A parajdi turizmus talán még megmenthető, amennyiben az Erzsébet-tárót meg lehetne tisztítani, hisz az nincs víz alatt, de a bányászat újraindítása kizárt – jelentette ki Gerhard Winters holland hidrogeológus a Mathias Corvinus Kollégium által Kolozsváron Parajd jelenéről és jövőjéről szervezett beszélgetésen. A szakember tagja volt a EU-s szakértői csapatnak, így arról a munkáról és javaslataikról számolt be. Nála optimistább a bányászat jövőjét illetően dr. Szűcs Péter hidrogeológus, aki az ukrajnai Aknaszlatinán a parajdihoz hasonló helyzet kezelésében vett részt. Robotot küldtek a felszín alá, hogy feltárja, mi ott a helyzet. A robot Parajdon is bevethető lenne, véli a szakértő. A felszín alatti és az évtizedek alatt elmaradt vizsgálatok elengedhetetlenek Serfőző Antal hidrogeológus szerint is, aki a parajdi bánya környezetének helyreállításán dolgozó szakértői csapat tagja, és azt mondja, csak idő kérdése, mikor lesznek beomlások a bányán, ami a sós víz kiszorításához vezet. Éppen ezért a további ökológiai katasztrófa megelőzése most a fő feladat a víz bányába áramlásának megszüntetésével. 

Nem a túlbányászat okozta a problémát, hanem az, hogy nem ismerték fel a kiváltó eseményeket és nem kezelték a kockázatokat – erősítette meg a parajdi katasztrófa kapcsán már többször hallott megállapítást Gerhard Winters hidrogeológus Kolozsváron a Mathias Corvinus Kollégium által szervezett, Erdély elveszett kincse: Szakértői értékelés a parajdi sóbánya jelenlegi állapotáról és jövőbeli kilátásairól című beszélgetésen.

A szakember június 4-én érkezett Parajdra az EU polgári védelmi szakértői csoportjának tagjaként, akik a parajdi sóbánya ökológiai válságának megoldásán dolgoztak. Beszámolóján keresztül végre fény derült arra, kikből állt ez a csoport, hiszen a katasztrófa megtörténtekor sokat emlegették őket a kormány részéről, ám kilétüket nem fedték fel.

Mit csinált az EU-s szakértői csapat?

A holland hidrogeológus bemutatta: a csapat vezetője Cătălin Ivan hazai szakember volt, aki Brüsszelben dolgozik, rajta kívül két német, négy magyar, egy spanyol és jómaga volt benne.

Winters elmondta, a román kormány június 2-án kérte az uniós segítséget, a szakértő elmagyarázta azt is, hogyan lép ilyenkor működésbe az EU Polgári Védelmi Mechanizmusa: felkérték őket, és két nap múlva, június 4-én már Romániába érkeztek tanácsadói küldetésre, ami tanulmányozást, tanácskozást, dokumentálást és értékelést foglalt magában. Június végére készen is volt a jelentésük.

„Ez a tanácsadó misszióhoz összeállított csapat minden szükséges szakterületet lefedett, amire ebben a konkrét katasztrófában szükség lehetett: bányászat, szilárdságtan, hidrológia, ökológia, árvízmodellezés” – mondta el.

Parajdon egy éjjel-nappal dolgozó, rendkívül stresszes válságstábot találtak, de „egy rendkívül élénk tudás- és tapasztalatmegosztó közeg volt” – idézte fel. Közvetlenül azután érkeztek, hogy a bánya teljesen megtelt vízzel. A fő gondot épp ezért az jelentette, hogy nem tudtak bemenni, feltárni, mi van odalent. Egyrészt a folyóvizek sótartalmát, másrészt a bányarendszer monitorozását tartották és tartják fontosnak. Előbbi egyszerű volt, ám a bányaterület stabilitását csak a felszínről mérhették, ami nem nyújtott elegendő információt.

