Az okostelefonokkal, internethozzáféréssel a gyerekek életébe sokkal korábban érkeznek a szexuális tartalmak és információk, mint régebb – sokszor jóval azelőtt, hogy értenék, mit látnak. Magyarázatot viszont kérnek vagy keresnek máshol maguknak, ha a szülőktől, pedagógusoktól nem kapnak. Mit mondjunk, amikor jönnek a kérdések, hogy honnan jön baba, amikor magyarázatot kell adni a pornóra, és arra, miért csókolhat meg lány lányt vagy fiú fiút? Hogyan bátorítsuk, ha nem is kérdez? Török Melinda iskolapszichológusi tanácsadó segített ebben eligazodni a szülőknek és pedagógusoknak egy nemrég Kolozsváron szervezett találkozón. A pszichológus egy fontos nevelési területet igyekszik lefedni az iskolai foglalkozásokkal, amelyeket szexuális nevelés terén tart. Bár igenis tabutéma a szex, hisz magánügy és intim kérdés – véli a szakember, ám mégis fontos bátorságot venni pedagógusként, szakemberként, szülőként, és lehetőséget teremteni ilyen jellegű tevékenységekre is a nevelés során ovódás kortól egészen fiatal felnőttkorig. Ez kulcs nemcsak a megelőzéshez, hanem a későbbiekben a jó párkapcsolat, intim kapcsolat kialakításához és fenntartásához.

„A gyerekek nem tudnak mit kezdeni az információkkal, képekkel, amiket esetleg látnak interneten vagy akár streamingcsatornákon, tévében, sőt egyre többször keresnek meg szexualitással kapcsolatos problémás viselkedés miatt osztálynevelők, ez utóbbi minden korosztályban jellemző. Ugyanakkor az utóbbi években nem egy abúzus is történt, olyan gyerekekkel is, akik aránylag jó családból származtak” – mutatott rá Török Melinda iskolapszichológusi tanácsadó a nemrég Kolozsváron, az Onisifor Ghibu Elméleti Líceumban tartott előadása felvezetőjében, miért is elengedhetetlen, hogy a szülők és tanárok, osztályfőnökök bátorságot kapjanak és beszéljenek a nemiség és szexualitás kérdéseiről a gyerekekkel, főként megelőzési céllal. 

Elmondta, nagyon kevés az olyan magyar ajkú szakember, aki kifejezetten ebben a témakörben tartana foglalkozásokat Kolozsváron, így kénytelen foglalkozni ezzel a témával azokban az iskolákban, amelyek a hatáskörébe tartoznak.

Mikor kezdődjön, és miről szól?

„Amikor a kisgyerekek lehúzzák a bugyijukat, és mutogatják egymásnak a nemi szervüket, ezt pedagógusként, szülőként le kell reagálni”, azaz legkésőbb ekkor el kell kezdődjön a szexuális nevelés, ami nem egy a szexuális felvilágosítással – mondta el Török Melinda. Míg a felvilágosítás pár órás tevékenységre korlátozódik bizonyos témában, addig a szexuális nevelés a gyermek végigkísérése e téren, már otthon elkezdődik, és valójában csak egy része szól a nemi életről. Nagyrészt olyan témákat ölel fel, mint például az önbizalom, testkép, testi változások különböző korosztályokban, testi változások hatása a viselkedésre és nemek közötti különbségek megértése.

A szexuális nevelés lényege a jellemformálás, a mértéktartáshoz járul hozzá, segít megérteni a szexuális kapcsolatok és az intimitás fontosságát serdülőknél, „tanítja a kölcsönös tiszteletet, a hozzájárulásos és az informált belegyezés alapelveit, amelyek elengedhetetlen az egészséges kapcsolatok kialakulásához és fenntartásához” – magyarázta az iskolapszichológusi tanácsadó, idézve a téma szakértőit: Douglas Kirbyt és Szállassy Noémi biológust. Utóbbi a Babeș-Bolyai Tudományegyetem tanára, és a témában készített összeállítását felhasználta Török Melinda az előadásához.

