Megszólalt a héten a vajdasági Magyar Szóban Juhász Bálint közgazdász, VMSZ politikus, az újvidéki törvényhozás frissen megválasztott elnöke és új tisztségéről – egyebek mellett – elmondta: „hatalmas megtiszteltetés, de ugyanakkor jó értelemben vett teher, ha úgy tetszik, nyomás, de felelősség mindenekfelett. Nagyon büszke vagyok rá, hogy Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának az elnöke lehetek, különösen pedig arra, hogy Pásztor István, mondhatom így, mentorom után tehetem ezt.”

A Tekintélyőrző, toleráns légkör címmel megjelent interjújában ehhez hozzátette: „Tovább kell vinni azokat az ügyeket, amelyekért ő kiállt. Gondolok itt elsősorban a magyar–szerb történelmi megbékélés eredményeinek a megóvására, továbbfejlesztésére, a kormányok és parlamentek közötti együttműködésre, melyhez magam is hozzá kívánok járulni.”Múlt csütörtökön a vajdasági autonóm tartomány parlamentjének elnökévé választották meg Juhász Bálintot, a VMSZ Intézőbizottságának elnökét, a Prosperitati Alapítvány eddigi ügyvezetőjét. A 120 fős újvidéki képviselőházból 81-en voksoltak igennel, a nemek száma 28 volt. Vele együtt négy alelnökét is megválasztotta a testület, közülük hármat a Szerb Haladó Párt, egyet pedig a Szerb Szocialista Párt képviselői közül.

A Juhász személye kapcsán lefolyt parlamenti vita nem volt hosszú, a róla történt szavazást alig több mint félórás disputa előzte meg. Ebben az ellenzék részéről komoly vádak is elhangzottak, kisebb mértékben a magyar politikus szerepvállalása kapcsán a magyar kormány által finanszírozott vajdasági gazdaságfejlesztési programot lebonyolító Prosperitati Alapítványban. Amiért a háborgásuk sokkal nagyobb volt, az inkább egy merőben szokatlan, és az ellenzék szerint nemtelen hatalmi politikai akciózás miatt robbant ki, amit ők „jogi erőszakként” aposztrofáltak.

De miről is van itt szó?

Valójában az alakuló ülés már két és fél hónappal korábban, február 9-én elkezdődött a képviselői mandátumok igazolásával és a frakciók megalakulásával. Csakhogy ezt követően, ügyrendre hivatkozva azonnal szünetet rendeltek. A megszakítás „kissé” hosszúra sikeredett, mert 1848 órát vett igénybe. Április 25-ig, tehát 77 napot tartott ez az ún. „technikai szünet”, aminek jogszerűségét éles szavakkal bírálták az ellenzékiek, akik azzal is kifejezték nemtetszésüket e hatalmi színjáték iránt, hogy az őket megillető egyik alelnöki posztra nem is indítottak jelöltet.

E „szépséghibás” intermezzo bemutatása után hadd térjek rá a múlt csütörtöki második felvonásra, ami végül eredménnyel zárult és annak voltak felemelő pillanatai is. Túl azon, hogy a voksolás hatalmas sikert hozott a vajdasági magyarság számára, mert egyszerre volt politikai és identitáserősítő győzelem, az is kiderült, a vajdasági szerb politikai elit legtöbb tagja is a közülük való legkiválóbbak közé sorolja azt a volt elnökét a parlamentnek, aki 2012 és 2023 között töltötte be ezt a tisztséget. Akkor és ott, olyan a tiszteletnek és megbecsülésnek a kinyilvánítása történt meg a tavaly elhunyt Pásztor István iránt, ami csak kivételes személyiségeknek adatik meg.

Amikor haladó párti Damir Zobenica, a tartományi parlament volt alelnökének alább az ott elhangzott javaslattevő szavait idézem, nemcsak az általam állítottak hitelesítésének szándékával teszem. Amit ő mondott, abból az is kitűnik, amire másfele aligha kerülhetne sor: van egy olyan régió a térségünkben, ahol egy olyan törvényhozó 120 fős testületnek, amelynek ma mindössze 7 és fél százaléka magyar, mégis magától értetődő a többség számára, hogy annak magyar legyen az első embere. Ahogyan az is példaértékű: hagyománnyá is nemesedett ez a hozzáállás azóta, hogy még Pásztor Istvánt megelőzően házelnökké választották a többpártrendszer 1991-es bevezetése után, első magyarként Egeresi Sándort. (Hadd pontosítsam Zobenicát, akit viszont megcsalt az emlékezete, mert Egeresi nem 2004-ben, hanem 2008-ban lett házelnök.)

