Az A-kategóriás műemlék düledezik, ha a Temes megyei önkormányzat nem lép gyorsan, elkerülhetetlen a pusztulása.

Papdról (Bobda) valószínűleg a bánságiak egy része sem hallott, a Kárpát-medence távolabbi vidékein élők közül pedig édeskevesen. Nem is csoda, elvégre egy isten háta mögötti településről van szó Temesvár és a román-szerb határ között, amely azonban egy építészeti és kultúrtörténeti kuriózumot rejteget.

Ahogy az ember a Temesközben a régió központjából nyugat felé autózik, már kilométerekről felfigyelhet egy, a lapályból kiemelkedő, a térségre jellemző vidéki barokk templomoktó elütő masszív épülettömbre. A templom a Csene községhez tartozó falu főutcájára tekint, siralmas állapota ellenére is impozáns. Az épületet az elmúlás szelleme lengi körül, vadromantikus bájjal ruházva fel: a vakolat nagyrészt lemállott a falakról, a főbejárat kőlépcsője beszakadt, a fa- és fémköpeny már csak itt-ott takarja el a kupola vázát, az egyik harangtorony sisak nélkül árválkodik.

Az egykor elegáns, rozsdaette kapun lakat lóg, a kulcsát „domnul Relu”, az alpolgármester őrzi, tudom meg az utcán kupaktanácsot tartó helybeliektől. „Ne másszon fel sehova, vigyázzon, nehogy baj legyen” – mondja kifogástalan magyar kiejtéssel az alpolgármester, miközben átnyújt egy kulcscsomót. „Maga magyar?” – kérdezem, némileg meglepődve, mivel tudomásom szerint a faluban nem élnek már magyarok. „Félig” – válaszolja, majd hozzáteszi, hogy a templom nincs a legjobb állapotban, ami erősen eufemisztikus megfogalmazásnak tűnik.

Hívek helyett galambok

Az épület méretes telken áll, hozzávetőleg félhektárosnak saccolom. A föld fel van szántva, barázdákon tapodva közelítem meg az épületet. Szerencsém van, hogy a Bánságban száraz volt az ősz, különben bokáig gázolnék a sárban. A templom közelről még megviseltebbnek tűnik, mint a kerítés túloldaláról, az a benyomásom, csak a gondviselésnek köszönhető, hogy még nem omlott össze. Fölöttébb ingatag állapota a galambokat nem zavarja, az én megjelenésem annál inkább, népes raj száll fel zajos szárnysusogással a beléptemre.

A félgömbkupola rongyossá mállott borításán keresztül rálátás nyílik a halványkék égboltra, a padlón vastag guanó és tollréteg, pedig egy műemlékvédő szervezet aktivistái néhány éve kitakarították a templomot. Az interneten olyan információt is találni, hogy a civil műemlékvédők állagmegőrző munkálatokat szintén végeztek, de elnézve az épületet, nem tudom elképzelni, mit takar ez az általános megfogalmazás. Akadálytalanul bejutok az alagsori kriptába, az egyik sírkamrában ott egy feltört koporsó. Csontok már nincsenek a sírboltban, azt követően, hogy meggyalázták, állítólag fiatalok futballoztak is az ott talált koponyákkal, az építtetőnek és feleségének földi maradványait a helyi temetőben helyezték nyugalomra.

A klasszicista stílusú épületet családi mauzóleumként emeltette egy gazdag bánsági földbirtokos, Csávossy Gyula, akinek 42 szobás kastélya is volt a faluban. A Temes megyei műemlékek jegyzékében a mauzóleum építésének éveként 1860 szerepel, míg egy helyreállítási tanulmány szerint a munkálatok valamikor 1860 és 1870 között kezdődtek, s 1908-ban fejeződtek be. Borovszky Samu, Magyarország vármegyéi és városai című munkájában azt írja, hogy „Csávossy Gyula (…) emeltette a kastéllyal szemben álló hatalmas sírboltot is, az esztergomi bazilika mintájára”.