Mindezek mellett a megfelelő ismeretek birtokában a gyerekek képesek lesznek védekezni a szexuális úton terjedő fertőzések ellen, és megelőzni a nem kívánt terhességeket is, hangsúlyozta Török Melinda.  

Szerinte érthető az is, ha sok szülő tart az iskolai szexuális neveléstől, ha fél, hogy a gyermeke túl hamar elveszíti emiatt az ártatlanságát, éppen ezért arra bátorítja a szülőket, ha tervben van ilyen foglalkozás a gyermekük iskolájában, bátran kérdezzenek előtte, hisz nagyon fontos, ki, mikor, mit tanít szexuális nevelés címén, mit ért ez alatt. Ő maga iskolától, csoporttól, rendelkezésre álló időtől függően igyekszik egyeztetni a szülőkkel is, tájékoztatni őket, hogy miről szólnak majd a foglalkozások.

Mivel kérdés az is, hogy amikor ezekről a kérdésekről beszélünk, mi az, amit átadunk szülőként, pedagógusoként, éppen ezért arra is biztat, nézzünk magunkba: mit hozunk otthonról, milyen e témával kapcsolatos élményeink vannak, mi hogyan beszéltünk erről a szüleinkkel, min változtatnánk, és milyen mintákat szeretnénk átadni?

Mindig a gyermek szintjén

Az a tapasztalata, mondta el Török Melinda, hogy a gyerekek nagyon kíváncsiak a saját tesükre és másokéra, a testrészek működésére, fejlődésére, ha pedig nem kapnak választ, keresgélni fognak. Hogy a megfelelő információt kapják, alapelv, hogy mindig az életkoruknak megfelelő magyarázatokat adjunk. Úgy gondolja, a szexuális nevelés során átadott információkkal önbizalmat és kontrollt tudunk adni a gyerekek kezébe: „tudja, mit kell tennie, mit szabad és mit nem. Nem az ártatlanságát veszíti el”.

Szintén alap, hogy a pozitív testképet, a nemek közötti egyenlőséget és a sokszínűség elfogadását támogassuk. Bátorítsuk a gyermekeket, hogy merjenek kérdezni, valamint minden korosztálynál hangsúlyozzuk, hogy joguk van nemet mondani – sorolta még.  

Ez utóbbit is óvodás korban már el kell kezdeni. „A kicsiknek a bugyi- vagy fehérnemű-szabályt kell megtanítani: hogy senki nem érintheti a testük bizonyos részeit az engedélyük nélkül, kivétel a szülő vagy orvos – szülői jelenléttel vagy engedéllyel. Fontos azt is megtanítani, hogyan ismerjék fel a helyes és helytelen érintést, hogyan mondjanak nemet, és azt is, hogy kitől kérhetnek segítséget veszély esetén” – fejtette ki.

Ennek kapcsán fontos beszélni a jó titkokról – például az anyának készülő szülinapi meglepetés – és a rossz titkokról – ha valaki rosszat tesz, és kéri, hogy hallgasson róla – emelte ki. Mint mondta, bátorítani kell a gyerekeket és fiatalokat arra, hogy a rossz titkokat feltétlenül el kell mondaniuk megbízható felnőtteknek, hiszen a tapasztalat az, hogy a gyerekek nem beszélnek arról, ha szexuális abúzus érte őket.

„Annyira sokkolva vannak, hogy azok a gyerekek sem merik elmondani, akik nagyon jó viszonyban vannak a szüleikkel. Fél év, akár egy év kell, hogy kibukjon belőlük valamikor váratlanul” – hívta fel a figyelmet. Ha ilyen történne, fontos, hogy a pedagógus és szülő ne kérdőjelezze meg a gyermek állítását, amikor megnyílik, higgyen neki, és ne ítélkezzen, hallgassa meg, maradjon higgadt, és a gyermek beleegyezése nélkül ne intézkedjen.

„Anya, hazudtál!”

