Hamarosan újra beköltöznek az üresen hagyott fészkeikbe a madarak, és a csendes városi parkokat, a vidék erdőit vándormadarak hada népesíti be. Bár a vándorlás egy természetes folyamat a legtöbb madár életében, mégis az egyre nagyobb teret nyerő mezőgazdaság és a klímaváltozás is sötét árnyékot vet a vonulásukra. Erről a folyamatról és visszatérésükről Papp Tamást, a Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület elnökét kérdeztük.

A közhiedelemmel ellentétben a vándormadarak nem azért indulnak ősszel útnak, mert jön a hideg tél, hanem azért, mert ebben az időszakban nem jutnának annyi táplálékhoz, amennyi mindannyiuknak elég lenne – világosított fel Papp Tamás. Ez abból is látszik, hogy a Milvus Csoporton belül egy rehabilitációs központ, úgynevezett madárkórház működik, ahol az itt rekedt gólyákat gondozzák, a madarakat kint tartják és megfelelő mennyiségű táplálékkal látják el őket. A biológus szerint ezek a gólyák megbirkóznak a hideggel, gond csak akkor lenne, ha vándorlás helyett az országban maradna mind a hatezer pár gólya és fiókáik, számukra már nem lenne elég táplálék a téli időszakban.

A vándormadarakat két nagy csoportra osztják fel: rövid és hosszú távú vonulókra. A rövid távú vonuló madarak a mediterrán térségekbe, míg a hosszú távú vonulók általában a Szaharáig, de az Egyenlítőtől délre is elmehetnek. Az Európában fészkelő madarakra nem jellemző, hogy Indiába menjenek telelni, mégis egy nagyon kis része keletre vonul el, ilyenek a kis poszáták és a kis légykapók is. Papp Tamás felhívta a figyelmet arra, hogy vannak olyan vándormadarak is, főleg tengeri, vízparton élő madarak, amelyek akár az Atlanti-óceánt is képesek átrepülni.

„Nem szeretném azt a világot, amiben a vonuló madaraink eltűnnek”

Tavasszal az egyik legnagyobb öröm számunkra az, amikor meglátjuk az első visszatérő vándormadarakat, mégsem ez a legfontosabb. Az erdők, a gyepek nem tudnának fennmaradni a vonuló madarak nélkül, akik minden tavasszal visszatérnek. „Ezek a madarak meg kell hogy jelenjenek és el kell látniuk a maguk szerepét az ökoszisztémán belül” – nyomatékosítja a biológus. Hozzátette, ha valamelyik évben a közeli, déli országokba vonuló mezei pacsirták vagy a feketerigók nem térnének vissza, akkor egy leszegényedett fauna jönne létre, aminek hatására teljesen megbomlana az egyensúly az erdőkben és a mezők gyepeiben.

„Nem szeretném én azt a világot, amiben a vonuló madaraink eltűnnek” – jelenti ki Papp Tamás. A veszélyeztetett fajok listáján a vízhez köthető és a mezőgazdasági területeken költő madarak mellett a hosszú távú vonuló madarak kerülnek még a veszélyeztetett kategóriába. „A hosszú távú vonuló madarak minden évben kiteszik magukat egy több ezer kilométeres útnak, a klímaváltozással és a vonulás útvonalának terülei tönkretételével az ember megnehezíti ezeknek a madaraknak a vonulást” – mondja Papp Tamás. A vándormadarak, amíg elérik céljukat, többször meg kell hogy álljanak néhány napra pihenni és feltölteni készleteiket, „ezek a madarak szeretnek nádasok, vizek közelében leszállni, de ha ezek eltűnnek, lecsapolódnak, vagy az ember átalakítja őket, akkor a vándormadarak egyre nehezebben tudják megoldani, hogy nyugodtan eljussanak a telelő területükre, és a vonulás során egyre többen elpusztulhatnak”. Ezt a problémát a klímaváltozás is tetézi, aminek hatására megnövekedett a sivatagos területek mérete és bizonyos szélirányok is megváltoznak.

Rohamosan csökken a fecskeállomány az Európai Unióban

Egy évvel ezelőtt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület közleményében arról lehetett olvasni, hogy a fecskék 50 százaléka eltűnt az elmúlt két évtizedben, ennek több oka is lehet Papp Tamás szerint. A füsti fecskék, molnár fecskék hosszú távú vonulók, a levegőben repülő rovarokat fogyasztják, és kizárólag akkor tartózkodnak itt, amikor táplálkozni tudnak ezekkel. A szakértő szerint a fecske fogyásához, amellett hogy vonuláskor elhullhatnak, még az is hozzájárulhat, hogy Romániában átalakul a táj, fölszámolódik a klasszikus falusi életforma, egyre kevesebbek az istállók, ahol a fecskék ismeretlen okok miatt szívesen, nagy számban fészkeltek.

