Megszólalt héten a Balk Magazinban Tomó Margaréta és beszámolt arról, hogy Aleksandar Vučić szerb államfő miután megtekintette a felújított szabadkai vasútállomást nagyon dühbe gurult és mindenki hallatára kérdőre vonta a város polgármesterét és a Vajdaság tartomány kormányfőjét, hogy miért nem hívták meg erre az alkalomra Pásztor Bálint VMSZ-elnököt.

Haragja csak fokozódott, amikor észrevette, hogy az állomáson csak szerb és angol nyelvű feliratok vannak, magyarok viszont nincsenek. Felelősségre vonva a jelen lévő szerb közlekedési minisztert is, a következőket mondta az őt körülvevőknek: „Az állomás nem nyílik meg az eredetileg tervezett öt-hat nap múlva, változtatni kell rajta. Goran Vesić miniszternek 10-12 napon belül ezt meg kell oldania. Csak szerb és angol feliratok vannak, a magyar hiányzik. Amíg én vagyok az elnök, addig az állomás nem nyílik meg, amíg a magyar nyelvű feliratok is el nem készülnek.”

Abban a balkáni térség eseményeivel és jelenségeivel foglalkozó igényes Balk Magazinban, amely öndefiníciója szerint BALkon a BALkánra, ahol a „együtt kiülhetünk, hogy megbeszéljük közös dolgainkat”, és amelyben Ambrus Attila kolléga kedden Brassó: tenyérnyi Nyugat Keleten címmel arról számolt be, hogy a hajdani szász város Európából egyedüliként felkerült a világ legnagyobb utazással foglalkozó weboldala idei Traveler’s Choice Trending Destinations World 25-ös listájára, amelyen Brassó a 21. helyet szerezte meg a világ legnépszerűbb úti céljai között, – Tomó Margaréta is szót kért minap. Ő egy szokatlan vajdasági incidensről adott hírt, amiről a Tanjug országos szerb hírügynökség videós híranyagot is közzétett.

Lássuk előbb az ő helyszíni tudósításukat.

Nincs Pásztor, és nincs magyar felirat, viszont van egy dühös elnök címmel számolt be múlt csütörtökön a belgrádi médiacég arról, hogy a Szabadkára látogató szerb államfő felháborodottan felelősségre vonta Stevan Bakić polgármestert, Maja Gojković tartományi kormányfőt és Goran Vesić közlekedésügyi minisztert. Több kínos jelenetre akkor került sor, amikor Vučić elnök felkereste a szabadkai vasútállomást abból az alkalomból, hogy elkészült annak felújítása. Az elnök itt elismerően gratulált a kivitelezőknek, de csalódásának és megütközésének is hangot adott. Nem is kevés indulattal.

Tehát nem az újjászületett állomásépülettel volt baja, amit a tervezett határidő előtt sikerült korszerűsíteni. Haragjának egészen más természetű oka volt. Nem is egy, hanem rögtön kettő.

Lássuk az elsőt.

A Belgrádból egy tesztvonaton Szabadkára érkezett Vučić a peronra lelépve szerfölött meglepődött azon, hogy a fogadására nem jelent meg a VMSZ elnöke. Azonnal kiderült, nem Pásztor Bálinton múlt a dolog. A Tanjug IDE kattintva megtekinthető videófelvétele a következő párbeszédet rögzítette az államfő és a polgármester között:

– Meghívtátok Pásztor Bálintot?
–A protokoll csak nekem mondta.
– És miért nem hívtátok meg Bálintot? Ez nagy hiba és nagy szégyen. Soha nem értettem a protokollt és ezek akkora butaságok, hogy nincs rá szavam. Következő alkalommal hívjátok a protokollt az állomás megnyitására és minden másra, ne engem. Ez nem történhet meg, ezt a kapcsolatot évekig építettük és ezt ne romboljátok le.

A videó tudósításból az is kiderült, az elnök nem elégedett meg a kormánypárti polgármester leteremtésével, hanem a szintén szerb haladópárti tartományi miniszterelnököt is kérdőre vonta Pásztor Bálint mellőzéséért. Maja Gojković kínos magyarázkodásba kezdett és valami olyasmire próbált hivatkozni, hogy ő nem is tudott a meghívás elmaradásáról. „Ez mindegy, miért nem kérdezted meg?”– mondta Vučić. A tegezés pedig nem volt véletlen, hiszen hosszú éveken keresztül mindketten ugyanabban a Šešelj-féle radikális pártban politizáltak.