„Megtiszteltetés volt Pásztor István alelnöke lenni, az egyetlen embernek a vajdasági történelemben, akinek három mandátumnak is sikerült elnöknek lennie. A hagyomány folytatása tulajdonképpen a 2004-ben született meg azzal az íratlan szabállyal, hogy a tartományi parlament elnöke a legnagyobb kisebbség, vagyis a magyar kisebbség képviselője legyen. A magyarok képviselőnek többsége a VMSZ-re szavaz. Nincs ok, amiért ne támogatnánk ma ezt a javaslatot. Juhász Bálinttal kiváló volt az együttműködésem.”

Megválasztása után Juhász Bálint is az első beszédét, amit először szerbül, majd magyarul mondott el, elődje emlékének szentelte. Ebben kifejtette: számára e tisztség elnyerése amekkora öröm, ugyanakkora teher és felelősség is. Nagy megtiszteltetés számára, hogy Pásztor István utódaként választották meg, akire mint tanítómesterére tekint. Azt is hangsúlyozta: „négy év komoly munkája vár rá és nagymértékű toleranciára, egymás iránti tiszteletre lesz majd szükség, azonban készen áll arra, hogy ezeket a követelményeket figyelembe vegye, és együttműködjön a képviselőkkel a sikeres parlamenti munka érdekében.”Lássuk ezek után az új házelnök első interjúját, melyet a Magyar Szónak adott. Ennek már a címében visszaköszönnek a báni palotában elmondott szűzbeszédének szavai. A Tekintélyőrző, toleráns légkör címet viselő Virág Árpáddal folytatott dialógusának nyitányában terítékre az kerül, hogy vajdasági parlamenti elnökeként mit tart a legnagyobb kihívásnak?

Válaszában címszavakban gyorsleltárt készít az előtte álló négy esztendő fontosabb tennivalóiról:

„Egy változó világban élünk, amelynek Vajdaság Autonóm Tartomány is része. Szerbiával együtt rengeteg kihívás van előttünk: biztonsági kérdések, energiahelyzet, gazdasági kihívások. Itt, Vajdaságban, arra teszünk kísérletet, hogy a rendelkezésre álló hatásköröket és forrásokat a polgárok boldogulása szolgálatába tudjuk állítani. Az oktatási intézményekre, a mezőgazdasági termelőkre, a gazdasági szereplőkre, a civil egyesületekre, a művelődési egyesületekre is gondolok, a cél mindenkinek a boldogulása.”

Elnöki programjának felvázolását követően hangsúlyosan szó esik a nagytekintélyű elődről, akinek örökébe lépni nem kis próbatételt jelent számára. Arra a kérdésre, hogy Pásztor István utódjának lenni milyen terhet ró a vállára, ez megtiszteltetést, nehézséget, vagy valami egészen más érzést jelent-e neki, így felel:

„Azt hiszem, mindezt egyben. Hatalmas megtiszteltetés, de ugyanakkor jó értelemben vett teher, ha úgy tetszik, nyomás, de felelősség mindenekfelett. Nagyon büszke vagyok rá, hogy Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának az elnöke lehetek, különösen pedig arra, hogy Pásztor István, mondhatom így, mentorom után tehetem ezt. Tovább kell vinni azokat az ügyeket, amelyekért ő kiállt. Gondolok itt elsősorban a magyar–szerb történelmi megbékélés eredményeinek a megóvására, továbbfejlesztésére, a kormányok és parlamentek közötti együttműködésre, melyhez magam is hozzá kívánok járulni.”

Köztudott, hogy a szerb–magyar politikai és gazdasági együttműködés szoros, a gazdasági együttműködés pedig kifejezetten sikeres. Ezzel kapcsolatosan, nem is oly régen, Belgrádban Orbán Viktor magyar miniszterelnök Vučić szerb államfő társaságában például előbb azt fejtegette, „ha az egyik ország bent van az Európai Unióban, a másik nincsen, ez nem hátrány, ez lehetőségeket is tartogat”, majd kiemelte: „egy olyan ország, amely befektetési lehetőségeket keres a világban, nehezen találhatna ennél kedvezőbb politikai és gazdasági terepet.” Ebben a szellemben nyilatkozott Juhász Bálint is:

„Nem utolsósorban, nagyon szeretném, hogy a két ország közötti gazdasági együttműködés fejlődjön. Meggyőződésem, hogy az elmúlt időszakban a VMSZ kezdeményezésére megteremtődtek a feltételei a politikai együttműködésen túl a gazdasági kooperációnak is, rengeteg lemaradást hoztunk be, melyek a 2000-es évek elejétől egészen 2016-ig szemmel láthatóak voltak. Addig ugyanis a magyar szereplők távol maradtak a vajdasági gazdasági tértől, piactól, kimaradtak a privatizációs folyamatokból. 2016-tól jelentős beruházók jelentek meg, nemcsak Vajdaságban, hanem egész Szerbiában. Életszínvonalt növelő fejlesztést jelentettek. A Prosperitati Alapítvány ügyvezetőjeként ebben nagy szerepet vállaltam. A mai nappal, fájó szívvel, nyolc év után, lemondok, és az ottani csapatra bízom a folytatást, természetesen a parlamenti elnöki pozícióból figyelve, segítve a munkát.”

Említettem már, hogy a Juhász Bálint elnökké jelölését követő vitában otromba vádaskodások is elhangzottak ellenzéki részről. Egyik képviselőjük, Miroslav Ilić, a hírneves újvidéki sebészorvos például úgy érvelt ellene, hogy magát nevetség tárgyává téve botor módon a magyar revizionizmus híres mondatát is harsogta a parlamenti pulpitusról. Produkcióját ráadásul azzal tetézte, hogy a „nem, nem sohát” nem is szerbül, hanem magyarul mondta el.

„Minden magyar lehetne elnök, kivéve Juhász Bálintot, a magyar állam emberét, aki a rosszhírű Prosperitati Alapítvány vezetője, amely 300 millió eurót hozott Vajdaságba, az eredmény pedig, hogy 70.000-el kevesebb magyar van a tartományban a legutóbbi népszámlálási adatok szerint. Juhász Bálint közvetlenül részt vett abban, hogy egyenlőtlenség legyen a magyarok és a többi nemzetiség között. A magyarokat is sikerült megosztania, azok között, akik a VMSZ tagjai és a többiek, akik nem tagok és nem közeliek a párthoz. 

Orbánnak sikerült elérnie, hogy az EU-s pénzt idehozza a Kárpát-medencébe, s ezzel lehetővé tegye, hogy ne kelljen busszal utaztatnia a szavazókat, hanem levélben szavazhatnak rá. Juhász Bálintra szavazva nem egy emberre, hanem arra a politikára szavazunk, amely Vajdaság szétverését szolgálja. Nem, nem, soha!”

A gyűlöletszító áskálódó számára az interjúban megvolt a méltó válasz. Ráadásul olyan, ami nem vagdalkozik, nem döngöl földbe ellenfelet, higgadtságról és konszenzuskereső képességről is tanúskodik, amire a zaklatott vajdasági világban Juhász Bálintnak biztosan sokszor szüksége lesz a következő négy évben. Persze az is igaz, számára biztos támaszt fog jelenteni minden helyzetben pártja, a Pásztor Bálint által vezetett VMSZ, mely a többségiek számára is mindig kiszámítható, megbecsült partner volt és marad. Ennek friss bizonyítéka, hogy a tegnapelőtt megalakult új szerb Miloš Vučeviċ kormányba koalíciós partnerként 8 államtitkárt delegál a VMSZ

Hadd zárjam e figyelemfelhívásomat ezzel a megfontolt, okos és előremutató reakcióval:

„Nagyon örülök annak, hogy a Prosperitati munkáját felismerik, nemcsak a vajdasági magyar közösségben élők, hanem Vajdaság minden polgára, politikai beállítottságtól függetlenül. 500 millió eurónyi beruházást hozott térségünkbe ez a kezdeményezés. Nemcsak a magyar közösségnek jelentett megkapaszkodási lehetőséget, hanem minden itt élő nemzetnek. Emellett jelentős bevételt jelentett a szerbiai költségvetésnek is, hiszen azok az emberek, akik itt gazdaságot és vállalkozást fejlesztenek, itt fizetnek adót, itt foglalkoztatnak, itt csökkentik a szegénységet, itt járulnak hozzá a társadalmi össztermékhez.

Természetesen mindenki a saját politikai céljainak megfelelően értelmezi a világot, meg lehet próbálni kiforgatni az eredményeket. Szeretném viszont jelezni, hogy a nyolc év alatt egyetlenegy botrány nélkül valósult meg a program, a nyilvánosság teljes bevonásával. Ötvenezer ember életére tett pozitív hatást a 14 ezer megvalósított projektum. Mindez bőven túlmutat a VMSZ-en és „holdudvarán”. Mindenkinek azt kívánom, hogy legalább ennyivel járuljon hozzá Vajdaság fejlődéséhez.”