Egy biológus és egy ökológus tett büntetőfeljelentést a legfőbb ügyészségen azok ellen a döntéshozatali jogkörrel rendelkező személyek ellen, akik felelősek a Korond-patak és a Kis-Küküllő sós vízzel való szennyezéséért – „legyenek ezek állami hatóságok vagy az általuk szerződtetett cégek”. Az előterjesztők azt remélik, hogy a felelősségre vonás mellett azt is elérik, hogy ilyen a későbbiekben ne történhessen meg.

Márk-Nagy János Facebook-oldalán közzétett bejegyzésében jelentette be, hogy június 29-én Szabó József biológussal közösen büntetőfeljelentést tettek a legfőbb ügyészségen. Közölte, úgy vélik, hogy ez a rendkívül súlyos szennyezés, amely a Korond-patak és a Kis-Küküllő folyó élővilágának teljes eltűnéséhez vezetett, és potenciálisan negatív hatással lehet az ártéri élőhelyekre, valamint a Nagy-Küküllő és a Maros élővilágára is, hibás döntések és/vagy a felelős személyek tétlenségének következménye. Felszólítják az igazságszolgáltatási szerveket, hogy vonják felelősségre a bűnösöket, és kötelezzék őket kártérítésre a „szennyező fizet” elv alapján.

A Maszol megkeresésére Márk-Nagy János arra hívta fel a figyelmet, hogy az elsődleges szennyezés maga a bányakatasztrófa, és utána, a kár elhárítása során másodlagos szennyezés történt, amelynek következtében a nagyon sós víz miatt kipusztult a Korond-patak és a Kis-Küküllő élővilága.

„Tehát ez a szennyezés és az ennek eredményeként bekövetkezett élővilág-károsodás jelenti gyakorlatilag a büntetőügy lényegét” – nyilatkozta az ökológus, aki társával együtt magánszemélyként nyújtotta be a büntetőfeljelentést.

Arra a kérdésünkre, hogy miért döntöttek úgy, hogy közvetlenül a legfőbb ügyészséghez fordulnak, elmondta: „országos szintű hatóságok és állami intézmények érintettek, és ezen a szinten a legfelsőbb bírósághoz tartozó ügyészségnek kellene eljárnia. Mind a ketten szakmabeliek vagyunk, Szabó József is biológus, én is az vagyok, mindketten a civil szférában dolgozunk. Mi azt láttuk, hogy nagyon gyenge volt a mozgás, nem láttunk komolyabb fellépést ebben az ügyben, és ezért nyújtottuk be magánszemélyként a büntetőfeljelentést” – tette hozzá.

Márk-Nagy János szerint sokkal jobb lett volna, ha jogi személyek teszik ezt meg, mert akkor ők károsult félként vehetnének részt ebben az ügyben.

„Mi nem tudjuk bizonyítani, hogy minket személyesen károsított ez a szennyezés. Viszont a civil szervezetek a közérdek képviselői, és ők képviselhetnék a károsult társadalmat. Ha több civil szervezet – vagy akár csak egy is – feljelentést tett volna, akkor az kérhette volna, hogy aktív félként részt vehessen az ügyben, akár a kártérítési eljárásban is. Így viszont csak annyi történik, hogy mi feljelentést tettünk az ügyészségen, az ügyészség elindítja a büntetőeljárást, de nem köteles minket utána bevonnia, és nem köteles arról sem tájékoztatnia, hogy mi történik a továbbiakban” – mondta.

Közölte, azt várják el, hogy büntetőjogi vizsgálat induljon, a hatóságok bevonjanak szakértőket, és megállapítsák, hogy ki a felelős. „Mert a sajtóban nagyon sokat hallani, hogy ez vagy az a felelős, politikusok is nyilatkoznak, de igazából ezt így nem lehet kijelenteni. Én például nem vállalnám, hogy bárkit is felelősnek tituláljak, vagy konkrétan megnevezzek valakit mint ennek az esetnek a felelősét. Valószínű, hogy több felelős van, és különböző hivatali mulasztások és visszaélések történtek ebben az ügyben. Igazából én nem is látom át, hogy hogyan kellett volna ezt az ügyet kezelni. Nyilván a logika azt diktálná, hogy – mint minden katasztrófahelyzetben – legyen egy olyan stáb, amelynek van egyetlen központja, ahol minden lépésről tudnak, és minden döntésben jelen vannak. Csak abból, amit mi a sajtóból és a nyilatkozatokból hallottunk, az tűnik ki, hogy ilyen nem létezett. Tehát nem volt egyetlen koordinátora ennek az egész beavatkozásnak” – jegyezte meg az ökológus.

