Megszólalt a héten a ma7-ben Somogyi Szilárd és beszámolt arról a beadványáról a felvidéki Magyar Szövetségnek, amellyel azt követően fordult a szlovák Főügyészséghez, hogy a Fico-kormány kulturális minisztere, Martina Šimkovičová és beosztottjai zsigeri magyarellenességről tanúságot téve ellehetetleníteni kívánják a szlovákiai nemzeti kissebségek számára létfontosságú intézmény, a Kult-Minorként ismert Kisebbségi Kulturális Alap működését.

Erre a lépésre azért kellett sort keríteni, mert az elmúlt napokban a pozsonyi művelődési tárca az etikai normákra és a jogszabályokra fittyet hányva bonyolította le az Alap új vezetője kinevezéséhez szükséges pályázatot, melyet a Magyar Szövetség, a teljes felvidéki magyar közösség, valamint a többi szlovákiai kisebbség is méltatlannak és szakszerűtlennek ítélt.

„Martina Šimkovičová kulturális miniszter és Lukáš Machala hivatalvezető hivatalba lépésük óta következetesen olyan intézkedéseket kezdeményeznek, amelyek a szlovákiai kisebbségek – különösen a magyar közösség – kulturális és nyelvi jogait veszélyeztetik. Már az első hónapokban felmerült, hogy meg akarják szüntetni a Kisebbségi Kulturális Alapot, amely az egyetlen intézményesített formája a kisebbségi kulturális támogatásoknak Szlovákiában.

Ezzel párhuzamosan drasztikus szigorításokat terveztek az államnyelvtörvényben: a magyar nyelv használatát betiltanák a postákon, tömegközlekedésben, annak örülnének, ha minden nyilvános felületen a szlovák nyelv dominálna – nagyobb betűkkel, első helyen. A bírságok mértékét is jelentősen emelnék: akár 10–20 ezer eurós büntetések is kiszabhatók lennének a „törvénysértőkre”. Erről a szándékukról továbbra sem tettek le.”

Kállay Andrásnak, a szlovák kormány kisebbségi tanácsa tagjának a minap megjelent Arrogancia zárt ajtók mögött című cikkéből idéztem fentebb, melynek már címe is elárulja, olyan jelenségről szól, ami felháborítóan botrányos. A szerző, aki maga is tagja volt a Kult Minor  igazgatói állására érkezett pályázatelbíráló bizottságának, mert Horony Ákos, a kisebbségügyi kormánybiztos őt jelölte ebbe a testületbe,  e  kifakadásában – melyet amúgy eljuttatott a miniszterhez is – a közvélemény elé tárta, hogy szlovák nacionalisták kezére jutott művelődési tárca működését a kisebbségi ügyekben éppúgy, mint az egész szlovákiai kultúrát érintő fontos döntésekben vérlázító arcátlanság jellemzi, „a szakmaiság helyett a lojalitás, a transzparencia helyett a zárt ajtók mögötti döntéshozatal uralkodik.”

Ehhez hozzátette: „Most, hogy lejár a Kisebbségi Kulturális Alap igazgatójának megbízatása, úgy tűnik, visszatérnek régi tervükhöz, új módszerekkel. A kiválasztási folyamat egésze gyakorlatilag átláthatatlan módon zajlott. A pályázati felhívást a minisztérium későn írta ki, a határidőt szűkre szabta, nem hozta nyilvánosságra a pályázók nevét, a bizottság összetételét, sem a pályázatok tartalmát. A meghallgatások zárt ajtók mögött történtek, a sajtót kizárták. A bizottság tagjai rajtam kívül kizárólag minisztériumi alkalmazottak voltak, benne sem a Kisebbségi Kulturális Alap képviselője, sem a minisztérium kisebbségi osztályának képviselője, de még csak egy szakértő sem kapott helyet.”

Szókérésében Kállay arra is kitért, hogy a Kisebbségi Kulturális Alap nem lehet politikai játszmák terepe. Erre vonatkozóan egy elvi álláspontot is megfogalmazott: „A kisebbségi kultúra nemzeti érték, amelyet védeni kell, nem pedig leépíteni. Ezért az igazgatóválasztási eljárást meg kell szüntetni, és új, transzparens, a kisebbségek és kulturális szereplők megfelelő részvételével zajló eljárásra van szükség, amely valóban rátermett vezetőt állít az Alap élére.”