A protokolláris baklövésnél viszont súlyosabb vétek is történt – konstatálta ezután a szerb elnök. Felfedezte ugyanis, hogy az állomáson nincsenek magyar feliratok. Ez a második hiányosság az előbbieknél is jobban felbőszítette és a következő szavakkal fordult a kíséretéhez:

„Van még egy kifogásom a vasútállomással kapcsolatban, és garantálom önöknek, hogy addig nem nyitják meg, még akkor sem, ha öt-hat nappal át is lépjük emiatt a határidőt. Meg kell változtatniuk valamit ezen a vasútállomáson, Bakić, még ha Önnek ehhez nincs is köze. Szólniuk kellett volna nekem, amint ezt észrevették. Goran, ezt a következő 10-12 napban meg kell csinálni. Szerb és angol nyelvű feliratokat láthatnak itt. Ez szép dolog. A szerb, cirill írás, az angol nyelv, ennek örülök is, de hiányzik a magyar nyelvű felirat. Itt magyarul is ki kell, hogy legyen írva, akár tetszik, akár nem, mindaddig, amíg én vagyok az államfő.”

Ezek után lássuk a történteket Tómó Margaréta olvasatában, aki beszámolója felvezetését a legfontosabbal indítja:

„Aleksandar Vučić bejelentette, hogy a Belgrád-Budapest gyorsvasút Szabadkáig, vagyis az államhatárig terjedő szakaszát november 24-én adják át, reményei szerint hatalmas ünnepség keretében, Orbán Viktor, valamint egy magas rangú kínai miniszter jelenlétében.”

Szintén a bevezető soraiból tudjuk meg, hol és mikor történt ez a bejelentés és azt is, hogy az kínos mozzanatokkal volt fűszerezve: „Feleségével, Tamarával szállt fel a Belgrád és Szabadka között közlekedő tesztvonatra csütörtökön Aleksandar Vučić szerb államfő. Miután hazatért az Egyesült Államokból, feltételezhetően meg szerette volna tapasztalni, milyen is egy óra tíz perc alatt Belgrádból Szabadkára érni vonattal, hiszen a tesztelések hétfő óta zajlanak. Egyúttal megnézte a felújított és újonnan épített vasútállomásokat, leszállt a szabadkain, több okból is leteremtette Szabadka polgármesterét, és kiosztotta a vajdasági miniszterelnököt, megnézte az állomást, nyilatkozott, majd autóval távozott.”

Ezután következik maga a három részből álló tudósítás első, Szabadka polgármestere megkapta a magáét címet viselő alfejezete, amelyben a következő áll: „Alig szállt le a vonatról Aleksandar Vučić, akit Goran Vesić közlekedésügyi miniszter, Maja Gojković, tartományi kormányfő, valamint Li Ming, Kína belgrádi nagykövete is elkísért, néhány méter megtétele után azonnal kérdése volt Stevan Bakićhoz, Szabadka polgármesteréhez, aki hivatalosan fogadta a delegációt az állomáson. A kérdés pedig az volt, hogy miért nem hívta meg Pásztor Bálintot, a VMSZ elnökét?”

A Tanjug hivatkozott videójába már nem fért bele, de a cikkszerzőnk elárulja, hogy a történetnek volt folytatása is. Vučić nem elégedett meg a polgármester első ledorongolásával, azt követte a második is. A csak vállát vonogatni tudó, hápogó, és ismételten mindent a protokollra kenő Bakićtől még egyszer megkérdezte miért nem hívták meg Pásztort és újra leszögezte, hogy ez hatalmas hiba és nagy szégyen. Majd rámutatott, – és itt ismét átadom a szót a kolléganőnek: „hogy nem lenne szabad lerombolniuk mindazt, amit felépítettek (feltehetően célozva ezzel arra, amit a VMSZ elhunyt elnökével, Pásztor Istvánnal közösen tettek a két nép kapcsolatáért – a sokat emlegetett legmagasabb történelmi szint elérése érdekében).”

Hozzátartozik az igazsághoz, írja a cikkszerző, hogy aznap a VMSZ elnöke nem tartózkodott a városban, mert Magyar Levente, a Bem rakpart államtitkárának társaságában Óbecsén és Adán volt, ahol a magyar kormány támogatásával megvalósult több nagyléptékű beruházást adott át a Prosperitati Alapítvány. Viszont pontosít is rögtön: nem kétséges, hogy Pásztor Bálint a szerb elnök fogadását részesítette volna előnyben, ha meghívást kap az eseményre.

Tómó Margaréta helyszíni beszámolójának második passzusa a Nincs megnyitó, amíg nincsenek magyar feliratok címet viseli. Ebben van ironikus megjegyzése is, mert a Belgrád-Budapest vasúti összeköttetés modernizálásának már rég el kellett volna készülnie. Majd arról is szót ejt, amit szintén nem idézett a Tanjug tudósítás, és amitől egy magára adni akaró polgármester már rég elbujdosott volna:

„Aleksandar Vučić tett egy kört a vasútállomás néhány termén keresztül, közben elmondta, hogy milyen hihetetlen, hogy mindez megvalósult, méghozzá Magyarország és az elsődlegesen megszabott határidő előtt egy évvel. Azt viszont nem tudjuk, hogy a szerb elnöknél mikor kezdődik az időszámítás, az első megállapodásokat ugyanis Kína, Magyarország és Szerbia 2014-ben írta alá, és akkor a 2018-2020 közötti befejezést célozták meg.

