor ott többen is jól érzik magukat. Az erősebb medve előbb eszik, de ha van elegendő táplálék, nem űzi el a gyengébb társát – ez utóbbi persze nem azt mutatja, hogy drasztikusan nőtt volna a populáció” – fejtette ki Bereczky.

Bereczky Leonardo megérti azon gazdák felháborodását, akiknek egyetlen szarvasmarhájukat ragadja el a medve. De arra is figyelmeztet, hogy a legeltetéskor jól meg kell választani a helyet. „Soha nem vezet jóra, ha olyan helyre terelik az állatokat, amely egybeesik a medve életterével. Gyakran látni, hogy a tehenek az erdőben bóklásznak. A medve számára ennél könnyebb préda nem kell, hiszen a háziállatban nincs meg az a menekülési ösztön, amely például az őzekben, szarvasokban megvan” – nyomatékosított a medveszakértő.

Miért van olyan sok medve Tusnádfürdőn?

Az állatvédő szerint a gazdák elővigyázatossága lenne a legfontosabb: ne legeltessék ott az állatot, ahol a medve természetes élőhelye található, ugyanakkor a termőföldet érdemes jó villanypásztorral védeni. „Ne csodálkozzunk, ha a medvének, amelynek gyakorlatilag felkínáljuk a táplálékot, nem lesz lelkiismeret-furdalása elvenni azt. Nem azért járnak kukázni, mert az ember közelségét keresik, hanem mert könnyű táplálékforrást biztosítunk nekik. Továbbá az olyan településeken, mint Tusnádfürdő azért találkozunk velük, mert a város az egyetlen hely, ahol a Hargita és a Csomád hegyvonulata között a medvék átjárhatnak. A medve, ragadozó lévén, nagyon okos és opportunista állat, a táplálék megszerzéséhez saját stratégiát állít fel. Viszont, ha felfedezi magának a könnyen megszerezhető táplálékot, akkor nyilván oda visszajár” – figyelmeztet Bereczky. Az állatvédők sem tartják tehát elfogadhatónak, hogy a vadak az ember közelségét keressék, hiszen az a természetes életmódjuknak ellentmond.

A medvék túlszaporodásával kapcsolatban emlékeztetett, hogy ez bonyolult biológiai folyamat, ugyanakkor a túlszaporodásra megvan a természetes szabályozó mechanizmus. „Azok a medvék, amelyeket mi neveltünk, kisebb eséllyel indulnak a vadonba, az erősebb medvék gyakran meg is támadják őket. Az általunk visszavadított medvék 50 százalékát az erősebb egyedek pusztítják el, tehát nem beszélhetünk elszabadult méretű túlszaporodásról. Hiába növelik a kilövési keretet, a vadkárok mértéke nem fog csökkenni, mert ez nem a medvepopuláció méretével függ össze, hanem azzal, hogy bemerészkedtünk az életterükbe” – adta tudtunkra Bereczky.

Akkor mennyi medve is van?

„Nagyon fontos számunkra a medve, őshonos fajtáról lévén szó jelen pillanatban az Európai Unióban és ezen belül Romániában fokozottan védett. Az uniós csatlakozáskor 6 ezer egyedre becsülték a hazai medvepopulációt. Ez a szám kicsinek bizonyult, és arra a következtetésre jutottak, hogy ezt a 6 ezer egyedet fokozottan kell védenünk. Felvetődik a kérdés, hogy miként mérték fel a populációt, mert valószínűnek tartjuk, hogy már akkor jóval több medve volt” – mondta a Maszolnak Kolumbán Dávid, a székelykeresztúri Hubertus Vadásztársulat tagja. Szerinte a jelenlegi felmérési módszerek és az ebből következő adatok is kétségbe vonhatók. A fokozottan védett állatokra vonatkozó hazai előírások tiltják kilövési kvótát a védett állatok esetében, csupán egyedeket lehet kilőni. 

