Harmadik és negyedik osztályokban mindig különleges izgalommal figyeltem a gyerekek fejlődését. Ez a két korosztály rendkívül érdekes átmeneti szakaszban van: még gyerekek, de már megjelennek az első serdülői vonások. A mindennapokban gyakran meglepnek azzal, mennyire alkalmazkodóak, kreatívak és önállóak tudnak lenni, ugyanakkor más helyzetekben még nagyon impulzívak, vagy épp nehezen kezelik a társas konfliktusokat. Ez a kettősség mindig kihívást jelent számomra pedagógusként, hiszen minden gyerek más ütemben fejlődik, és mindig arra törekszem, hogy mindenkinek meg tudjam adni a szükséges támogatást.

A szerző a székelyudvarhelyi Orbán Balázs-iskola pedagógusa.

Egyre több gyerek néz felnőttfilmeket

Az egyik legszembetűnőbb jelenség, amire az elmúlt években figyeltem fel, az volt, hogy a gyerekek egy része egyre nagyobb érdeklődést mutat a felnőttek világának bizonyos aspektusai iránt. Eleinte csak hallottak társaiktól bizonyos szavakat, kifejezéseket, majd ez a kíváncsiság egyre konkrétabbá vált. Az egyik évben például kiderült számomra, hogy több diák is felnőtteknek szóló filmeket néz otthon. Ez a felismerés megrendített, nem tudtam, mitévő legyek, ugyanis még nem találkoztam ilyen helyzettel, ugyanakkor rávilágított arra, mennyire fontos a pedagógus és a szülők közötti együttműködés, valamint a megfelelő iránymutatás ebben a korban.

Amikor ezzel szembesültem, azonnal úgy éreztem, hogy nem hagyhatjuk magukra a gyerekeket, és szükséges a szülők bevonása, főleg, hogy a filmek nézése nem az iskolában zajlott, hanem otthon. A szünetekben csak megbeszélték a gyerekek a látottakat. Több alkalommal összeültünk a szülőkkel, hogy beszéljünk a problémáról, megosszuk a tapasztalatainkat, és közösen keressük a legjobb megoldásokat, ugyanis közülük is sokan kétségbe estek. Ezek a találkozók sokszor nehezen indultak, mert a téma kényes, és a szülők is gyakran bizonytalanok abban, mikor és hogyan érdemes a szexuális nevelést elkezdeni. Gyakran hallottam, hogy „nem tudtuk, mikor kell beszélni erről”, vagy „félünk, hogy túl korai lenne”. Ezért igyekeztem nagyon érzékenyen, de egyértelműen megfogalmazni, miért fontos, hogy a gyerekek életkornak megfelelő információt kapjanak, és ne csak a barátaiktól vagy az internettől szerezzenek tudást.

Külsős szakemberek bevonása

A helyzet megoldása érdekében nemcsak a szülőkkel dolgoztunk együtt, hanem külsős szakembereket is bevontunk. Egy pszichológus segítségét kértük, aki konkrét tanácsokat adott, hogyan lehet beszélni a gyerekekkel a testükről, az érzelmeikről és a szexualitásról anélkül, hogy az számukra káros lenne. Emellett bevontunk egyéb szakembereket is, akik a biztonságos internethasználatról és az érzelmi intelligencia fejlesztéséről tartottak foglalkozásokat. Ez a közös munka nagyon hasznosnak bizonyult: a gyerekek fokozatosan megtanulták, hogyan kezeljék a kíváncsiságukat, és hogyan beszéljenek a kérdéseikről anélkül, hogy zavarba jönnének vagy titkolóznának.

Tapasztalatom szerint ebben a korban a gyerekek érzelmi és szociális fejlődése ugyanolyan fontos, mint a kognitív készségeiké. Egyes gyerekek rendkívül önállóak, problémamegoldó képességük magas, és jól alkalmazkodnak a változó helyzetekhez. Ugyanakkor mások még nagyon gyerekesek, nehezen kezelik a kudarcot, figyelmük könnyen elkalandozik, és a társas helyzetekben is bizonytalanok. Ez a kettősség folyamatosan jelen van az osztályban, és pedagógusként állandó kihívást jelent, hogy mindkét típusú gyereket megfelelően támogassam.