A szerb elnöki sajtónyilatkozat legelején Vučić rögtön kiemelte, hogy eredetileg öt-hat nap múlva szerették volna átadni használatra a vasútállomást – amely egyébként messze nem tűnik használatba vételre alkalmasnak –, erre mégsem kerülhet sor, mert ő nem engedi.

– Van egy kifogásom a szabadkai vasútállomással kapcsolatban, az pedig az, hogy semmi sincs kiírva magyarul. Át akartuk adni használatra az épületet öt-hat napon belül, de erre nem kerül sor, mert nem engedem. Amíg én vagyok hatalmon, olyasmi nem fordulhat elő, hogy itt ne legyen kiírva magyarul minden. Először szerbül, aztán magyarul és csak utána angolul, értetted, Bakić? Remélem, értetted, nem pedig csak hallottad, ahogy egyébként szoktad – mondta mindenki füle hallatára Szabadka polgármesterének a szerb elnök.

A legorombítás itt nem ért véget, mert újabb feddés következett. Az államfő említést tett azokról a szerb, illetve magyar trikolórral díszített világító helységnévtáblákról is, amelyeket először a Szerb Haladó Párt helyezett ki a város bejáratainál és a körforgalmakban. Elmondta, személyesen kellett harcolnia azért, hogy a világító feliratok magyarul is kikerülhessenek, miután az ügyben a megboldogult Pásztor István járt közben nála.

A történteket kommentálva Tómó Margaréta egy vajdasági „nyílt titkot” is megoszt velünk, ami árnyalja a históriát: „Az mindenképpen tény, hogy Pásztor Bálint és Bakić nincsenek jóban, amit az is bizonyít, hogy a legutóbbi választási hajrában nyilvánosan egymásnak is estek, egészen pontosan Bakić hangosan bírálta Pásztort, aki azt találta mondani a kampány során, hogy a VMSZ, vele az élen, az egyetlen lokálpatrióta opció. Bakić ezen igencsak kiakadt, fűt-fát kiabált Pásztorra, aki viszont higgadtan kezelte az ügyet, és a Szerb Haladó Párttal való kiváló együttműködésre terelte inkább a figyelmet.”

A folytatásban aztán arról olvashatunk, hogy Pásztor Bálint – hadd tegyem hozzá, hogy bölcsen – ezúttal sem reagált a történtekre. A kérdéses ügyről a belgrádi Politikának azt mondta, azért nem kíván nyilatkozni, mert úgy gondolja, hogy bőven elég, amit Vučić nyilvánosan mondott a szabadkai látogatása alkalmával. „Köszönöm neki, hogy beszélt a VMSZ és Pásztor István szerepéről, valamint szerénységem legutóbbi hónapjairól a Szerbia és Magyarország közötti stratégiai kapcsolatok javításában” – fogalmazott.

A cikk November 24-én hatalmas ünnepség Orbán társaságában című záró részében nemcsak arról az ünnepélyes átadásról esik szó, amiről már szóltam, hanem újabb Vučić idézet következik, de nem arról, ami szerintem szintén elvárható lett volna. Azt reméltem, hogy az államfő azt is szóvá teszi, hogy miért nem hívták meg a fogadására Vajdaság parlamenti elnökét, Juhász Bálintot se. Ő viszont úgy gondolta, eljött az ideje egy politikai állásfoglalásnak, amit némi populizmussal vegyítve kell kimondani. Nem meglepő, ha ezért is, a cikk fináléjában újra helyet kap az irónia:

„Vučić több alkalommal hangsúlyozta, hogy ha nincs Kína, Szerbia minden bizonnyal nem tud ilyen mértékben fejlődni, sem gazdaságilag, sem infrastrukturálisan. A gyorsvasút megvalósulását álomszerűnek nevezte, kiemelve, hogy senki sem gondolta volna néhány évvel ezelőtt, hogy Szerbiában ilyen projektek valósulhatnak meg, és ez Kína nélkül nem is sikerült volna.

Szerinte lehet a kákán csomót keresni, és azt mondani, hogy a kavicsok nem állnak jól a vágányok mentén, és ezért ez az egész beruházás nem ér semmit, de hozzátette, hogy szerinte sokkal kevesebb lájkot kap az, aki valamit tesz, mint aki fröcsögve kritizál mindent.

Lájkok ide, lájkok oda, a vasútállomás valóban impozáns, teljesen más benyomást kelt, mint egy évvel ezelőtt. De azért – egyelőre – vigyázni kell, hova állunk, amíg a vonatot várjuk, mert a vágányoknál a tető beázik. Pechünkre csütörtökön éppen zuhogott az eső.”