Megszólalt a horvátországi Új Magyar Képes Újságban a hetilap egyik, magát meg nem nevező szerkesztője és beszámolt arról, hogy Jankovics Róbert, a horvátországi magyarok parlamenti képviselője, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének (HMDK) elnöke a zágrábi nemzeti hírügynökség közvetítésével felháborodva és határozottan reagált Ivan Anušić védelmi miniszter újabb magyarellenes kirohanására.

Jankovics azért kényszerült a miniszter sokadik, magyar- és Magyarország-ellenes uszító kifakadására most replikázni, mert a miniszter, aki egyben a vezető kormánypárt alelnöke is, nemrég egyebek közt arról értekezett egy diplomata fórumon, hogy Magyarország, akárcsak Szerbia milliárdokat költ fegyverkezésre, miközben mindketten veszélyesek Horvátországra nézve.

Anušić ezt megelőzően a zágrábi parlamentben is hasonló húrokat pengetett. Ott az Ukrajnát segítő ún. NTSU-misszóról (NATO Security Assistance and Training for Ukraine) szóló vitában expressis verbis kijelentette, hogy abban Magyarország azért nem vesz részt, mert területi igényei vannak Horvátországgal szemben.

Kalapis Rókus, a Vajdaságból 1988-ban Horvátországba költözött író, publicista, az Új Magyar Képes Újság egykori főszerkesztője, abban a balkáni térség eseményeivel és jelenségeivel foglalkozó Balk Magazinban, amelyre még októberben hívtam fel az olvasóim figyelmét egy magyarbarát szerb államfői kiállás kapcsán, – ­és amelynek újabb imponáló megnyilvánulása volt Vućiċ most csütörtöki megnyerő palicsi köszöntő beszéde, melyben például a VMSZ 30. születésnapi ünnepségén azzal nevettette meg a hallgatóságát, hogy idézett az épp előtte ott felszólaló Kelemen Hunor RMDSZ elnöktől egy találó adomát – nemrég közreadott Anušiċ megint magyarozott: Kis horvát szkizofrénia, adventtel fűszerezve címmel egy nem kis feltűnést kiváltó cikket.

Ebben megállapította, hogy „a tudat a védelmi miniszternél is hasad”, ugyanis Ivan Anušić, aki éppúgy hajlamos napjaink történéseinek a rosszindulatú félreértelmezésére, mint sok honfitársa, már zsinórban másodszor ment neki Magyarországnak, és úgy általában a magyaroknak. E következtetésére azt követően jutott Kalapis, hogy november utolsó hetében a miniszter egy volt horvát nagyköveteket tömörítő fórumon szólalt fel, és ott azon felül, hogy bírálta a „világot rózsaszín szemüvegen át szemlélő, tehetetlenül totojázó európai liberális-globalista eliteket”, a következő meghökkentő kijelentést tette: „Horvátországra nézve Magyarország éppen úgy veszélyes, mint Szerbia.”

Horvátország egyik legolvasottabb újságja, a Jutarnji list Anušić e kirohanásáról szóló tudósításának már a címében is „robbanékony beszédként” aposztrofálta a hadügyminiszternek ezt a megszólalását. A felháborító, a közelmúlt tényeit durván meghazudtoló ellenséges hangvétellel szembesülve Kalapis Rókus kénytelen volt a feledékeny politikus emlékezetét némiképp felfrissíteni: „Nem tudom, Anušić védelmi miniszter melyik Magyarországról beszélt, de ebben az univerzumban, ezen a valóságsíkon egy olyan Magyarország létezik, amely a kilencvenes évek elején akkor szállított fegyvert, amikor ezt senki más sem tette meg, befogadta és gondját viselte a horvátországi menekülteknek, valamint többek között hírszerzési adatokkal is segítette a bajba jutott horvátokat.”

Ehhez teljes joggal még a következőket is hozzáfűzte: „Azért mégsem lehet teljesen véletlen, hogy a horvát fővárosban utcát neveztek el Antall Józsefről, és itt a jégcsarnok tőszomszédságában található kis téren áll a rendszerváltás utáni első magyar miniszterelnök mellszobra. Védelmi miniszterként biztosan azzal is tisztában van, hogy a horvát légtér védelmét december 1-jétől egészen 2026 elejéig az olasz Eurofighterek és a magyar Gripenek veszik át.”

Közbevetőleg hadd jegyezzem meg, már csak azért is furcsa a horvát miniszter magyarellenessége, mert országában, ahol nagy egyetértés van a jobboldal és a baloldal között alapvető nemzeti érdekek vonatkozásában, ez alól nem kivétel a horvát-magyar viszony se. Önmagáért beszél az a tény, hogy Zágrábban a jobboldal nevezett el utcát Antall Józsefről 1999 szeptemberében, és a baloldal állított szobrot neki az utca középső részén 2002-ben.