Valójában miről is van szó? Miért váltott ki egy igazgatói posztra kiírt pályázat elbírálása ilyen indulatokat, olyan méretű felháborodást és tiltakozást, amilyen régóta nem volt példa Szlovákiában. Mennyire történt magyarellenes akció, és miért nem csak az?

Július 24-én olyan botrányos körülmények között, melyről már olvashattunk, zajlott le a szlovákiai nemzeti közösségek kultúrája számára elengedhetetlen fontosságú intézmény, a Kisebbségi Kulturális Alap igazgatói posztjára jelentkezett jelöltek minisztériumi meghallgatása. Ezen két jelölt vett részt: Lengyel Diána, magyar nemzetiségű marketing-menedzser és Ján Štovko ruszin nemzetiségű fényképész. Az öttagú bíráló bizottságnak csak egy minisztériumon kívüli tagja volt, a többi négy személy a tárca alkalmazottja, ráadásul kettő közülük a hírhedt, a köznyelvben nyelvrendőrségnek is nevezett államnyelvi osztály dolgozója. Utóbbiak egyike, Ľubica Strážayová, a nyelvrendőrségi szervezeti egység igazgatója volt a bizottság elnöke, akiről nemcsak azt tudják Szlovákia-szerte, hogy a nemzeti párt színeiben indult a parlamenti és az önkormányzati választásokon, de azt is: népszerűsítője a Tiso-féle fasiszta szlovák államnak. Az is mindenkit megdöbbentett, hogy testületben nem kapott helyet a Kult Minor alkalmazottainak képviselője, ráadásul a minisztérium kisebbségi osztálya sem képviseltette magát, és senki sem képviselte a kulturális szférát.

Már a meghallgatás napján kiderült, hogy a versenyvizsga ócska színjáték volt csupán, mert egyértelműen részrehajló döntési vágy működött a bíráló bizottság négy tagjánál. Ennek köszönhetően abszurd nagyságú pontkülönbség alakult ki a két jelölt között. Történt ez olyan fejlemények közepette, hogy míg a magyar jelöltnek jobbára csak a magyar-szlovák viszonyt érintő provokatív kérdéseket tettek fel, addig a ruszin jelölt szabadon beszélhetett elképzeléseiről, s ennek során kiderült, hogy nincs értelmes ötlete sem az Alap működéséről. Mindezek ellenére Štovko végzett kettejük közül az első helyen, akit augusztus elsején Šimkovičová ki is nevezett az Alap élére.

Hogy mennyire silányította kínos és nevetséges kutyakomédiává a kiválasztási eljárást a négy „pártalan” döntnök, arról több orgánumnak is beszámolt nemcsak Kállay, hanem a magyar jelölt. Lengyel Diána, is. A Paraméternek például elmondta: a „meghallgatás” rossz hangulatú volt, bizottságot inkompetensnek érezte, őt megdöbbentette, hogy bizottság a vonatkozó „törvényt nem ismerte, a Kult Minor küldetésével és céljával sem voltak tisztában.” Nehezményezte azt a képtelenséget is, hogy „2025-re eljutottunk oda, hogy egy maticás (Matica slovenská: szélsőségesen nacionalista szlovák szervezet–szerk. megj.) döntsön a kisebbségek kultúrájának támogatásáról.” Továbbá méltatlannak tartotta, hogy prezentációja során ellenségesen viselkedtek vele szemben, provokatív kérdéseket intéztek hozzá, harmadrangú ügyekkel nyaggatták, ahelyett, hogy a pályázatában vázolt elképzeléseiről faggatták volna.

A kulturális aktivista és marketingmenedzser ma7-nek adott nyilatkozatából a rendkívül szokatlan módon lebonyolított eseménynek olyan vonatkozásaira derült fény, amelyek nem csak a „megbundázott” igazgatóválasztás körülményeit tárták fel. Abból, amit elmondott kiderült, milyen terveket szőnek a Šimkovičová-féle magyar- és minden más kisebbségit csak másodrangú állampolgároknak tekintő soviniszta bürokraták a Kult Minor további működésével kapcsolatosan. Ez nem is titkoltan az Alap lenullázására való törekvés!

Ugyanis például felrótták neki, hogy a költségvetési megszorítások és a spórolás miatt megvalósíthatatlanok azok az elképzelések, amelyeket pályamunkájában felvázolt. E felvetésből viszont kitűnik, a „bennfentesek” nincsenek tisztában azzal, hogy hogyan működik az Alap, illetve, hogy mi a funkciója. Mert a törvény által megállapított 8,8 millió eurós, a Kult Minornak járó fix összegről van szó, amely éppen ezért nem lehet függvénye a megszorító intézkedéseknek. 