Az esztergomi ihlet

A Csávossy-mauzóleum egyértelműen hasonlít az esztergomi bazilikára, de nem a kisméretű mása, ahogy a Wikipedia írja. Eltérőek az arányaik, a papdi épület karcsúbb, a timpanonját csak négy oszlop tartja, a két harangtorony pedig kompakt módon van beleépítve. Más szöveget véstek a két timpanonba, a bánsági épületen a DIVINUM AUXILIUM MANEAT SEMPER NOBISCUM (Isten segedelme legyen mindig velünk) felirat áll.  

Bár családi mauzóleumnak készült, bizonyos rendszerességgel miséztek is az épületben. Akkoriban még szép számmal voltak római katolikus hívek, 1900-ban 413 német és 134 magyar élt a faluban. Csávossy Gyula, aki időközben megkapta a bárói címet, 1909-ben az épületet a papdi római katolikus közösségre ruházta át. A kriptába elsőként második felesége, Spiegelfeld Jozefa került 1911 elején, akit pár hónappal később követett a férje.  A 20-as években az örökösök Svájcba és Kanadába vándoroltak ki, a Csávossy-kastély pedig egy szélhámos kezébe került, aki lebontatta, az építőanyagot pedig eladta. A mauzóleum templomi felszentelésére 1927-ben került sor.

A II. világháború alatt a templomot kifosztották, a kommunista hatalomátvételt követően pedig a kriptát maga a helyi polgármester törte fel, értékek után kutatva. A 80-as években még miséztek benne, aztán hívek hiányában abbamaradt. Az 1992-es népszámláláskor még 18 német és 10 magyar lakost írtak össze a településen, napjainkban azonban már egyetlen katolikus sem él Papdon.

Mentőöv a megyétől

Bár A-kategóriás, országos jelentőségű műemlékként van nyilvántartva, a templom megóvására évtizedeken át egy vasat sem költöttek. Pár éve a csenei önkormányzat, hogy megmentse a szemlátomást pusztuló épületet, átvette a Temesvári Római Katolikus Püspökségtől, mondja Lup Aurel alpolgármester, amikor visszaviszem a kulcsokat. Aztán elismeri, hogy a tulajdonosváltás mostanáig semmilyen érdemi eredménnyel nem járt, mivel az önkormányzatnak nem volt pénze nemhogy restaurálásra, de állagmegőrző munkálatokra sem.

Egy 2012-ben készült tanulmány 200-300 ezer euróra becsülte a műemléképület felújításának a költségeit. Azóta az állapota tovább romlott, a költségek pedig minden bizonnyal nőttek.

Az alpolgármester mindezek ellenére bizakodó, mondván, a megyei önkormányzat lesz a műemlék megmentője, már csak át kell ruházniuk rá az épület tulajdonjogát. Való igaz, hogy Alfred Simonis, a Temes megyei tanácselnök szeptember 29-én jelentette be, hogy az önkormányzat szárnyai alá veszi a jobb sorsra érdemes mauzóleum-templomot.

„Most, mi, a Temes Megyei Tanács, el akarjuk kezdeni a templom teljes felújításának a munkálatait. (…) Nem lesz könnyű, nem kevésbe fog kerülni, de nem hagyhatjuk, hogy teljesen megsemmisüljön a kulturális örökség. (…) Vissza szeretnénk adni egykori fényét, hasznosítani akarjuk, feltenni a megye turisztikai térképére” – mondta a PSD-s politikus egy Facebookon közzétett videóban.

A szándék reménykeltő, de a túlzott optimizmus nem indokolt. Nem másért, de a 2020-as választási kampányban a Temes megyei PNL korteskedett többek között a papdi műemlék megmentésével. A liberálisok meg is nyerték a választást, de aztán úgy megfeledkeztek a Csávossy-mauzóleumról, mintha soha semmit nem ígértek volna vele kapcsolatban. Hátha a PSD szavatartóbb lesz. Nem másért, de valószínűleg ez az utolsó esély, ahogy elnéztem, nem biztos, hogy komoly beavatkozás nélkül a sanyarú sorsú templom megéri a következő helyhatósági választást. A timpanonon álló fohász szellemében, most tényleg nagy szükség lenne isten segedelmére.