Megszólalt a héten az Új Szóban Nagy Roland és arról számolt be, hogy úgy tűnik, pozitív fordulat történhet a Beneš-dekrétumok dolgában.

Ez a most felröppent meglepő fejlemény, ami épp akkor lát napvilágot, amikor csúcsra járatódott a felvidéki magyarságot máig másodosztályú állampolgárokká degradáló vitatott dekrétumok kapcsán kialakult szlovákiai hisztéria – amiatt került be a hírekbe, hogy Pellegrini elnök hivatalában megkezdődött annak a munkacsoportnak az összeállítása, amely a jogfosztó törvények ügyében kíván rendezést elérni.

Mindezek hátterében az áll, hogy az államfő februárban, Komáromban járt, ahol többekkel, így Keszegh Béla polgármesterrel is egyeztetett. Pellegrini akkor azt ígérte, összeállítanak egy grémiumot, amely egyszer’ s mindenkorra véget vet a Beneš-dekrétumok körüli vitáknak 

A közvélemény-kutatásokat egy esztendeje stabilan vezető ellenzéki Progresszív Szlovákia (PS) párt képviselői nemrég felkeresték Csallóköz több magyaroklakta települését. A körút legfontosabb mozzanata a komáromi frakcióülés volt, ahol határozatot fogadtak el a déli országrész békés együttélésére, valamint a fejlesztésére vonatkozóan.

Michal Šimečka pártelnök, aki Ódor Lajos korábbi kormányfővel együtt nemcsak megkoszorúzta Komáromban a 200 éve született Jókai Mór szobrát (a szobor Berecz Gyula alkotása, 1934-es avatásán az akkori csehszlovák miniszterelnök, Milan Hodža is beszédet mondott), hanem külön Facebook bejegyzésben méltatta is a nagy írónkat, egy másik posztjában e szavakkal összegezte a körút során látottakat és tapasztaltakat:

„Komárom, Dunaszerdahely, Gúta, Nagymegyer, Somorja, Kürt, Érsekújvár. Megbeszélések cégekben és kocsmákban is, polgármesterek és tanárok, csónakházak és hajósok, határozat a dél-szlovákiai együttélésről és fejlődésről, a szőlő aranysárgulásával fenyegetett borászokért folytatott küzdelem. Csallóköz, Dunamente, nagyon jó volt itt, három teljes nap sem volt elég, újra eljövünk!

Ez a Šimečka-megszólalás rengeteg lájkot eredményezett a Facebookon, de a látogatás példátlan népszerűségét nem ez a poszt idézte elő. Ugyanis politikai hisztériát és azonnali láncreakciót indított el a PS, azzal, hogy állást foglalt: nem szeretné, ha a Beneš-dekrétumokat továbbra is visszaélésekre használnák, és hogy 2025-ben is igazságtalanságok forrásai legyenek, nyolcvan évvel azután, hogy azokat a volt Csehszlovákiában elfogadták.

A reakció valóban drámai volt a szlovák pártok körében, koalíciós és ellenzéki képviselők is hevesen bírálták a PS-t, amiért e témával előhozakodott.

Az, hogy a PS elítélte a kollektív bűnösség elvének alkalmazását a Beneš-dekrétumok szellemében, azonnal kivágta a biztosítékot a pozsonyi kormánykoalíciónál, és személyesen Fico miniszterelnöknél is.

A kormányfő például őrülteknek és kalandoroknak nevezte Šimečkáékat, amiért megnyitnák a dekrétumok kérdését, és azonnal lépett is: még az aznapi kormányülés jóváhagyott egy határozatot, amely elutasította a Beneš-dekrétumok kérdéskörének megnyitását. Ebben megállapították: a Beneš-dekrétumok a szlovák jogrend szerves részét képezik.

Fico a maga sajátos stílusában szólította fel Šimečkáékat, hogy álljanak le a téma feszegetésével, így még füvezéssel is megvádolta őket: „Fiúk és

lányok a PS-ből, kérem,, hogy ne szívjátok már azt a mariskát.”

Robert Fico mellett a nagyobbik koalíciós partner, a Hlas is azonnal kiállt. Šutaj Eštok belügyminiszter a „külföldi érdekek szolgájának” nevezte Šimečkát, pártársa, Richard Raši parlamenti elnök pedig elmondta: súlyos kockázatnak tartja a Beneš-dekrétumok témájának megnyitását, mert ez nem csupán politikai hiba, hanem veszélyes precedens is Szlovákia és az egész régió számára.

A kormányban résztvevő nemzeti párt elnöke Andrej Danko megdöbbentőnek minősítette, hogy a PS felvetette a Beneš-dekrétumok témáját. Azt nyilatkozta, ha a progresszívek nem állnak le a téma hangoztatásával, akkor az ország főügyészéhez fordul, sőt azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy emiatt fel is oszlathatják PS-t. Rudolf Huliak sportminiszter pedig már nemzethalált vizionált. Ő arról beszélt, hogy Szlovákia megszűnhet létezni és minden szlováknak meg kell tanulnia magyarul, mert a PS megkérdőjelezi az államhatárokat.