„A Hubertus Vadásztársulatnál az utóbbi időben fokozatosan nőtt a kilövési keret: a maximális szám öt egyed idénre. Készült korábban ezzel kapcsolatban egy – véleményem szerint – nagyon jó felmérés, amely a ragadozó szükséges életterét vizsgálja: eszerint ezer hektáronként egy medve tud jól élni. Az általunk felügyelt területen 10 medvének van elegendő élettér, azonban számításaink alapján jelenleg 53-an élnek ott” – ismertette Kolumbán Dávid. A Hubertus nemrégiben vadgazdálkodási mérnököket, vadászokat hívott, hogy a marosvásárhelyi Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel közösen nyomkövető nyakörvet helyezzenek fel a környékbeli barnamedvék nyakára. A Milvus Csoport tíz éve foglalkozik ezzel, de állítják, hogy még mindig nagyon kevés adattal rendelkeznek a medvepopulációt illetően. Kolumbán szerint ilyen módszert kellene alkalmazni országosan is, hogy a valósághoz sokkal közelebb álló számadatot kapjanak.

A túlszaporodás a probléma gyökere?

„Teljesen egyetértünk azzal, hogy védeni kell a barnamedvét, de az állománynak sem tesz jót, ha túl sokan vannak. Egyre több kár keletkezik a nyomukban, egyre több bejelentés érkezik a vadkárokról, a kormány pedig későn, vagy egyáltalán nem fizet. Ennek az lesz az egyik következménye – és erre már számos példa van –, hogy a gazdák maguk próbálják megoldani a helyzetet, és vadászokkal együtt hajtást szerveznek. Ezt viszont nem lehet így csinálni, a vadállatokkal nem lehet játszani, hiszen sebesülések történhetnek és történtek is” – hívta fel a figyelmünket a vadász.

A vadásztársaság egy dokumentáción dolgozik, amelyben többek között azt a megoldást javasolják, hogy minden megyének utaljanak ki egy bizonyos pénzösszeget, amelyet a környezetvédelmi ügynökségek kezelnének. Ezeket megpályázhatnák az önkormányzatok, a közbirtokosságok vagy a gazdaegyesületek, és elkölthetnék villanypásztorra vagy akár a vadak számára vethetnének be földet.

„Mi nem akarjuk kiirtani a medvét, csak egyértelművé kell tennünk, hogy sokkal nagyobb számról beszélünk az esetükben, mint ami papíron van. Hogy ezt bizonyítsuk, egy jól kitalált projektre lenne szükség, amellyel szabályozhatnánk a populációt” – javasolja Kolumbán Dávid.

Mi lehet a megoldás?

 „A vadászok, környezetvédők és állami szervek közötti összefogás valamelyest már működik. Nemrég szakbizottsági ülést hívtunk össze, amelyen jelen volt a mezőgazdasági minisztérium vidékfejlesztési és a környezetvédelmi szakbizottsága, hívtuk vadgazdamérnököket, illetve a civileket. Írásba adtuk a szakvéleményünket, illetve a vadkárok összegzését, amelyeket még nem fizettek ki. Ezt a jelentést szeretnénk bejuttatni Bukarestbe” – tudatta Kolumbán Dávid. Emlékeztetett továbbá, hogy az ország közepén található négy megyében van a legtöbb vadkár. Mivel Hargita megyében van a legtöbb bejelentett gazdaság, itt kisebbek a területek, ezért jobban érzékelik a károkat. A nagygazdák más megyékben gyakran észre sem veszik a vadkárokat – mondta.  

148 vadkárt jegyeztek idén Hargita megyében

A vadkárok kérdésében tehát Hargita megye a leginkább érintett terület Romániában. A Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség Természetvédelmi osztályának vezetője, Both József szolgált a Maszolnak 2016-ra vonatkozó vadkárokat összesítő adatokkal. Idén eddig 148 vadkárról érkezett bejelentés a környezetvédelmi ügynökséghez, 2015-ben 177 alkalommal jeleztek a gazdák ilyen esetet. Both József elmondása szerint a vadkárok 60 százalékban a termőföldeken keletkeznek, 40 százalékban pedig a háziállatokat támadják meg a vadak.

A környezetvédelmi minisztérium szeptember 30-ig szóló határidővel hirdetett közvitát arról, hogy mekkora kilövési keretet szabjanak meg az országban élő vadakra. 552 medve, 657 farkas, 68 hiúz és 474 vadmacska kilövése szerepelt a javaslatban. A zöld szervezetek természetesen ellenezték a számokat, ezért Cristiana Paşca Palmer környezetvédelmi miniszter kedden bejelentette, hogy visszavonják a rendelet kibocsátását, továbbá szakemberekkel tárgyalnak a jövőben, hogy olyan jogszabály szülessen, amelyben a veszélyeztetett fajokat és az emberek biztonságát is szem előtt tartják.