Emellett a fecskék táplálékából, a repülő rovarokból is egyre kevesebb van, amiért a modern, iparosodott mezőgazdálkodás okolható, ugyanis a nem jól megválasztott növényvédő és gyomirtó szerek nem csak a beporzókra vannak nagy hatással, hanem az összes repülő rovarra, ezért pusztulnak el nagyszámban. Ez a jelenség is jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy rohamosan csökken a fecskeállomány az Egész Európai Unióban.

Hogyan segíthet az egyszerű ember a fecskéken?

Európában és Romániában három fajta fecske honos, a füsti fecske, ami előszeretettel fészkel bent az istállókban, a molnárfecske, ami a városokban és a falvakban is megtalálható és a tömbházak ereszén is fészkelhet. Megérkezésükkor a fecskékért annyit tehetünk, hogy a fészekrakásuk idején, április, május környékén megvizezhetjük a talajt, hogy sár legyen belőle, így a fecskék gond nélkül elhordhatják a fészkeik építéséhez. Városon a molnár fecskéknek agyagból készült műfészket is tehetünk ki, amit saját magunk is készíthetünk, de előre legyártott formában is megvásárolhatunk. Papp Tamás szerint ez különösen jó megoldás lehet, mivel a sárból és szalmából készített fészkeket az eső könnyedén el tudja mosni. A harmadik fecskefaj a partifecske, ami nem az ember közelében fészkel, hanem folyópartokon, homokbányák falában, amelybe kis lyukakat váj.

A babona szerint szerencsétlenséget hoz a házhoz, ha leverik az ott lakók a fecskefészket, ám nem csak a népi hiedelmek miatt ne tegyük ezt. A fecskefészek eltávolításával teljesen tönkretesszük a költést, Papp Tamás azt javasolja annak, akinek már van fecskéje, hogy ne bántsa, hanem pártolja, és ha a fészekből kieső ürülék zavarja, akkor a fészek alá fel lehet helyezni egy úgynevezett fecskepelenkát, ami megakadályozza a piszkuk akár emberekre vagy autókra esését. A fecskék hasznos állatok, ugyanis legfőbb táplálékuk a repülő rovarok, szúnyogok és levéltetvek, amelyek fogyasztásával az embert is védik.

A Milvus Csoport a gólyák gyűrűzésével is foglalkozik

Hogy nyomon tudják követni a gólyákat és még többet megtudjanak róluk, egy kóddal ellátott gyűrűt tesznek a lábukra, ezt csak júniusban tudják megcsinálni, amikor már elég nagyok a kis gólyák. „Mivel a gólya nagytestű madár, ezért sok időre van szükségük a költési ciklushoz” – mondja Papp Tamás. Az első gólyák március közepétől érkeznek nagyobb számban, de a fiatalabb madarak még május elsejéig is folyamatosan érkezhetnek. Majd szükséges néhány nap, hogy a pár kitatarozza az elfoglalt fészket, majd ezután következik a tojásrakás. Nagytestű madár lévén a gólya minden második nap egy tojást rak le, összesen 4-5 darabot. A tojásrakási folyamat körülbelül 8-10 napig tart, a madár egy hónapig ül a tojásokon, amíg kikelnek a fiókák.

A felnőtt gólyákat nehéz körülmények között lehetne megfogni, de nem is szeretnék, ugyanis a madárnak ez jelentős stresszt jelentene. A szakértő elmondta, az itt maradt, telelő gólyákat sem fogják be, ugyanis sok esetben ezek nem betegek, és amíg táplálékhoz jutnak, addig nem eshet bajuk. „Amilyen teleink vannak mostanában, a gólyák lassan át tudnak telelni itthon” – jelenti ki Papp Tamás.

Gólyákat figyelő webkamerák

 A Milvus Csoport két gólyafészekhez kamerákat helyezett ki, hogy az érdeklődök élőben nyomon követhessék a gólyák mindennapjait. Idén az első gólya március 15-én érkezett meg a Maros megyei sáromberki fészek egyikébe. „Az előző években nagyon nagy volt az érdeklődés, sok tíz, száz ember figyelte, hogy ki látja meg a gólyát először. Az emberek gyakran kommentálnak is az élő videó alá, ami nekünk is nagy segítség, mert így könnyen vissza lehet követni, hogy mi is történik” – fűzte hozzá a Milvus Csoport elnöke. Az országban több megyében is működik kamera, „mindegyik jó arra, hogy a gólyákat, a madarakat közelebb hozza az emberekhez, és megismerve az életüket többen szeressék őket”.

A fehér gólyák romániai állománya az utóbbi években nem csökkent, hanem stagnál, tudtuk meg Papp Tamástól. „Bár országos szinten nem csökkent, de egyes megyében nőtt, más megyékben csökkent az állomány. Az alföldi zónákból a gólyák elhúzódtak a hegylábi, dombvidéki helyekre.” Erdélyben Szatmár és Temes megye volt a gólyaközpont, jelenleg viszont Temes megyében nagy számban tűnnek el ezek a madarak. Viszont egyre több gólya van Szeben, Hargita, Kovászna és Maros megye hegylábi részein is, kompenzálva azt, hogy az alföldről eltűntek, amit nagy valószínűséggel a mezőgazdaság és a klímaváltozás okozott.