Jelzésértékű, hogy az ellenzéki kereszténydemokraták is beálltak a huhogók közé: a pártalelnök Viliam Karas arról beszélt, helyes, hogy az egyes pártok keresik az utat a magyar közösséggel való együttműködésre, de a történelmi sebek feltépése erre nem alkalmas.

A magyar pártot is meglepte a PS akciója. Csak egyet lehet érteni azzal, amit a politikai elemző Tokár Géza ennek kapcsán megfogalmazott: „Különösen nehéz helyzetbe került a Magyar Szövetség, ami a saját vadászterületének tekinti a dekrétumok témáját: a magyarokat érinti, és a szlovák pártok mindeddig látványosan húzódoztak tőle, ezen a téren bizton el lehet különülni a többiektől.”

A telitalálat-értékelésekben mindig jeleskedő Tokár arra is rámutatott, a dekrétumok hatályon kívül helyezésének felvetése a legnagyobb ellenzéki szlovák párt számára tökéletes eszköz annak a bizonyítására, hogy a PS nem idegenkedik a kényelmetlen, alapvetően emberi jogi témáktól. A kormánykoalíció pártjai pedig most úgy vélhetik, hogy végre fogást találtak az idegenszívűséggel vádolt liberálisokon. Ilyen körülmények között a Magyar Szövetség jobb híján bizonygathatja, hogy kizárólag a párt veszi komolyan az ügyet.

Ebben érve lehet az, hogy épp a napokban az ENSZ elé vitte a Beneš-dekrétumok ügyét, és az is, hogy más téren is kezdeményezett: december 9-re szakmai fórumot hívott össze, amin a dekrétumok lehetséges hatályon kívül helyezését szeretné megvitatni. A fórumra meghívták minden parlamenti párt képviselőjét, de csak a PS jelezte, hogy részt vesz az egyeztetésen. „A fórum célja, hogy racionális párbeszédet tudjunk folytatni a témában” – nyilatkozta Gubík László pártelnök, aki arról is szólt, a megbeszélésen megpróbálják majd elmondani, hogy nem a szlovák államiság alapjait akarják szétverni, hanem egyetlen dekrétumról akarnak beszélni, ami alapján emberek százaitól vesznek el földterületeket.  Egyúttal elismerte, a szlovák politikusok többségével nehéz tárgyalni erről a témáról: „Ha előkerül a Beneš-dekrétumok ügye, akkor beindul a hisztifaktor a szlovák politikusok fejében” – magyarázta. Azt sem tagadta, a témafelvetés lakmuszpapír, mert, megmutatja, mely pártokkal lehet együttműködni e kérdésben, és mely pártokkal nem. 

Szembeötlő volt e hangzavarban az, hogy most, amikor Szlovákiában mindenki lázba jött és nyilatkozott nyakra-főre, a nyilvános vitából és üzengetésből Pellegrini elnök nem vette ki a részét, és a Grassalkovich-palota se adott ki nyilatkozatot a Beneš-dekrétumok kapcsán.

Hogy ez miért történt így és mi állt ennek a hallgatásnak a hátterében, arról számolt be héten az Új Szóban Nagy Roland. Az ő Előrelépés a Beneš-dekrétumok ügyében? – Pellegriniék már állítják össze a munkacsoportot a helyzet rendezésére című cikkét ismertetem ezúttal.

Ebben részletekre terjedő választ kapunk a fentebb megfogalmazott kérdésekre. Az viszont már a felvezetőből kiderül: az államfő csak most, bizonyult visszafogottnak. Ugyanis korábban ez ügyben már megnyilvánult, és ráadásul nem is akárhogyan: „Peter Pellegrini köztársasági elnök idén februárban már felvetette a Beneš-dekrétumok hatályon kívül helyezését. Akkor a kormánypárti képviselők nem háborodtak fel annyira, mint most.”

A publikáció első részében a szerző kitér azokra az előzményekre, melyeket már felvázoltam. Így szól a kialakult vita origójáról, a PS képviselőinek  a komáromi nyilvános fórumáról, ahol a szlovákiai magyar kisebbséget érintő problémákkal foglalkoztak és ahol felmerült a Beneš-dekrétumok témája is, amelyekre hivatkozva a Szlovák Földalap még napjainkban is ingatlanokat kobozna el magyar és német tulajdonosoktól a főváros környéki autópálya-építések kapcsán. Arról is beszámol, hogy ekkor egy tabudöntő „szentségtörés” is megtörtént, hisz a PS-frakció elfogadott egy határozatot, amely kimondja, hogy „a Csehszlovák Köztársaság elnökének rendeletei a szlovák jogban hatályukat vesztik, és azok alapján nem lehet új jogi tényeket megállapító határozatokat hozni”.