Azt se hallgatta el Jankovics Róbert, hogy Anušić a „szelektív memóriájával” Kórógy és Szentlászló magyar mártírjainak emlékét is semmibe vette, miközben főnöke sajátos módon védte a védhetetlent: „Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a horvátországi magyarok is derekasan kivették részüket a köztársaság védelméből. Ennyi talán elég is lenne. Maradjunk annyiban, hogy, mint ezt Plenković miniszterelnök mondta, Anušić nem tudta, hogy a média is jelen van az eseményen, és „egy kicsit szabadabban fogalmazott”.

A horvát védelmi miniszternek a friss megnyilvánulását megelőzte korábban egy másik kirohanása is, amiért a kitűnő magyar-horvát viszonyra rácáfoló lépést látott indokoltnak a Bem-rakpart: október 25-én bekérették Horvátország budapesti nagykövetét a Külgazdasági és Külügyminisztériumba.

Szijjártó Péter ekkor arra kérte a horvát kormányt, hogy „a jól láthatóan meglévő éles belpolitikai vitáikba a köztársasági elnökükkel ne rángassák bele Magyarországot”. Szijjártó szerint „a horvát védelmi miniszter mintha új sportágat választott volna, és ez a magyarok inzultálása lenne”. (Amúgy a belpolitikai vita amiatt robbant ki a miniszterelnök és az államfő között, mert Milanović köztársasági elnök nem járult hozzá ahhoz, hogy a horvát fegyveres erők tagjai részt vegyenek az Ukrajnának nyújtott biztonsági és kiképzési támogatást célzó, a németországi Wiesbadenben megszervezett NATO-tevékenységekben.)

A magyar külügyminiszter szerint ennek a harciasságnak „nem volt előzménye, ezért is engedte el a füle mellett Anušić első megjegyzését, de a másodikat már nem volt hajlandó nem meghallani.”

Kénytelen vagyok ehhez annyit hozzátenni, hogy a magyar diplomácia vezetője jóhiszeműen tévedett, mert bizony sajnos volt előzmény, Anušić véleménye Budapest állítólagos revizionizmusáról nem új keletű. Neki régi meggyőződése, hogy Magyarország veszélyezteti Horvátország területi integritását. A befolyásos horvát politikus, aki korábban a horvátországi Eszék-Baranya megye zsupánja (prefektusa) volt és az ország 2015 óta vezető kormánypártjának, a Horvát Demokratikus Közösségnek (HDZ) egyik legerősebb embere, már két évvel ezelőtt is a másik országos napilapnak, a Večernji listnek adott interjújában bírálta a magyar miniszterelnök „irredenta kijelentéseit”, amelyeket – mint mondta – már hosszabb idő óta követett.

Szerinte ezeket „a szavakat nem lehet véletlennek nevezni, mert Kossuth Lajostól Khuen-Héderváryn keresztül egészen Orbánig ezeknek a kijelentéseknek van kontinuitásuk, és egyértelmű összefüggésük a Horvátország területére vonatkozó magyarországi igény terén.” Mi több, akkor Anušić arra is emlékeztetett, hogy a magyar kormány nemzetközi kommunikációs hivatala még 2019 júniusában posztolta a Twitteren Nagy-Magyarország térképét, jelezve, hogy az ország 2/3-át elvették.

A volt zsupán, mostani miniszter, akkor úgy nyilatkozott, hogy magyar részről az gyenge válasz volt a horvát jegyzékre, hogy nem területi igények kifejeződéséről van szó Horvátországgal szemben, a vitatott fotót ugyanis történelmi emlék gyanánt tették közzé a Trianoni Békeszerződés évfordulójának jegyében. Meg azt is felemlegette: „Orbán emberei azt kiabálták Baranyában, hogy Magyarország Fiuméig!” Ez ugyan így nem volt igaz, de az viszont igen, hogy egy itteni turisztikai rendezvényen voltak olyan szomszédországi vendégek, akiknek a pólóikon a „Magyarország Fiuméig!” felirat virított.

A horvátországi magyarság parlamenti képviselője, Jankovics Róbert most már maga is úgy ítélte meg, elég volt ebből a kútmérgezésből és határozottan állást kell foglalni a politikusnak a Magyarországgal kapcsolatos konfliktusgerjesztő nyilatkozataival szemben.

