Az április közepe utáni hózáporok, a fagypont alatti hőmérsékletek nemcsak a mezőgazdaságban, a gyümölcsfákra és a már elvetett termésekre jelentenek veszélyt, hanem az állatvilágra is. Megkerestük a marosvásárhelyi Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület elnökét, Papp Tamás ornitológust, hogy magyarázza el nekünk, milyen túlélési esélyei vannak a vándormadaraknak.

Hargita megye hidegebb régióiban még nem igazán látni fecskéket, azonban a tavasz első hírnökei, a gólyák már költenek. Az ornitológusok szerint a nagytestű madarakat, mint amilyen a gólya is, nem kell annyira félteni, mint a néhány grammos, kistestű, főként rovarokkal táplálkozó madarakat.

„A gólya több mint 1 kilós madár, de akár 2-3 kilogrammosra is megnőhet. Az ilyen nagytestű madaraknak van tartalékuk, így nem halnak éhen egy nap alatt. Ellenben egy átlagos fecske csupán 15 grammot nyom. Repülő rovarokra vadászik, amelyek nincsenek a mínuszokban. A másik gond, hogy a fecskék és a gólyák is nagyon hosszú és fárasztó vonulási út végén vannak, több mint 10 ezer kilométert tettek meg Afrikából, ezért nincsenek erejük teljében, amikor hazajönnek” – magyarázta Papp Tamás.

A gólyák főtápláléka nem a rovarok, hanem inkább a rágcsálók, főleg egerek, valamint a békák. Az egerek télen is kijárnak, tehát, ha ügyes a gólya, akkor télen is meg tud élni. Ők sem örülnek ugyan a télnek, de el sem pusztulnak – tudtuk meg. Minden madárra nézve veszélyesek tehát az ilyen hűvös időszakok, hiszen a fárasztó út után – ha néhány napig nem kapnak táplálékot –, az a biztos pusztulásukat jelenti a madártani szakember elmondása szerint.

A fecskéknek valamivel könnnyebb

A fecskékkel kapcsolatban megnyugtatott azonban a szakember. Mivel nagyon jól repülnek, ezért ha például a Csíki-medencében mínusz fokok vannak, de még nem kezdtek költeni, akkor nem jelent számukra gondot egy időre elrepülni 100-150 kilométerrel odébb, ahol nincs annyira hideg és táplálékot is találhatnak – magyarázta. Az ornitológus szerint a túlságosan nagy hideg miatt a kistestű madaraknál fennáll annak a lehetősége is, hogy visszarepülnek érkezésük irányába, a melegebb éghajlat felé, de nem egészen oda, ahol a telet töltötték. Ez leginkább a sarlós fecskékre jellemző.

A fecskéken kívül a Romániában élő öt poszátafajta, a barátkaposzáta, a kisposzáta, a kerti poszáta, a karvalyposzáta és a mezei poszáta is mind hazaérkezett már. De a füzikékért is aggódhatunk, a csilpcsalpfüzikék már itthon vannak, ám a sisegő füzikék közül még nagyon kevesen érkeztek meg, most repülnek hazafelé. Ezek a madarak azért érkeznek ilyen későn, mert április közepén rendszerint már elég jó idő van ahhoz, hogy a táplálékul szolgáló repülő rovarokat elkaphassák. Viszont, ha érkezésük idején hó van, az veszélyt jelent számukra a már említett okok miatt – tudtuk meg Papp Tamástól.

Mit tehetünk a már költő madarakért?

Nemcsak a vándorló madarak kerülnek ebben a hidegben veszélybe, hiszen az itthon maradók, többek között a ragadozó madarak költése is veszélybe kerülhet. A szakember szerint ilyenkor az jelent nagy gondot, hogyha a madár a tojásokon ül, és lezavarják a fészkéről. A rendkívül hideg időben időben ugyanis akár fél óra alatt is kihűlhetnek és elpusztulhatnak a tojások. Ez a gólyákra nem jelent nagy veszélyt, mivel ők nem félnek az embertől.

"A ragadozó madarak esetében azonban ez a legnagyobb probléma. Az egerészölyv a legelterjedtebb ragadozó madarunk, amely már javában fészkel az erdőben. Amennyiben valaki ilyenkor kimegy fát vágni – és nem kell a fészkes fát kivágnia, elég, ha csak a közelében lévő fákat döntögeti egy-két órán keresztül – a madár megijed és elrepül a fészekről, mert nincs hozzászokva a zajhoz. Elég egy órára elkergetni, és az idén már nem lesznek fiókák” – magyarázta Papp Tamás.

Az ornitológus arra figyelmeztetett tehát, hogy a költési időszakban – március közepétől április végéig – a fakitermelők lehetőleg szüneteltessék a munkát.