Kiemelte, ők irányították rá a helyi válságkezelők figyelmét a vízminőség problémájára, és a vízrendszer monitorozására. „40 000 ember volt közvetlenül érintett a szennyezett víz miatt. A hatóságok prioritásai kissé eltolódtak ezek után: először csak a bánya környezetére koncentráltak, de amióta ott voltunk, felhívtuk a figyelmet arra is, hogy a tágabb környezet is érintett” – mondta el.

A turizmus még menthető lehet

Nem látja teljesen reménytelennek a helyzetet, úgy véli, lehetséges még legalább a turizmust megmenteni, ha az Erzsébet-táró használható lenne. „Ez az eredeti bányabejárathoz kapcsolódik. A bányarendszer magasabban fekvő részén található, így nincs elárasztva. Tele van hordalékkal és fedőkőzettel, így ki kellene takarítani, de ez lehetséges. Ez egy lehetőség arra, hogy legalább a sóturizmust és a kapcsolódó vállalkozásokat helyreállítsák. (…) A sókitermelés szerintem kizárt, de a turisztikai létesítmények helyreállításán lehet gondolkodni” – fejtette ki.

Bemutatójában a következtetések és tanulságok fejezetnél azt emelte ki: „ez egy rendszerszintű mulasztás, nem egy önmagában álló természeti katasztrófa”, mint egy hurrikán. „Itt a sérülékeny területen zajló bányászat találkozott a szélsőséges természeti eseményekkel: az esőzéssel és az azt követő áradásokkal” – hisz mint elmondta, a parajdi sóbánya eleve nyitott rendszer volt, ahová folyamatosan jutott be édesvíz, de ez kontrollálható lett volna. „Egymásra épülő, láncreakciós hatások voltak” – mutatott rá. „Valahol meg kell szakítani ezt a láncolatot. Itt nem volt terv arra, hol lehetne megszakítani az egymásra épülő hatásokat” – magyarázta, hogy hatottak a mulasztások.

Mint mondta, a természetes vízháztartás rendszerének monitorozását, valamint a bányászati tevékenység által előidézett hatások kezelését látták többek között szükségesnek szakértőkként. Hozzátette azt is, a parajdi helyzet „kiváló esettanulmány a klímaadaptáció szempontjából”, az egyre gyakoribb villámárvizek ugyanis újfajta sérülékenységet jelentenek, „amely talán nem csak országos, hanem globális probléma”.

Mit tanít Aknaszlatina esete?

Hasonló esetnél, az ukrajnai aknaszlatinai sóbánya beomlása kapcsán vett részt a megoldást kereső szakmai munkában dr. Szűcs Péter hidrogeológus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Miskolci Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára és rektorhelyettese.

Az aknaszlatinai eset kapcsán elmondta, hasonlóság, hogy ott is vízbeszivárgás okozta a gondot, de ott hosszabb ideig zajlott ez, különbség, hogy ott a sóbánya be is omlott, „veszélyezteti az ott lévő lakóházakat, és az utcákat, hogy esetleg elnyeli a bánya őket. Ezért indult meg, mintegy tíz évvel ezelőtt nemzetközi összefogás eredményeképpen egy projekt”, hogy mentsék, ami menthető.

Elmondta, hasonlóság abban is van a parajdi esettel, hogy az sem csak lokális probléma, hanem nemzetközi is, hiszen „Magyarországra a hírek úgy jutottak el, hogy nyaranta a Tiszán jelentős sókoncentrációt mértünk. A nyomozás vezetett el a só eredetéhez”.

Figyelmeztetett: „ez a lehetőség itt is megvan”, hiszen már okozott pusztulást a sószennyezés, ugyanakkor a bányában „becslések szerint 4-5 millió, vagy akár 7 millió köbméter teljesen telített sós víz van, és egy esetleges beszakadás, kiszorítaná azt a sós vizet, így nagy tömegű sós víz jutna a környezetbe. Nemcsak a Korond-pataka és a Kis-Küküllő lenne érintett, hanem a Maros folyón keresztül ez a sós oldat eljutna egészen a Tisza folyóba vagy a Dunába is” – hívta fel a figyelmet. Éppen ezért a legfőbb feladatnak azt látja, hogy minimalizálni kell az édesvíz bejutását a patak áthelyezésével és a talajvíz nyomon követésével, hogy a bányát stabilizálni lehessen és a sóoldódást megállítsák, megakadályozva egy esetleges beomlást.