Szerinte ezért fordulhatott elő, hogy miközben ideiglenes gátakat emeltek a Korond-patakon a sós víz visszatartására, az állam által megbízott cég egyeztetés nélkül lebontotta ezeket. Gyakorlatilag ez okozhatta a másodlagos szennyezést, ami a nagy halpusztulást, illetve a teljes vízi élővilág eltűnését eredményezte.

Legalább egy évtized kell ahhoz, hogy a patak, folyó újra benépesüljön

Márk-Nagy János szerint voltak hasonló esetek, és ezek alapján a szakirodalomban vannak adatok arra vonatkozóan, hogy mennyi idő szükséges a teljes helyreállásra.

„Körülbelül tízéves időtávlatban lehet számítani. De a szakértők hangsúlyozzák, hogy ez rengeteg tényezőtől függ. Egy vízrendszer sok részből áll – a Kis-Küküllőnek is vannak mellékpatakjai, és maga is végül a Nagy-Küküllőbe és a Marosba folyik. A kérdés az, hogy ezekből a szennyezés által kevésbé érintett víztestekből hogyan tudnak élőlények visszajutni a kipusztult területekre. Ez függ a lentebbi vízszakaszok, illetve a befolyó patakok állapotától, valamint attól is, hogy milyen újabb szennyezések érik majd ezeket a patakokat, folyókat. A települési szennyvizek ugyan tisztításon esnek át, de nem ivóvíz-minőségű vízként kerülnek vissza a folyókba. A szennyvíz tisztulása részben magában a folyóban történik meg, amit a folyó úgynevezett természetes öntisztuló képessége biztosít” – részletezte a Maszolnak.

Kapcsolódó

Ökológiai katasztrófa a Kis-Küküllőn – pusztul a halpopuláció (VIDEÓ)

Ökológiai katasztrófához vezetett a Kis-Küküllőbe beáramlott sósvíz, a szennyezés tömeges halpusztulást okozott. 

természeti katasztrófa ökológiai katasztrófa Kis-Küküllő mente halpusztulás parajdi katasztrófa

Ez viszont szorosan összefügg az élőlények jelenlétével. A települési szennyvizek főként szerves anyagokat tartalmaznak, amelyeket különböző élőlények bontanak le. Ha viszont ezek az élőlények kipusztultak, akkor a szennyvíz öntisztulása sem megy végbe. „Ezért nagyon sok a bizonytalanság, de az biztos, hogy legalább tíz évre kell tervezni” – nyomatékosította a szakember.

A büntetőfeljelentés előterjesztője közölte, a folyók és az árterek közvetlen kapcsolatban vannak, és ez egy nagyon dinamikus kapcsolat. „A legtöbb hegyvidéki–dombvidéki folyó kavicsos-homokos ágyon fut. Az ártér hasonlóan vízáteresztő anyagokból, üledékekből tevődik össze. Gyakorlatilag a folyónál találkozik a folyó vize a környező területek talajvizével. Amikor magasabb a vízállás, a folyó táplálja a talajvizet, ha viszont csökken a szintje, akkor a talajvíz táplálja vissza a folyót. Ha a sós víz bekerül a talajvízbe, és a környék talajvize is szennyeződik, akkor az ott élő növények ezt a sós vizet fogják felszívni. Attól függően, hogy mennyire sós ez a víz, okozhatja azt is, hogy teljesen kipusztul a növényzet, vagy csak megsínyli azt. Ezt látatlanban nem lehet pontosan megbecsülni” – tette hozzá.

Arra a kérdésünkre, hogy a talajvíz tudja-e annyira hígítani a sós vizet, hogy idővel eltűnjön az árterületről, az ökológus elmondta: „A só nem ürül ki könnyen a természetből. Nem bomlik le, nincsenek olyan élőlények, amelyek például a klórt le tudnák bontani. Általában ez a probléma a halogénekkel – nem tűnnek el a természetes ökoszisztémákból. Előfordulhat, hogy a növényzet felszívja, és ha azt levágják és elszállítják, akkor azzal valamennyi só kikerül a rendszerből. De más módon ez nagyon nehéz”.

A hígulás segíthet: ha sok édesvíz kerül be, és keveredik a sós vízzel, akkor csökken a koncentráció. De hogy ez milyen mértékben és mennyi idő alatt történik meg, azt nagyon nehéz előre látni – még a hidrogeológusok számára is.

Felelősségre vonás vagy a kártérítés?

