Egy olyan Európai Unióra lenne szükség, amelyben minden közösségnek, régiónak megbecsült helye van, ahol nem mazsoláznak az intézmények a különböző kisebbségek között, ahol a nemzeti kisebbségek is megbecsülést és támogatást élveznek, ahol az EU a gazdasági fejlődés motorja tud maradni, ahogyan azt egyébként Erdélyben érzékeltük – mondta a Maszolnak Vincze Lóránt. Az RMDSZ európai parlamenti képviselőjét a békecsúcs brüsszeli megítéléséről és a román diplomáciáról is kérdeztük.      

– Még nem egyértelmű, hogyan alakul a Donald Trump által kezdeményezett békecsúcs sorsa, de ha egyes vezető uniós politikusok nyilatkozatait vesszük alapul, mintha annak szurkolnának, hogy az ne valósuljon meg. Ez Brüsszel érdeke?  

– Nem meglepő, hogy az EU minden olyan kezdeményezést gyanakvással figyel, amelynek nem része. Így volt ez az alaszkai csúcs esetében is. Ha Európában kerül sor egy tárgyalásra az ukrajnai békéről, akkor az EU természetesen ott akar lenni az asztalnál. Mindenkit óvatosságra intek, a béketárgyalások ugyanis nem varázsütésre vagy megszabott határidőre történnek. Nem ez az első alkalom, hogy Donald Trump elnöknek azt kell látnia, hogy az orosz válasz nem az, amire számított. Ne feledük, a közel-keleti megállapodás sem volt egyszerű. 

– A háború ügye közben ismét vitatémává tette a konszenzusos, azaz egyhangú egyetértéssel működő uniós döntéshozatal megváltoztatását. A kérdés most nyilvánvalóan Magyarország ellen irányul, de a tagállami „vétójog” felszámolása a későbbiekben más EU-országok érdekvédelmét is veszélyeztetheti. Van esély egy ilyen lépésre, vagy csak az üzengetés szintjén marad a módosítás?  

– Az ukrajnai háborút említette, ebben a kérdésben is más-más érdekeik vannak a tagállamoknak. Lengyelország és a balti államok, amelyek a legközelebb vannak a konfliktushoz, a leghangosabbak Ukrajna támogatása érdekében. Az ő elképzelésük szerint Oroszország legyőzése az egyetlen cél. Mások árnyaltabban állnak a háború kérdéséhez. Nem mondhatjuk azt, hogy az EU-nak van egy egységes álláspontja a háborúval kapcsolatban. Ugyanez a helyzet a döntéshozatali mechanizmust illetően. A korábbi, konszenzusos döntéshozatal – ami azt jelentette, hogy a tagállamok addig ültek az asztalnál, amíg meg nem született a közös megoldás valamiféle kompromisszum révén – jobb működést biztosított. Volt ugyan egy francia-német hajtómotor, de nem beszélhettünk arról, hogy e két ország diktált volna. Mostanra átalakult ez a rendszer. Vannak döntések, amelyeket a tagállamok többsége támogat, mások pedig nem. Lengyelország – amely az ukrajnai háborúval kapcsolatban nagyon egyértelmű álláspontot képvisel – elutasítja az egyhangú döntési mechanizmus megszüntetését. A néppárti lengyel kollégák, azaz Donald Tusk miniszterelnök pártja is nagyon határozottan ellenzi még az erre való utalásokat is. A francia jobboldal, pártállástól függetlenül elutasítja az egységesen hozott döntések megszüntetését. Sok más kis és közepes  állam - Portugáliától Horvátországig és Magyarországig - ellenzi a egyhangú döntés felszámolását. Románia elemi érdeke is, hogy megmaradjon ez a mechanizmus, hiszen a periférián lévő államok a kulturális különbségeket kivetítő helyzetekben a vesztes oldalra kerülhetnek, le kell nyelniük a többség döntését. Ha pedig ez több alkalommal megtörténne, ezek az országok úgy érezhetnék, teljesen kimaradnak a döntéshozatalból. A kérdést - főleg baloldalról - feszegetik, de egyelőre nincs szó konkrét javaslatról. Egy ilyen lépéshez amúgy is az alapszerződés módosítására lenne szükség. 