Mint mondta Parajdon ebbe az irányba elindultak, de mint ismert, nem sikerült teljesen elterelni a patak vizét, a nagyobb hozamokkal nem fog tudni megküzdeni a rendszer. Az elterelés viszont szerinte teljes mértékben megvalósítható.

Kapcsolódó

Késik a Korond-patak végleges elterelése – Van terv, de nincs engedély

A Korond-pataka bordázott csöveken keresztüli ideiglenes elterelését véglegesre kellene kiegészíteni, de azok a munkálatok még váratnak magukra. 

bányakatasztrófa Parajd sóbánya Környezetvédelmi Minisztérium Parajd

Úgy gondolja, nagyon kérdéses, hogy, ha ki is lehetne szivattyúzni a vizet a bányából, azt hova lehetne elhelyezni, hisz a környező vizek hígító hatása nagyon gyenge.

Optimista forgatóköny: lehet még bányászat

Aknaszlatinán sem voltak mérések, így egy monitoringrendszert építettek ki, hogy fel tudják mérni, mit lehet tenni. Ehhez egy új technológiát, saját fejlesztésű autonóm robotot alkalmaztak, ami kifejezetten elárasztott bányatérségeket tud vizsgálni.

A robotot küldték víz alá, amely fel tudta térképezni az egész bányarendszert. Ilyen állapotvizsgálatot Parajdon is el lehetne végezni szerinte, ennek a robotnak a segítségével. Ebben fel is ajánlotta a segítségét.

Szűcs optimistább, mint Winters: úgy látja, talán van még esély a bányászatra is. A feltérképezés után „lehetne egy komplex tervet kidolgozni azzal kapcsolatban, hogy a bányából mennyi menthető meg. Picit optimistább mernék lenni, ahhoz képest, hogy talán csak a legfelsőbb szint menthető, amely nem lett elárasztva.”

Kifejtette, Parajdon szerencsés, hogy nem évekről van szó, hanem nagyon hamar feltelítette a beömlő víz a bányát, és hamar telítetté vált ez a víz. „Ha teljesen telített már a víz a bányában, akkor nem old több sót magába. 2-3 millió tonna sóra becsülik, amely oldva van most a felszín alatt, de ha sikerül most ezt a folyamatot megállítani, akkor több só nem fog beoldódni”.

A sóoldódás nem állt meg

A fő feladat a vízbeáramlás megszüntetése, hisz ez „folyamatos, nem lehetett megakadályozni az elmúlt hetekben, hónapokban” – mutatott rá Szűcs Péterrel egyetértve Serfőző Antal hidrogeológus, aki jelenleg is a parajdi bánya környezetének helyreállításán dolgozó szakértői csapat tagja, és egy Parajdhoz közeli kisvárosban nőtt fel, így rég ismeri a terepet. Serfőző vállalata 2016 óta számos sókarsztkutatást végzett Parajdon, Szovátán és Aknaszlatinán a sóbányák revitalizációjához kapcsolódóan.

Kifejtette: „a Korond-patak vizéből, valamint a Görgény irányából folyamatosan jönnek a talajvíz-utánpótlások, így a bányán átfolyik ez az édesvíz-sósvíz rendszer. (…) Jelenleg is folyamatos az oldódás, nem tudták elzárni az édesvíz-utánpótlást, ami azt a kockázatot rejti magában – amit Gerhard Winters említett –, hogy kigyengülnek a statikus szempontból fontos részek, és bekövetkezhet egy bányaomlás, ami megint dominószerűen azt az hatást vonja maga után, hogy kiszorítja ezt a tömény sóoldatot”.

Kiemelte, a bányából kitörő vízmennyiség megjelenése a vízgyűjtő területen egy nagyobb ökológiai katasztrófát okozna, ahogy okozott már a Kis-Küküllő vízgyűjtő területén. „Azt gondolom, nincs ez a folyamat lejátszódva, ezzel még rengeteget kellene foglalkozni, hogy nagyobb probléma ne legyen a későbbiekben”.