Szülőnek és pedagógusnak jó lesz felkészülni a szexuális nevelésre, hiszen a gyerekek amúgy is sok váratlan kérdéssel, helyzettel szegeznek falhoz. Óvodás vagy kisiskolás korban nem ritka a magamutogatás és a nyilvános maszturbáció sem. Hogy ezt hogyan kell kezelni, mindig a helyzet határozza meg az iskolapszichológusi tanácsadó szerint, de kiemelte, ilyenkor a gyermekkel négyszemközt kell beszélni, és semmiképp nem szabad büntetni vagy megszidni. 

A gyermek, előbb-utóbb azt a kérdést is felteszi, hogy honnan jön a baba, és a pocakba, hogy került. A szakember szerint erre „lehet mesét szőni, de a részletekbe annak függvényében megyünk bele, hogy milyen információi vannak a gyermeknek, mit tud, mennyire érett, hány éves, hisz kisiskolás a 7 vagy 11 éves is, de nagy a különbség köztük”.

Ha nem megy a meseszövés, akkor a témában született könyvek közül válogathatunk (a gyerekeknek szóló és beszélgetésindító könyvek, weboldalak, videók listáját a cikk végén közöljük).

Egy édesanya elmesélte, hogy korának megfelelően beszélt a kisfiának a baba születéséről, de egy idősebb gyermek felvilágosította a kisfiút, aki erre kijelentette: „anya, hazudtál”. A pszichológus szerint az ilyen kijelentéstől nem kell megijedni, hanem ismét el kell magyarázni, hogy miért azon a szinten mesélt a baba születéséről. 

Hozzátette, a gyereknevelés során gyakori, hogy meséket szövünk, de nem megyünk bele a részletekbe, ami bizalomépítésről is szól. „Bele kell szokjon, hogy néha csomagolva vannak az információk, és ez nem feltétlenül hazugság, hisz azt sem részletezzük, mi történne vele, ha elüti az autó, de a gyerek mégis megérti, és megtanulja a szabályt, hogy nem szabad kiszaladni az útra. Kell érezze a szülő részéről azt a határozottságot és a bizalmat, hogy ez még nem neki való, de majd megtudja” – magyarázta.

Miről beszéljünk a kis- és középiskolással?

A szakember azt javasolja, otthon a lányos témákról anya, a fiúsról apa beszéljen. Elmondta, a 6–12 éves gyerekeknek már vannak ismereteik a nemi érésről, a szaporodásról, a baba születéséről, így ekkor már el lehet magyarázni egyszerűen a fogantatást és születést. 

Középiskolásoknál már elkezdődnek azok a testi változások, amikre a szakember szerint „sok gyerek nincs felkészülve, így jól esik nekik erről beszélni. Kíváncsiak arra, mi is történik a testükben. A cél az, hogy megértsék, rendben vannak, s ne ijedjenek meg a változásoktól, megértsék, hogy rendben van, hogy izzadnak és már vannak testszagok egyeseknél, rendben van, hogy menstruálnak egyes lányok” – magyarázta.

Emellett érdemes már ebben a korban a belső hangról beszélgetni – ami megsúgja, mi helyes és mi helytelen – és azt erősíteni – javasolta.

A bántalmazásról és az online veszélyekről is lehet beszélni. Azt is javasolta, hasznos közösen választani egy biztonsági jelet vagy szót, amit a gyermek, ha elküld üzenetben, jelezheti, hogy bajban van és nem tud beszélni.

A tinivel előre szögezzük le a randiszabályzatot

Tinikorban – bár már a népszerűség és a barátságok a fontosabbak, és a szülőkkel a kapcsolatuk változik– már szinte mindenről lehet és kell is velük beszélgetni: a szexuális aktustól az LMBTQ-ig, a védekezésről, az önkielégítésről, az orgazmusról, a szextingről, a nemi betegségekről és nagyon sokat a nemi szervek működéséről, sőt fiúknak a lányok testének működéséről is, és fordítva, hisz „részleges információik vannak ebben a korban, és nagyon kíváncsiak”.

Bár a biológiai rész a legizgalmasabb számukra a foglalkozásokon, a tisztaság és szüzesség értéke is téma, mondta el Török Melinda.