A technológia ebben a korban különösen nagy szerepet kap. Sok gyerek már rendszeresen használja az internetet, néz videókat, hallgat zenét, és könnyen hozzáférhet olyan tartalmakhoz, amelyek még nem megfelelőek a koruknak. Tapasztalatom szerint a szülői iránymutatás kulcsfontosságú: ha a gyerek nem kap világos információt otthon, a kíváncsiság könnyen nem megfelelő források felé terelődik. Én pedagógusként gyakran beszélek a gyerekekkel a biztonságos internethasználatról, a tartalomkritikáról és az érzelmek felismeréséről, de tudom, hogy az alapokat a családnak kell leraknia.

Megjelennek az első rivalizálások

A serdülővé válás ezen időszakban a viselkedésükben és a társas kapcsolataikban is megmutatkozik. Egyes gyerekek kifejezik egyéni stílusukat a ruházat, a hajviselet vagy a viselkedés terén, elkezdik mélyebben értékelni barátságaikat, de megjelennek az első rivalizálások, féltékenység és kisebb konfliktusok is. Tapasztalatom szerint ezek a helyzetek sokszor tanulságosak lehetnek számukra, hiszen megtanulják kezelni az érzelmeiket, az együttműködést, és egyre tudatosabbá válnak a társas kapcsolataikban. Láthatóvá válik, hogy ki a szerényebb, ki szereti vezetni a társalgásokat, ki van mindig a középpontban, és ki az, aki inkább a háttérből figyelőzik. Ezek a különbségek sok problémát szülnek, és nagyon nehéz számukra dűlőre jutni. A tanórákon belül gyakran kreálok olyan helyzeteket, amelyekben össze kell dolgozniuk, kommunikálniuk kell egymással, így ha konfliktus adódik, azonnal közbe tudok lépni és segíteni ez által is példát mutatva.

Odafigyelő és közömbös szülők

Az osztályomban a serdülővé válás nemcsak a kíváncsiságban vagy az érzelmi változásokban jelenik meg, hanem a felelősségtudatban is. Egyes gyerekek már képesek önállóan elvégezni feladataikat, másoknak folyamatos segítségre van szükségük. Érdekes megfigyelni, hogyan reagálnak a társas visszajelzésekre: van, aki érzékenyen figyel a többiek véleményére, mások teljesen függetlenek. Ez a különbség gyakran okoz feszültséget az osztályban, de ugyanakkor lehetőséget is ad arra, hogy pedagógusként személyre szabottan fejlesszem a gyerekeket, és figyelemmel kísérjem a fejlődésüket.

Összességében a harmadikos-negyedikes gyerekek rendkívül érdekes, átmeneti korban vannak: egyszerre gyerekek és már serdülővé váló személyiségek. A pedagógus feladata, hogy mindkét oldalt figyelembe vegye: segítse az önállóságukat, fejlessze a problémamegoldó képességüket, de ugyanakkor támogassa őket az érzelmi és szociális készségeik fejlesztésében. A szülőkkel való szoros együttműködés, valamint külsős szakemberek bevonása nélkül azonban könnyen előfordulhat, hogy a gyerekek a kíváncsiságukat nem megfelelő forrásokból elégítik ki, ami frusztrációhoz vagy zavarhoz vezethet. A szülők nagy része hajlandó elfogadni, ha nehézséget jelzek a gyerek viselkedésével, magatartásával kapcsolatban, nyitottak és képesek összedolgozni. Mások figyelmen kívül hagyják a meglátásaimat, nem akarják észrevenni a problémát, esetleg hárítanak.

Nincs két egyforma út a felnőtté válás felé

Amikor a felnőtteknek szóló filmek nézéséről beszélgettünk, néhány szülővel való beszélgetés során azt éreztem, hogy a felelősséget rám próbálják hárítani. Ez által próbálnak kibújni a probléma alól, figyelmen kívül hagyják azt, viszont az elszenvedő a gyerek lesz. A megoldási lehetőségek keresése nélkül a problémák súlyosbodhatnak, amelyek megoldására nem elég a pedagógus, akivel csupán néhány órát tölt el a gyerek.

Ha a pedagógus és a család figyelmes és türelmes, hajlandóak nyíltan beszélni a felmerülő nehézségekről, megoldásokat keresni közösen, a gyerekek nem csupán túlélnek a változásokkal teli éveken, hanem megtanulják kezelni a saját érzéseiket, megérteni a másikat, és fokozatosan felkészülnek a serdülőkor további kihívásaira. Tapasztalatom szerint a legfontosabb, hogy minden gyerek egyéni ütemében fejlődik, és nincs két egyforma út a felnőtté válás felé. A támogatás, az iránymutatás és a folyamatos kommunikáció a kulcs ahhoz, hogy a gyerekek biztonságosan fedezhessék fel a testüket, az érzelmeiket és a világot maguk körül.