Ugyanakkor azt is sürgősnek látja, hogy az elmaradt több éves kutatási hiányt be kell pótolni nagyon gyorsan, hogy „meg lehessen érteni a rendszerszintű problémákat, amik a helyszínen vannak”, és fontosnak tartaná bevetni az említett robottechnológiát is.

Lehet máshol nyitni bányát

Már az 1990-es években „látszott, hogy a bánya fölött egy külön karsztrendszer van, amit évtizedekig elhanyagoltak”, és a kockázatok monitorozásának elmulasztása vezetett ahhoz, hogy a bányászatot abba kellett hagyni – véli Serfőző Antal. Elmondta, a 2023-as felmérések már kimutatták azokat a törésrendszereket, amelyekhez a vízbetörések kapcsolódtak, és aztán 2025-ben „ezek adták meg a kegyelemdöfést”. Szerinte megfelelő geológiai kutatással és folyamatos monitorozással „nagy valószínűséggel megelőzhető lett volna a jelenlegi állapot”.

Serfőző Antal is úgy látja, a sókitermelésnek vége Parajdon, mert nem csak vízzel telt fel az az egész bányarészleg, hanem rengeteg üledékkel, törmelékkel. Hozzátette, „amennyiben a vízszint alá lemegy a bányászati tevékenység, nagy a kockázata annak, hogy előbb-utóbb egy nagy nyomással betör oda a víz, és ez életveszélyes”.

A hidrogeológus ugyanakkor nem látja lezártnak a sóbányászatot, hisz mint mondta: a vidék neve Sóvidék, „lehetne hasonló sóbányákat nyitni akár turisztikai céllal. A lehetőség megvan, a természeti adottságok megvannak”.

Kapcsolódó

Parajdi katasztrófa: „Véget ért a felelőtlenség és gúnyolódás” – Menesztették a bányavállalat országos vezetését

A Salrom vezetőségét leváltották, és ideiglenes mandátumokra kiválasztott szakemberekkel fogják helyettesíteni – jelentette be kedden este Radu Miruță, a gazdasági, digitalizációs, vállalkozási és turisztikai miniszter.

leváltás parajdi katasztrófa bányakatasztrófa Parajd

Metánbeszivárgással is számolni kell

Kérdésre válaszolva elmondta, idő kérdése, mikor lesznek omlások: egy hónap vagy épp öt év múlva. Szűcs Péter szerint épp ezért kellene tisztázni, milyen gyorsaságú a víz átfolyása, milyen az oldódás sebessége. „Az ideális az lenne, ha hermetikusan el lehetne zárni a bányát, ha ez nem lehetséges, akkor minimális esélye van a bánya újranyitásának” – tette hozzá Szűcs. Serfőző hozzátette, a helyzetet tovább bonyolítja, hogy a parajdi diapír mellett mindig létezett metánbeszivárgás is, és nem tudni, hogy most milyen állapotban vannak azok a védőrétegek, amelyeket kialakítottak a bányászok, hogy a metánbetöréseket kivédjék.

Mikor lesz iható vezetékes víz?

A közönség soraiból egy érintett, aki arról számolt be, miután hónapok óta nem használható a csapvíz, most amiatt aggódnak, milyen minőségű vízhez jutnak, ha beüzemelik a víz sótalanítására a fordított állomást, mennyire igaz, hogy az túlságosan szűrt víz lesz. A szakértők elmondták, valóban szinte desztillált vizet állít elő az ilyen berendezés, de Szűcs Péter szerint várhatóan kezelni fogják a nagyon szigorú EU-s szabványok szerint, és pótolják a szükséges ásványi anyagokat.

Hogy ezt a nem olcsó megoldást ki fogja fizetni, ez már jogi kérdés, hiszen a közösség ezt nem fogja megbírni, állami segítség kell, jegyezte meg Serfőző, aki szerint kérdés az is, mikorra épülhet ki egy új vízvezetékrendszer, ami a romániai viszonyokat ismerve, 5-10 évbe is beletelhet.