Megemlékező ünnepséget tartottak a Hargita megyei Csobotfalva temetőjében található, 1930-ban emelt katonai emlékműnél kedden, az első világháború nyugati frontján zajló harcoknak véget vető, 1918. november 11-én aláírt compiègne-i fegyverszünet 107. évfordulóján. A 95 évvel ezelőtt épített, ebben az évben felújított emlékműnél első alkalommal gyűltek össze a világháború elesett hőseire emlékezők.

Először szerveztek megemlékezést a Csíksomlyó közvetlen szomszédságában található Csobotfalván 1930-ban épített katonai emlékműnél.

A megemlékezés apropóját az 1918. november 11-én aláírt  compiègne-i fegyverszünetet évfordulója adta. Mint az üönnepséget felvezető kösözntőben elhangzott: a történelmi Magyarország 660 ezer honvédje vesztette életét az első világháborúban az európai hadszíntereken. Közöttük volt 25 csíksomlyói, 25 csobotfalvi és 36 csomortáni honvéd. A három falu lakossága, az akkori plébánosuk, Bálint Lajos vezetése alatt 1930-ban emelte a csobotfalvi temetőben található emlékművet a 86 hős tiszteletére és emlékére.

„Nagyon fontos azoknak az embereknek az odaadása és a lelkesedése, akik ezt az emlékművet ápolják, és most szinte újjávarázsolták, és a következő évkizedekre biztosították azt, hogy a hősi halottaink emléke előtt méltóképpen tudunk emlékezni. Meg tudjuk mutatni a leszármazottaknak, az unokáknak, a dédunokáknak azt, hogy a régiek hogyan adták az életüket a magyar hazáért” – fogalmazott Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja, Fodor Tamás.

Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere beszédében felidézte az elmúlt napokban a háború sújtotta Kárpátalján, Beregszászon tett látogatását.

„Múlt héten Beregszászon voltam, és most azt a Beregszászt találtam újra felfedezni, amelyik a keserűségben, a kilátástalanságban, de mégis a gyerekek szemén keresztül, a reményben próbálja megszervezni mindennap a reggelét. (...) Hihetetlen mély nyomokat hagy a beregszászi, kárpátaljai magyar közösségben a három és fél év háborúja. (...) Miért szükséges ez a példa itt ma? Mert ők egy olyan három és fél éves háborúban vannak benne, amelyek teljesen más lelkülettel, hozzáállással élnek meg, mint ahogyan elődeink a két világégésben a magyar világot védve elmentek a harcba” – fogalmazott a városvezető.

„Csíkcsomortán, Csíkcsobotfalva és Csíkcsomió is nagyon erős közösségek most is. Látszik az a fajta erős hagyaték, ami a három településből, a plébánia körül kibontakozik, és továbbra is reményt ad, hogy nekünk a nehéznek érzett, de beregszászi nagyítóval, hihetetlen, könnyű életükben” – tette hozzá.

„Az első román világ, majd a kommunista diktatúra nem adta meg a lehetőségét annak, hogy Csíkcsomortán, Csobotfalva, Csíksomlyó, a Székelyföld, vagy az erdélyi magyarság valóban feldolgozza a két világháború okozta sebeket. Bajból bajba került. És mégis itt vagyunk. Azt kívánom, hogy mindazoknak az erejéből táplálkozva, akik segítenek abban, hogy a múltat életben tartsuk, merjük a jövőt tervezni és merjünk alkotni, hogy ez a szülőföld továbbra is a mi szülőföldünk legyen” – mondta Korodi Attila.

A polgármester bejelentette azt is, hogy a jövőben a Csíkszereda területén található négy világháborús emlékműnél évről évre megemlékezéseket szerveznek majd, váltott helyszínekkel. Jövőre, 2026-ban a taplocai emlékműnél róják majd le kegyeletüket a világháborús áldozatok emléke előtt.

Az emlékmű történetét a mostani renoválás kezdeményezője, Bodó István helytörténész osztotta meg a megemlékezőkkel. Mint elmondta: 1920. januárjában született meg az ötlet, hogy az akkori három település, Csíksomlyó, Csobotfalva, Csomortán első világháborúban elesett hőseinek emléket kell állítani.

Bálint Lajos, egykori plébános nehéz feladatra vállalkozott. A csobotfalvi emlékműállítás szándékával egyidőben Csíkszereda városában nem sikerült felállítani hasonlót, az akkori román államvezetés nem engedte meg. A hargitai megyeszékhelyen csupán 2016-ban sikerült „leróni ezt az adósságot” – hangzott el. A csobotfalvi emlékmű elkészítését egy szomorú eset is segítette. A Csíksomlyón ötven éven át szolgáló Antal János kántortanító halála után az egyháztanács méltó emléket kívánt állítani, és az egyház felé beterjesztett kérésüket kibővítették az emlékműre is. Ahhoz is pénzt kértek és kaptak – osztotta meg Bodó István.

A pénz pedig elegendő volt arra, hogy a kézdimartonosi születésű, Marosvásárhelyen élő Tompa József szobrász 1930. október végére elkészítse az emlékművet, amihez a szükséges kőfaragási munkálatokat a zsögödi Kovács Béla végezte el. Végül 95 évvel ezelőtt, mindenszentek napján szentelték fel az emlékművet, ám az azóta eltelt időszakban soha nem tartottak ott megemlékezést, mondta el Bodó István. Az időközben megrongálódott emlékművet idén tavasszal, nyáron sikerült felújítani, megerősíteni.

„A 86 első világháborús hős mellett nem felejtjük azokat sem, akik a második világégéskor vesztették életüket. Csíksomlyóról húsz, Csobotfalváról 16, Csomortánból 10 honvéd nem tért soha haza az 1940–1945-ös hadszínterekről. Ma rájuk is tisztelettel és kegyelettel emlékezünk, az ő neveiket is kőbe vésve őrizzük” – zárta emlékező mondatait Bodó István helytörténész.

A felújított emlékművet Madarász Attila plébános áldotta meg. A megemlékezés koszorúzással, majd a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget.

Mint az emlékmű felújításának kezdeményezője, Bodó István a Maszol érdeklődésére elmondta: Az 1930-ban emelt építmény a két világháborúban elesett, helyi hősöknek állít emléket. „Ha a történetben visszatekintünk, 1917. volt az az esztendő, amikor a Magyar Királyság egy törvényt is hozott arra, hogy az elkövetkezendőkben lehessen a településeken, a saját anyagi lehetőségeik függényében emléket állítani a háborúban elesetteknek. A mi vidékünkön a háború elvesztésével nem e törvény alapján, viszont az erős közösségi összefogások révén állítottak emléket azoknak, akik a különböző harcfeleken veszítették életüket.”

Hozzátette: a dátumválasztás sem véletlen: 1918. november 11-én, 11 órakor írták alá az első világháborúnak véget vető fegyverszüneti megállapodást, amely ugyan nem jelentette azonnal minden színtéren a harcok befejezését, de hivatalosan ezzel ért véget a háború.