A büntetőfeljelentés kapcsán Márk-Nagy János elmondta, nem tartja korrektnek, hogy az adófizetők fizetik ki a felelőtlen emberek okozta kárt.

„Egyrészt azt látjuk, hogy a kormány utalt ki pénzt sürgősségi kárelhárításra. Azt is látjuk, hogy például az RMDSZ pénzgyűjtésbe kezdett. Viszont a környezetvédelmi jog alapelvei között szerepel a »szennyező fizet« elve. Ez azt jelenti, hogy azok viseljék a kár költségeit, akik a szennyezés okozói voltak. Jelen esetben mi nem látjuk, hogy ez így történne, és nem tartjuk korrektnek, hogy ennek a kárnak a helyreállítása a társadalomra legyen áthárítva. Nem az állami költségvetésből, tehát nem az adófizetők pénzéből kellene finanszírozni ezt, hanem azoknak a személyeknek, akik ezt okozták, kellene jóvátenniük. Ez különösen fontos, mivel nagy állami intézményről van szó, amelynek vezetése felelős beosztás. Ezekre a posztokra politikai alapon kerülnek be emberek, igen magas fizetésért, és emiatt is nagy a harc ezekért a pozíciókért. Ha valaki ilyen jól fizetett állásért versenyez, akkor komolyan kellene venni a feladatát – és ha a dolgok nem mennek jól, akkor felelősséget kellene vállalnia érte” – hangsúlyozta.

Kapcsolódó

A gazdasági miniszter szerint a Salrom igazgatóját nem foglalkoztatja a parajdi sóbánya helyzete

A gazdasági miniszter úgy érzi, hogy a Salromnak nincs érdeke megoldani a parajdi problémát, a vállalat igazgatóját nem igazán foglalkoztatja, hogy a kivitelező határidőre befejezze a Korond-patak elterelését.

parajdi katasztrófa Parajd sóbánya

Az ökológus kijelentette: „én nem merném azt mondani, hogy egyik vagy másik a felelős, mert ugye mindenki folyamatosan a másikra mutogat, mindenki érvel, tehát mindenki mond valamit, hogy miért a másik a hibás. Ezért gondoljuk azt, hogy a legfőbb ügyész rendelkezik azzal az erővel és kapacitással, hogy ezt eldöntse. Ezért vannak ezek az igazságügyi szervek, hogy ők döntsenek ilyen esetekben. Ők rendelkeznek nyomozókkal, pénzügyi forrásokkal arra, hogy szakértőket bízzanak meg, ez a feladatuk. Ezért hozták létre őket, ez a dolguk a társadalomban.”

Kérdésre válaszolva közölte, úgy érzi, hogy mint bármilyen romániai állampolgár, és mint olyan szakember, aki átlátja, hogy ez milyen környezeti problémát jelent, mindenképpen fel kellett lépnie, és hallatnia kell a hangját. Ugyanakkor hangsúlyozta: „A büntetőjogban szokták is mondani – akik az elmélettel foglalkoznak –, hogy a büntetéseknek nemcsak az a célja, hogy konkrétan a felelősöket megbüntesse, hanem az is, hogy a jövőre nézve példát mutasson, hogy hogyan nem kell csinálni dolgokat.

Én azt is várom ettől a feljelentéstől, hogy ez is hozzájárul ahhoz, hogy a jövőben ne történjenek ilyen dolgok” – nyomatékosította Márk-Nagy János.

Mint arról a Maszol több ízben is beszámolt, szűk egy hónap leforgása alatt a szemünk láttára következett be a parajdi sóbánya történetének legsúlyosabb tragédiája. A külvilág számára egy szűkszavú bejelentéssel kezdődött, viszont az azt követő hetek eseményei rávilágítottak, hogy a természet ereje mellett évtizedes hatósági mulasztások és – figyelmen kívül hagyott – vészjósló előjelek voltak. A parajdi sóbánya lassan feltelt vízzel, majd több helyen beszakadt és nagy mennyiségű sós víz került a Korond patakába, majd onnan a Kis-Küküllőbe, amelynek mára teljesen kipusztult az élővilága és több tízezer személy maradt vezetékesivóvíz-ellátás nélkül. Zajlik a kárelhárítás és megkezdődött a parajdi vállalkozók állami támogatása is.    

A parajdi sóbánya alkalmazottai év végéig megkapják béreiket, a bánya megmentése ügyében két forgatókönyv került a védelmi tanács asztalára.

(Kapcsolódó videó –– interjú Nacsa Lőrinccel, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkárával)