Hosszú még az út az EU hétéves költségvetésének elfogadásáig – véli Vincze Loránt RMDSZ-es EP-képviselő. Mint mondta 2026 végén, 2027 elején a tagállamoknak egyhangúan jóvá kell hagyniuk a hétéves keretet, tehát hosszú út áll még előttük. Mint mondta, a Bizottság javaslata nem túl biztató, hiszen nem tartalmaz új bevételi forrásokat, bár egyre több területre szeretnének pénz költeni, ugyanakkor vannak olyan kulcsterületek, amelyek alulfinanszírozottak.

– Most készül az Európai Unió hétéves költségvetési terve, amelynek több pontjával nem ért egyet az Európai Parlament. Miért tartja túl szűknek a keretet a jelenlegi válságkörnyezetben?

– Már az elején fontos tisztázni, hogy miből főzünk, ez az Európai Bizottság költségvetési javaslata, amely alapján megkezdődnek a tárgyalások. Ez a folyamat várhatóan 2026 végén, 2027 elején zárul, amikor a tagállamok egyhangúan jóvá kell hagyják a hétéves keretet, tehát hosszú még az út az elfogadásig. A Bizottság javaslata nem túl biztató, mert nem tartalmaz új bevételi forrásokat, miközben egyre több területre szeretnének pénzt költeni.

Ilyen terület a védelmi kiadások: a háború miatt az EU-nak nagyobb kötelezettségei vannak, ami részben indokolt. A gond az, hogy a pénz ugyanannyi marad, de többfelé kell elosztani. Ez azt jelenti, hogy bizonyos területekre kevesebb jutna, például mezőgazdaságra és kohéziós alapokra. Ezek pedig kulcsfontosságúak Románia számára: utakra, iskolafelújításokra, kórházakra fordítjuk őket. A felzárkózás még messze nem teljes, nem érjük el az uniós átlagot, így nem fogadhatjuk el ezeket a megszorításokat.

– A Tanács, főként a nettó befizető országok nem támogatják a költségvetés érdemi megemelését. Hogyan lehetne mégis több forráshoz jutni?

– Két irányból lehet erre ránézni. Egyrészt ott vannak a „fukar” országok, amelyek többet fizetnek be, mint amennyit visszakapnak. Ők nem akarnak többet befizetni. Rendben, de akkor hogyan lesz több pénz? Úgy, ha az Európai Uniónak van több saját bevétele. Ez lehet közös európai adó, nagyobb részesedés a vámokból, digitális adó vagy nagyvállalati adó. Csakhogy erre sincs meg a tagállamok többségében a szándék, így nem nő a költségvetés.

Hitelfelvétel is lehet megoldás, de az hosszú távon veszélyes. A PNRR forrásainak 40 százalékát hitelből finanszírozták, és a mostani költségvetés 20 százaléka már adósságtörlesztésre megy. Ez nem tartható, mert a következő generációk fizetik ki azt, amit mi most elköltünk.

– Többször szóba került, hogy kulcsterületek alulfinanszírozottak. Mit jelent ez konkrétan?

– Olyan területekről beszélünk, amelyeket az EU maga is prioritásként kezel: kutatás-fejlesztés, digitális átállás, zöld beruházások, külpolitika, humanitárius segítség. Ezekre nincs elég forrás. Versenyképesnek kell lennünk Kínával, az USA-val szemben, mert ha nem, Európa pénzt és befolyást veszít. Ez nem csak gazdasági kérdés: ha nincs fejlődés, kevesebb lesz a munkahely, csökken az életszínvonal.

A Covid-válság idején mindenkinek világos lett: alap egészségügyi termékekből nincs gyártókapacitásunk. Akkor azt mondtuk, felépítjük ezeket, de nem tettük meg, mert nem volt rá elég pénz. Most a háború miatt a védelmi ipart akarjuk fejleszteni, és közben „elfelejtjük” a többi szektort. Ciklikusan reagálunk válságokra, de egyik esetben sem végezzük el a feladatot. Ez az Európai Bizottság kritikája is részünkről.

És közben a hagyományos területek, mint a mezőgazdaság, háttérbe szorulnak. A gazdák nem csak egy szociális réteg, hanem élelmiszert állítanak elő, amit mi fogyasztunk. Ha nem helyi terméket veszünk, akkor drágább importból kell fedezni a szükségleteinket. Egyensúlyba kell helyezni a politikai döntéseket.

– A közös agrárpolitika hagyományosan az egyik legnagyobb uniós kiadási terület. Merre tart ez a rendszer?

– Már az előző időszakban a Bizottság zöldítésre, környezetvédelemre helyezte a hangsúlyt, és a mezőgazdaság mindig ennek az elszenvedője lett. Most arról beszélnek, hogy a támogatási borítékot teljes egészében nemzeti szintre delegálják. Ez Románia számára rossz hír. A centralizált állami döntéshozatal nálunk többször is csődöt mondott. A regionális, helyi szint az, ahol érdemi döntéseket lehet hozni.

Ráadásul a Bizottság eredeti javaslata szerint a mezőgazdasági keret 20 százalékkal csökkenne. Ez inflációval együtt 40 százalékos reálcsökkenést jelentene. Az Európai Néppárt frakciója nem támogatta ezt, és ennek lett is eredménye: a Bizottság ígért 50 milliárd eurónyi pluszt a mezőgazdaság számára, tíz százalék költségvetést elkülönítene erre a célra. De még messze vagyunk az elfogadható szinttől. A hét elején Christophe Hansen mezőgazdasági biztossal találkoztam, aki maga is azt mondta, kevesli a mezőgazdaságnak szánt pénzt, ezért érdemes nyomást gyakorolni a Bizottságra. Ezt mi megtesszük, de már látszik, hogy a gazdák hatalmas tüntetésre készülnek. És ismét igazuk lesz.

A tagállamok helyezkednek, a fukarok elégedettek az eredeti javaslattal, Közép- és Kelet-Európa az érdekeiért, a nagyobb költségvetésért lobbizik. Romániát nem hallom, nem látom, lehet, hogy csendben érdeket érvényesít, de ennek nyomát még Brüsszelben nem érzékeltem.

– A kistermelők, az állattartók, a hegyvidéki és hátrányos helyzetű térségek támogatásának növelése, a fiatal gazdák segítése – mind jól hangzó célok. Hogyan működhet ez Erdélyben, Székelyföldön?

– Ott van például a szándék, hogy lépjen életbe a capping, tehát hogy egy bizonyos terület fölött csökkenjen a támogatás, aztán szűnjön meg egészen. Nyilván, Erdélyben és Székelyföldön különösképpen, a tagosítás vagy működik, vagy nem, de inkább nem. A nadrágszíj parcellákat nem lehet összegyúrni egybe, ez gazdaságilag egy előnytelen helyzet, de számunkra egy kulturális-földrajzi adottság, és ez is meg kell kapja a megfelelő támogatást.

Pozitívum, hogy a hazai támogatások szintje végre elérheti az uniós átlagot, mivel minimum és maximum hektárarányos támogatást terveznek. Az egyszerűsítés is fontos elem: 10 hektár alatt ne legyen bürokratikus kötelezettség. A gazda ne papírozzon, hanem dolgozzon.

A zöld vállalások esetében pedig az az elképzelés, ne legyen kötelező olyan beruházásokat végezni, amelyek nem növelik a termelékenységet. Legyen ösztönzés azok számára, akik vállalják, de ne legyen kötelező minden gazdára.

Tudatosan dolgozunk azon az RMDSZ-ben, hogy a gazdaszervezeteket bevonjuk nemcsak a helyi, hanem az uniós közpolitikák alakításába is. Az Európai Néppárt szeptember végén alapította meg farmerszervezetét Brüsszelben, és ennek egyik alelnökévé választották Antal Gézát, a Romániai Magyar Gazdaszervezetek Szövetségének megbízott elnökét. Az Európai Néppárt Fiatal Gazdák Kongresszusán pedig négy erdélyi gazdával vettem részt a múlt héten. Fontosnak tartom, hogy a gazdák maguk is részt vállaljanak az uniós döntések alakításában. Mi mindig meghallgatjuk és képviseljük az érdekeiket, de náluk jobban senki nem képes ezt megtenni.

– Mi a helyzet a kohéziós politikával? Lesz-e pénz aszfaltra a következő ciklusban? Nálunk különösen fontos lenne az előlegek növelése, a pályázatkezelés felgyorsítása is.

– Az elmúlt években, amióta a Központi Regionális Fejlesztési Ügynökség kezel bizonyos programokat Erdély hat megyéjében, minden gördülékenyebben megy. Már nem kell Bukarestbe járni fél csomagtartónyi papírral.

Az önkormányzatok azt kérdezik: lesz-e pénz aszfaltra? Most túlzok, de az út, a híd látványos eredmény. Persze sok más beruházásra is szükség van: iskolákra, rendelőkre, közösségi terekre. Erdélyt sosem kényeztette el a központi kormány, itt az uniós pénzek jelentették a fejlesztések több mint egyharmadát. Ezért kulcsfontosságú, hogy továbbra is érkezzenek ezek a források.

A kritikusok mondhatják, hogy volt időnk felzárkózni, miért nem tettük meg? A válasz: mert a nagy összegeket Bukarest magánál tartotta, és nem valósította meg a projekteket. Hol vannak az új kórházak, a kolozsvári metró? Nem készült el, mert nem volt hatékony az államigazgatás. Ha ez igaz, akkor nem az erdélyi magyar önkormányzatok a hibásak a kudarcért. Nekik tele van az asztaluk új projektötletekkel, abban kell segítenünk, hogy meg is tudják valósítani őket.

– Mit tehetünk ezekben a helyzetekben?

– Az RMDSZ-nek megvan a maga politikai üvegplafonja. A parlamentben 6–7 százalékot teszünk ki, a kormánykoalícióban most 10-et. Ahol van miniszterünk, mint Cseke Attila a fejlesztési tárcánál, ott gyorsítottunk, digitalizáltunk, és azokat a beruházásokat, amit elkezdtünk, azt be is fejezzük. Más, uniós pénzek elosztását kezelő minisztériumokért nem tudunk felelősséget vállalni.

Brüsszelben tesszük a dolgunkat: védjük a térség érdekeit, és ebben támogat minket az Európai Néppárt. Közös hajóban evezünk: a kelet- és dél-európai országok, de még a nyugatiak is profitálnak a felzárkózási folyamatból.

– Tehát lesz aszfalt?

– Valamennyi biztosan lesz. Hogy meddig ér az aszfaltozott út, az majd a költségvetési tárgyalások végén derül ki.

– Az erdélyi magyarok számára a támogatások mellett van egy másik nagy tétje a brüsszeli jelenlétnek: a kisebbségvédelem. Ez még mindig rázós, aszfaltozatlan útnak tűnik.

– Valóban az. 2025 több szempontból is fordulópontnak tekinthető e téren. A legfontosabb fejlemény nyilván a Minority SafePack lezárása. Az Európai Bíróság döntésével ez az út véget ért – de ez olyan út, amit mi, az erdélyi magyarok, az RMDSZ és az európai kisebbségek közösen építettünk a semmiből. Mi kényszerítettük rá először az uniós intézményeket, hogy foglalkozzanak ezzel a témával. A munkát mindenképpen folytatni kell, mert senki nem fogja elvégezni helyettünk, annyi kisebbségvédelmet fog az Európai Unió biztosítani, amennyit mi ki tudunk harcolni.

2025 elején a Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoport elnökévé választottak az Európai Parlamentben, több mint negyven kisebbségi vagy a nemzeti kisebbségek jogait támogató képviselővel dolgozunk együtt azért, hogy hallatszon a hangunk Brüsszelben. Egyik fő célkitűzésünk a mandátumban, hogy a Bizottsággal minél szorosabb viszonyt alakítsunk ki, személyes találkozókra hívjuk a biztosokat, hogy jobban megértsék céljainkat, és nekünk is jobb rálátásunk legyen arra, miért nem hajlandó ez az intézmény komolyan venni több mint ötven millió uniós polgár érdekeit. Emellett a parlamenti munkában igyekszünk minden jelentésbe, határozatba bevinni a nemzeti kisebbségek szempontjait, ahol lehetséges.

A FUEN-ben októberben járt le kilenc éves elnökségem, szabályzatunk ennyit tesz lehetővé, így új elnökkel, a magyarországi német közösség képviselőjével, Schubert Olíviával az élen folytatódik az ernyőszervezet munkája. De a célok nem változnak, csak az eszközök.

(Támogatott tartalom.)