Ezt követően a szerző ismerteti, hogy ki mindenki akart politikai tőkét kovácsolni a témából. Ettől a listájától most eltekintek, hisz korábban már szóltam a különböző nemzetféltők kirohanásairól. Ezek helyett inkább rátérek a cikk Úgy tűnik, Komáromban mindig előkerül Beneš–alfejezetére, melyből kiderül: egy lehetséges pozitív folyamat kezdetéhez érkeztünk el.

Ennek a megértése érdekében át is adom a szót Nagy Rolandnak:

„Az államfő 2025. február 19-én látogatott el a déli városba, ahol többek közt Keszegh Béla polgármesterrel is egyeztetett. Akkor egy újságírói kérdés kapcsán merült fel a dekrétumok ügye, és Pellegrini nagyon hasonló szellemben nyilatkozott, mint most Šimečkáék.”

Amit ezt követően hozzátett, az biztatóként hangzott:

„Senki sem szeretné megnyitni a Beneš-dekrétumokat és újraértékelni a történelmi eseményeket. Inkább egyfajta jogbiztonságról szeretnénk a jövő kapcsán beszélni annak érdekében, hogy később e történhessen meg az, hogy egyszer csak jön valaki, és azt mondja, neki el kell venni a 20 éve megvásárolt majd fejlesztett tulajdonát, mert valahol előkerült egy jegyzői dokumentum, amelyet nem jegyeztek be a kataszteri nyilvántartásba” – magyarázta akkor Komáromban Pellegrini.

Amit még ezt követően hozzátett, valóban reményekre feljogosító volt, hisz megjegyezte: „Egyszer és mindenkorra szeretné lezárni ezt a témát, ezért létrehozna egy munkacsoportot, amelyben benne lenne az elnöki hivatalban dolgozó alkotmányjogi tanácsadó, valamint a törvényhozói osztály vezetője is.”

A folytatásból kiderül, hogy a pozsonyi magyar napilap redakciója ezt az államfői ígéretet az elmúlt hónapokban többször is számon kérte. Viszont azzal szembesült, hogy az elnöki hivatal sajtóosztályától választ nem kapott.

Közbevetőleg megjegyzem, a februári komáromi államfői látogatásnak volt még egy olyan vonatkozása, amelynek szintén volt jelentősége a felvidéki magyarság számára. Pellegrini itt jelentette be, hogy Forró Krisztiánt, a Magyar Szövetség korábbi elnökét szeretné felkérni kisebbségi tanácsadójának.

Mivel tavasszal meg is történt a kinevezés, adott volt a lehetőség Nagy Roland számára, hogy most a legilletékesebbhez, az államelnök kisebbségi ügyekért felelős munkatársához forduljon és megérdeklődje: mi a helyzet a beígért testület létrehozásával?

Forró arról számolt be, hogy a munkacsoport felállítása folyamatban van. „Előkészítő egyeztetések már több hete zajlanak szakjogászok bevonásával, de a formális lépések lezárásáig nem áll módomban konkrét neveket vagy részleteket közölni. – fogalmazott, majd elmondta: A cél egy olyan szakmai testület létrehozása, amely felelősen, politikai befolyástól mentesen tudja elemezni a kérdést”

Arra a kérdésre, hogy javasolta-e Pellegrininek a Beneš-dekrétumok ügyének rendezését Forró válasza meglehetősen diplomatikus volt, hisz úgy fogalmazott, „kisebbségi tanácsadóként az a feladata, hogy azokat a témákat készítse elő szakmai szempontból, amelyek a nemzetiségek számára jelentősek.” Amit ehhez hozzátett, az viszont már egyértelműen jelezte: az államfő nem hajlandó részt venni a mostani álságos, „ki a nagyobb hazafi”–versengésben.  Ehelyett a felelősségteljes megfontoltságot választja: „A Beneš-dekrétumok kérdése időről időre felmerül, és most is az a cél, hogy a helyzetet nyugodtan, tényekre építve értékeljük. Az államfői döntések előkészítése mindig a szakmai megalapozottság elvén történik, nem pedig aktuálpolitikai impulzusok alapján” – közölte Forró.

A cikk záró passzusából megtudjuk, hogy az államfő magyar konzulense szerint miként lehetne a jelenlegi, csak konfliktusokat generáló áldatlan állapotot meghaladni: „Forró úgy látja, hogy a dekrétumok körüli helyzet rendezésének kulcsa egy átlátható jogi keret és egy egyértelmű állami gyakorlat. Meggyőződése alapján hosszú távon csak olyan megoldás lehet életképes, amely szakmai alapokon, politikai konszenzussal jön létre.

Végül így pontosított: „Ez időigényes folyamat, de a nyitott, higgadt párbeszéd elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövőben ne alakulhassanak ki hasonló bizonytalanságok.”