– Románia mit képvisel ebben a kérdésben? Oana Țoiu külügyminiszter ezzel kapcsolatos nyilatkozataiból nem derült ki semmi.  

– Attól tartok, maga a külügyminiszter sem tudja, mi a válasz. Legutóbb Klaus Iohannis idején született egy döntés, miszerint Románia támogatja az egyhangú döntések megszüntetését. Ez nagyjából akkor történt, amikor mindenféle pozíciókra pályázott Iohannis, s azt gondolta, így nagyobbak az esélyei. Azóta nagy a csend. Időt kell adni Nicușor Dan elnöknek és új csapatának ahhoz, hogy ebben a kérdésben dűlőre jussanak. De nem ez az egyetlen téma, amiben a román diplomácia gyengén teljesít. Uniós ügyekben Románia a csendes társ. Figyeli, merre mozdul a többség, s azt támogatja. Ez akkor üt vissza, amikor nemzeti érdeket kell megvédeni. A schengeni csatlakozáskor sokkal hatékonyabban kellett volna lobbizni, de a soros elnökséget is jobban ki lehetett volna használni. Az RMDSZ régóta mondja, hogy a román külpolitika, a bukaresti EU-politika gyenge, láthatatlan, nem használja ki az ország méretéből, geopolitikai helyzetéből adódó előnyöket az unióban. 

Kapcsolódó

Vincze Lóránt: a kisebbségi és regionális nyelvek kincsek

A kisebbségi és regionális nyelvek olyan kincsek, amelyeket meg kell őriznünk a jövő generációi számára - jelentette ki szerdán Brüsszelben Vincze Loránt, az (RMDSZ) európai parlamenti képviselője.  

anyanyelvhasználat kisebbségi nyelvek regionális nyelv Vincze Loránt RMDSZ

– Egyre erősebbek a hangok a tagállamok együttműködésén alapuló EU mellett. Téma még Európában a föderális unió kérdése?   

– Az EU közös érdeke, hogy azokban a kérdésekben, amelyeket együtt hatékonyabban meg lehet oldani, legyen uniós kompetencia, más témákban viszont maradjon a tagállami hatáskör. Ezt a felállást feszegetik a különböző uniós intézményekben. Az Európai Bizottság egyfajta lopakodó kompetencia szerzéssel sok esetben túllépi a hatáskörét. Én ezt nem is nevezném föderációs törekvésnek, mert a föderalizmus arról szól, hogy annak alkotó részei - jelen esetben az EU tagállamai - erősek. Nézzük meg Németországot: azért föderális állam, mert a tartományai nagyon erősek. A föderalizmus szitokszóvá alakult, de, amit az EU-ban látunk, az valójában központosítási törekvések sorozata. Az Európai Bizottság központosítani akar. A brüsszeli buborék centralizálna, minél több kérdésben mondaná meg a tagállamoknak, hogy mit kell csinálni, minél több területen átvenné a döntéshozatal jogát. Ezzel van a legnagyobb baj. Vannak olyan területek, ahol érdemes egységbe tömörülni, például a védelmi politika. A legtöbb kérdésben viszont szükségtelen az uniós struktúrák átalakítása, de erre nincs is nagy esély. 

– Mindannyiunk közös érdeke lenne egy erős EU. Mit kellene tennie az Európai Uniónak annak érdekében, hogy a nemzetközi politikában, a gazdaságban ismét főszereplővé váljon?

– A gazdaság kulcskérdés. Ha az EU visszatér az alapítók szándékához, hogy a gazdasági együttműködés, az egységes piac jelentse ennek a közösségnek a legfontosabb erejét. Ha sikerülne lefaragni azokból a témákból, amelyek több vitát okoznak, mint megoldást, akkor máris előrelépés történne. A versenyképesség valóban fontos cél, de erre elszántság és pénz kell. Az EU sosem tud olyan szereplő lenni a nemzetközi politikában, mint az Egyesült Államok vagy Kína, ahol a döntés akár pár órán belül is megszülethet. Az EU-nak erős a soft power-je, még mindig egy erős gazdasági szereplő, fontos piac mindenki számára. Ezeket az előnyöket kellene kihasználni. 