„Elmondom, hogy a szexualitás egy kincs, ha ajándékként vagy kincsként beszélünk róla a gyermeknek, akkor remélhetőleg megtanulja akként kezelni a saját testét és a szexualitását” – számolt be, hogyan beszél erről a nagyobbaknak.

A szülőknek azt javasolja, hogy meglepetés ne érje őket, és jól reagáljanak az első randikra, érdemes előre kigondolni és megbeszélni: „mikor kezdődhet egy párkapcsolat? milyen szabályokat hoztok ezzel kapcsolatban? Hogyan fogtok erről beszélni?”

Trükkösen indítsunk beszélgetést a kamasszal

Kamaszkorban már nem olyan egyszerű beszélgetést kezdeményezni, ha nem kérdez a gyermekünk, ezért trükkösebb kell lenni. A frontális előadás semmiképp nem ajánlott semmilyen korban, Török Melinda szerint legjobb, ha kihasználjuk a mindennapi nevelési lehetőségeket.

„Mindig adódnak helyzetek –valamit lát vagy hall –, és rögtön ki kell használni ezeket, és beszélgetni a gyerekekkel. De nem is kell mindig megvárni a kezdeményezést, nem minden gyermek kérdez. Ilyenkor szülőként elébe mehetünk, hisz, ha nem kérdez, az nem jelenti azt, hogy nem kíváncsi. Vannak segítő kérdések, például: »te mit gondolsz arról hogy…?«” – javasolta. Azonban serdülőknél nem mindig működik a direkt kérdés, nagy az esély, hogy leráznak. Ilyenkor úgy is meg lehet közelíteni Török Melinda szerint, hogy például anya a lányát megkérdezi: „»Hogy van a barátnőd? Neki van már barátja?« – hisz a barátok nagyon fontosak már ebben a korban, lehet róluk kérdezni, amiből jó beszélgetés alakulhat ki”.

Ami ma másképp van

A mai szülők –elég valószínű –, hogy még ismerték a pettinget, a szakember szerint azonban a mai serdülők ezt már nem ismerik, és helyét állítólag az orális szex vette át. Amivel viszont a mai szülők nagy eséllyel nem találkoztak tinikorukban, az a szexting, amikor a saját vagy más nemi szervéről küld a fiú a lánynak képet. „A lányok többnyire sokkolódnak” – mondta Török Melinda, ahogy a pornótól is: „nem értik, és megijednek”. Ezek ugyanakkor jó alkalmak a beszélgetésekre is: „a pornó kapcsán el lehet mondani, hogy amit ott látott az nem reális, nincs rendben, két ember, amikor szereti egymást, nem ez történik. El lehet mondani, hogy ezért pénzt kapnak a szereplők” – sorolta.

A nemi identitás kérdése nagyon kényes, és ma sokat vitatott, mint az iskolapszichológusi tanácsadó elmondta, szoktak erről beszélni a foglalkozásain, azzal a felvetéssel, hogy egy dolog a biológiai nem, de más kérdés az, hogy „minek érzem magam”. „Behozom a témát. Hogy milyen irányt vesz a beszélgetés, az attól is függ, mit kérdeznek a gyerekek” – vázolta, hogyan közelíti meg. Kiemelte, mindig azt hangsúlyozza nekik, hogy „tiszteljük azt, aki más, nem nézzük le, nem zárjuk ki, azért, mert ő más irányba érdeklődik”.

Elmondta, míg 15-20 évvel ezelőtt csak egy-két olyan gyermekkel találkozott, aki az azonos neműekhez vonzódott, most szinte osztályonként van egy-egy gyermek. Az okok sokrétűek lehetnek, úgy véli, azért is fontos beszélni róla, hisz a serdülőkorban a nemi identitás keresése is zajlik. „Éppen ezért fontos a gyermekünket megerősíteni a saját nemében” – emelte ki. A fiúk esetében sok fiús tevékenységet javasol az apával, anyával a lányoknak sok lányosat. Emellett, a példák is számítanak, hogy mit látnak otthon és a környezetükben: mennyire éri meg lánynak vagy fiúnak lenni?