A Jankovics: Anušić kijelentései ártanak a horvát-magyar kapcsolatoknak című, az Új Magyar Képes Újságban megjelent cikk szerint Jankovics nemcsak azt tette szóvá, hogy a HDZ-alelnök és hadügyminiszter egyes kijelentései felettébb kártékonyak Horvátország és Magyarország kapcsolatára nézve. Azt is hangsúlyozta: Magyarország mindig is Horvátország barátja és támogatója volt, a mindenkori magyar kormányok éppúgy támaszt nyújtottak a horvát államnak az 1990-es években, a honvédő háború napjaiban, mint később az európai uniós csatlakozás idején is. Most pedig a két ország szövetséges az EU-ban és a NATO-ban, már csak ezért sem lát okot, ilyen nyilatkozatokra vagy félelmekre.

Ezek mellett nyomatékkal leszögezte: „Ivan Anušić védelmi miniszter kijelentései a nagymagyar politikáról és a Horvátországgal szembeni területi követelésekről tévesek és megalapozatlanok”, majd külön hangsúlyozta: „Magyarországon egyetlen politikai párt sincs, sem parlamentben, sem parlamenten kívül, amely ilyen nézeteket képviselne.”

Amit mindezekhez hozzátett, azt szintén fontos volt világossá tenni az egész ország közvéleménye számára: „Figyelemmel kísérve azokat a nézeteket, amelyeket itt a Nagy-Magyarországot ábrázoló térképekről hangoztatnak, elmondhatom, hogy ezek ugyan történelmileg valóban megalapozottak, benne vannak a magyar köztudatban, azonban mindennemű területi igény nélkül” – fejtette ki Jankovics, utalva a Nagy-Magyarországot ábrázoló térképekre, amelyekről Anušić szintén elmarasztalóan beszélt.

Természetes volt, hogy ennyivel a horvátországi nemzettársaink parlamenti képviselője nem elégedett meg, hanem felemlegette azt is, amiről már beszámoltam nagy vonalakban. Ideje most precízen idézni, hogy mit is mondott a zágrábi száborban:

„Anušić ezt először az NSATU NATO-misszióról szóló parlamenti vitában említette, azt állítva, hogy Magyarország nem vesz részt a misszióban, mert területi igényei vannak Horvátországgal szemben. Ez a kijelentés teljes képtelenség, tényleg nem tudom, ki tanácsolhatta ezt Anušićnak. Magyarország egészen más politikát folytat az ukrajnai háborúval kapcsolatban, mint Horvátország, erre megvannak a saját okai, de egy eltérő politikát Horvátországgal szembeni területi igénynek nevezni, ahogy ezt Anušić a horvát száborban kijelentette, abszurdum” – fogalmazott Jankovics.

Nemkülönben annak szintén meg van a maga nem elhanyagolható jelentősége, hogy arról is beszámolhatott Jankovics: ezekről a barátságtalan nyilatkozatokról személyesen tárgyalt Andrej Plenković miniszterelnökkel és közösen megállapították, hogy „Anušić kijelentései nem tükrözik a horvát kormány politikáját.”

„Véleményem szerint ezek a kijelentések ártanak Horvátország és Magyarország kapcsolatainak, mert Anušić első kijelentése után a budapesti külügyminisztériumba behívatták Mladen Andrlić horvát nagykövetet. Ez semmiképpen se jó, és el kell kerülni az ilyen helyzeteket” – emlékeztetett a hírügynökségi nyilatkozatában Jankovics. Hozzátette továbbá, hogy a budapesti horvát nagykövet is határozottan leszögezte: „Magyarországnak nincsenek területi igényei, és Magyarország Horvátország szomszédja és barátja.”

Amit e nyilatkozata végén elmondott, az korrekt értékelés volt, de egyértelmű üzenet is a zavarkeltésben érdekelteknek. Ez így hangzott:

„Azt hittem, hogy ezzel az ügy lezárult, de sajnos a kétoldalú médiafigyelem csak megnehezíti a két ország jövőbeli kommunikációját. Szerencsére egyelőre ez nem érinti sem Magyarországnak a magyarországi horvátokhoz fűződő viszonyát, sem pedig Horvátországnak a horvátországi magyarokkal kapcsolatos viszonyát” – tette hozzá Jankovics.

Úgy tűnik a határozott magyar állásfoglalásoknak végül meg lett az eredménye, bár mi tagadás, a korrekció azért némiképp dodonaira sikerült. Anušić miniszter, aki korábban azt mondta, hogy Magyarország ugyanolyan veszélyt jelent Horvátországra nézve, mint Szerbia, azóta újságíróknak a parlamentben a következőket jelentette ki: „Horvátország és Magyarország két szomszédos és baráti ország, és ilyennek is kell maradniuk. Szövetségesek vagyunk az EU-ban és a NATO-ban, és én a magyar tisztségviselők kijelentéseire hivatkoztam. Nem találok ki semmit, nem hozok elő titkos dokumentumokat vagy információkat, és nem vádolok senkit semmivel.”