Aligha meglepő, hogy ezek után, az etikai és jogszabályi mulasztások miatt a Magyar Szövetség július 30-án törvényességi vizsgálatot kért Szlovákia Főügyészségétől a pozsonyi Kulturális Minisztérium által lefolytatott pályázatra vonatkozóan. A felvidéki magyar párt elnöke és két élvonalbeli politikusa nemcsak teljekörű felülvizsgálatot szorgalmazott a Főügyészségen, hanem annak épülete előtt sajtótájékoztatót is tartott. Somogyi Szilárnak az ott elhangzottakról szóló beszámolóját véltem ezúttal indokoltnak megosztani a Maszol olvasóival.

„Méltatlan és szakszerűtlen!” A kérelem iktatása után a Főügyészség épülete előtt tartott sajtótájékoztatón Gubík László pártelnök előbb ezzel a két szóval jellemezte a Šimkovičováék boszorkánykonyhájában megvalósított akciót. Ezt követően elmondta, a beadványuk indokoltságát négy pontba összesítették, melyeket ismertetett is: „Ezek a pályázat átláthatatlansága – mivel a pályázat egész folyamata eltitkolt körülmények között zajlott le. További indok a pályázatokról döntő bizottság összetételének kisebbségi szempontból teljesen aránytalan összeállítása, hiszen az öt tagból csak egyetlen személy képviselt kisebbségi közösséget. Ugyanígy indokként szerepel a pályázók meghallgatásának módja, valamint a pályázók vélhetően elfogult pontozása is.”

Gubík ezután leszögezte: az ügyészségtől azt kérik, hogy törölje a pályázati eljárást és utasítsa a minisztériumot egy új pályázat kiírására. „Az várjuk, hogy az ügyészség kötelezze új pályázat kiírására a minisztériumot, egyben kérje a belső szabályzatának a pontosítását is, hogy a későbbiekben ne lehessen ilyen zavaros pályázatot lebonyolítani” – fogalmazott Gubík. 

„Folyamatos támadás zajlik a kulturális minisztérium részéről a kisebbségek ellen, amit kultúrharcnak is lehet nevezni és nem véletlenek, hanem tendenciózus folyamat részei ezek a kisebbségek elleni lépések” – jelentette ki a sajtótájékoztatón Orosz Örs, az olvasónk által már régóta jól ismert jogvédő aktivista, értékmentő, a legnagyobb szlovákiai magyar rendezvény, a Gombaszögi Nyári Tábor újraalapítója és 2022-ig főszervezője. Orosz ide sorolta az alap korábban tervezett megszüntetését, ami ellen aláírásokat gyűjtöttek, a magyar kultúra múzeumának szintén tervbe vett megváltoztatását, és a nyelvtörvény tervezett szigorítását.  A miniszter jobb kezét Lukáš Machalát úgy jellemezte, mint „a tárca szürke eminenciását és a szlovákiai kultúra fenegyerekét”, illetve emlékeztetett a nagymegyeri ténykedésére, amikor a termálfürdő igazgatójaként Machala eltávolítatta a magyar feliratokat.  

Harmadik aláíróként pedig a fesztiválszervezésekben jeleskedő Cziprusz Zoltán szólalt meg, aki magát a Kult Minort vette védelmébe. Ő elismerte, hogy a nyolc éve alakult szervezet még továbbra is mutatja egyes gyermekbetegségeit, de azokat orvosolni kell, meg lehet is és nem kiönteni a fürdővízzel együtt a gyermeket is. Úgy vélte, sokkal jobb lenne, ha az mostani igazgatóválasztás egyes pályázatainak szakmai oldaláról, nem pedig a pályázat legalitásáról kellene beszélni, mert így az összkép lehangoló.

Zárásképpen hadd tegyem mindezekhez hozzá, hogy mennyire nemcsak magyar sérelemről van itt szó, hanem minden szlovákiai törvényesen elismert kisebbségnek a hatalom részéről történő diszkriminációjáról, azt jól példázzák a két nappal ezelőtti fejlemények. Miután pénteken Šimkovičová miniszter kinevezte a Kult Minor igazgatójává a ruszin fotóst, Ján Štovkát a kormány kisebbségi tanácsának más tagjai is a Főügyészségen támadták meg az igazgatóválasztást. Az új és korrekt eljárást követelők petícióját még Štovka nemzettársai, a szlovákiai ruszinok is aláírták.