– Számunkra, erdélyi magyarok számára nyilvánvalóan a mi érdekeink érvényesítése a legfontosabb kérdés. Voltunk már lelkesek, bizakodóak, elégedetlenek és felháborodottak is az EU-val kapcsolatban. Erdélyi magyar szemszögből, milyen kellene legyen az Európai Unió?

– Egy olyan EU-ra lenne szükség, amelyben minden közösségnek, régiónak megbecsült helye van, ahol nem mazsoláznak az intézmények a különböző kisebbségek között, ahol a nemzeti kisebbségek is megbecsülést és támogatás élveznek. Ahol az EU a gazdasági fejlődés motorja tud maradni, ahogyan azt egyébként Erdélyben érzékeltük. Hadd mondjak egy példát arról, hogy mit nem kellene tennie Brüsszelnek. Az új, többéves pénzügyi keretet az Európai Bizottság úgy találta ki, hogy mindegyik tagállam kap egy borítékot, amelyben benne van az országnak szánt összes támogatás, s néhány nagyívű cél mentén a fővárosokból osztják szét ezt a pénzt. Van Erdély, a magyar közösség számára ennél rosszabb forgatókönyv? Mi azt látjuk, hogy a központi kormány képtelen a reformra, az uniós pénzek megfelelő módon való elkötésére. Egy hatalmas könnyebbséget jelentettek a fejlesztési régiók, a pénzek egy részét innen osztják ki pályázatokra. Ebben az új, központosított rendszerben ez megszűnne, minden döntés Bukaresttől függne. Ez az irány nem jó a közösségünknek. Mi, amikor a romániai magyar közösség érdekeit képviseljük itt, az Európai Parlamentben, akkor az a célunk, hogy ezt megakadályozzuk. Ketten vagyunk, Winkler Gyulával a 720-ból, így nyilván nem mindegy, hogy kikkel szövetkezünk, dolgozunk együtt. Az Európai Néppárt az a politikai erő ma az EP-ben, amely a döntések meghozatalából nem hagyható ki. Nincs többség az EP-ben a néppárt nélkül. Ezért fontos számunkra, hogy egy olyan politikai szövetségben legyünk, ahol a legnagyobb esélyünk van befolyásolni a történéseket. Számunkra semmi nem lehet fekete vagy fehér kérdés. A Minority SafePack révén sikerült a kisebbségvédelmet behozni az Európai Parlamentbe. Ma egyetlen egy olyan beszélgetés sincs a kisebbségvédelemről, ahol ne hangozna el a Minority SafePack kezdeményezés. Az Európai Bizottságot is rávettük, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel. Aztán persze, innen erednek a mi elégedetlenségeink is, például Ursula von der Leyennel kapcsolatban. Bár ő az Európai Néppárt által támogatott elnökjelölt az Európai Bizottság élére, de számos olyan döntést hozott, amellyel mi nem tudunk egyetérteni. A Minority SafePack elutasítása az egyik, de az előző mandátumából ott van a zöldátállási program, amely köszönő viszonyban nem volt a gazdaság és a mezőgazdaság valóságával. Nem tudjuk támogatni azt a központosított vezetési stílust, amit Ursula von der Leyen képvisel az Európai Bizottságban. A néppártban a 188 európai parlamenti képviselő között különböző vélemények vannak, sokat vitázunk az Európai Bizottságról, a többéves pénzügyi keretről, a szavazáskor szinte soha nem egyhangú a  frakció. Ez itt teljesen elfogadott. Addig, amíg a közösségünk ügyeit még mindig itt lehet a leginkább előre mozdítani, addig a romániai magyarságnak is az az érdeke, hogy az RMDSZ képviselői ebben a frakcióban üljenek.