A Kis-Küküllő teljes hosszában majdnem teljes mértékben kipusztult a halfauna. A Korond-patakba, majd onnan a folyóba került magas sótartalom sajnos várható következményekkel járt: nagy valószínűséggel kipusztult a halfauna és ezzel párhuzamosan a makrogerinctelen közösség is elpusztult – írja szerkesztőségünkbe eljuttatott levelében egy független szakemberekből álló csoport. 

Az élővilág szempontjából a folyamat visszafordíthatatlannak tűnik. A halak számára a 7–15 g/L közötti sókoncentráció már letális lehet, ha huzamosabb ideig – több napon keresztül – ilyen terhelésnek vannak kitéve, és nem állnak rendelkezésre menekülőhelyek, az ennél alacsonyabb koncentráció is jelentős károkat tud okozni – írják.

Nem csupán a folyó élővilágára életveszélyes a jelenlegi helyzet. „A Korond-patak és a Kis-Küküllő 5 g/L koncentrációban szállít konyhasót, az jelentős nátrium-klorid-mennyiség bejutását eredményezheti a folyók mentén fekvő kertek és mezőgazdasági területek talajvizébe. Ez a koncentráció már meghaladja a legtöbb termesztett és vadon élő növény sótűrési küszöbét, beleértve az erdőalkotó fákat is” – írják a szakemberek.

A koncentráció a szárazság hatására tovább növekedhet, mivel a talajvíz párolgása során csökken a vízmennyiség, miközben a talajban felhalmozódott só visszamarad és koncentrálódik.

Dr. Máthé István mérései szerint június 12-én a Korond-patakban a sótartalom meghaladta a 80 g/L értéket. Szováta közelében, a Kis-Küküllő vizében 15,7 g/L sótartalmat is ki lehetett mutatni.

Zajlik a kárfelmérés

Mint arról korábban Székely Annamária, a Maros Megyei Környezetőrség igazgatója is beszámolt a Maszolnak, a kárfelmérést jelentős mértékben nehezítette a víz zavarossága. 

A szakemberek összesen 12 halfaj és egy ingolafaj pusztulását dokumentálták. „Feltételezhető azonban, hogy az érintett fajok száma jóval magasabb, mivel számos elpusztult egyed az aljzaton maradt, és a mélyebb szakaszokon ezek azonosítása szinte lehetetlen” – írják beszámolójukban.

Kapcsolódó

Milliós halpusztulás, és lehet ennél rosszabb is – súlyos ökológiai katasztrófa a Küküllőn

Tömeges halpusztulás, eltűnő védett fajok, terjedő szennyezés – súlyos ökológiai katasztrófa következett be a Küküllőn és környezetében.

ökológiai katasztrófa halpusztulás

Szerintük fontos lenne a Kis-Küküllőbe ömlő mellékpatakok faunájának vizsgálata, hogy azonosítani lehessen, mely fajok képesek természetes úton visszatelepülni a főágba.

„Jelenleg a Kis-Küküllőn számos gát és mederlépcső található, amelyek gátolják a halak szabad mozgását, és így akadályozzák a természetes visszatelepülést” – írják, ugyanakkor hangsúlyozzák, a haltelepítés nem jelent valódi megoldást a kialakult problémára.

„Az ilyen beavatkozások során általában csak gazdaságilag fontos fajokat telepítenek (pl. ponty, pisztráng), sőt, esetenként invazív vagy tájidegen fajok is bekerülhetnek a vízbe (pl. ezüstkárász), ami súlyosbítja az ökológiai terhelést.

Az eddig elpusztultként azonosított 12 hal- és egy ingolafaj közül legfeljebb csak néhány található meg haltenyészetekben, és azok is leginkább csak korlátozott számban – például paduc, rózsás márna, fejes domolykó. Még abban az esetben is, ha sikerülne beszerezni az említett fajok utánpótlását, valószínűtlen, hogy ezek a Küküllők vízgyűjtőjéből származnának.” A szakemberek szerint ez komoly problémát jelent, ugyanis ebben a vízgyűjtőben élő halpopulációk az adott élőhelyhez genetikailag alkalmazkodtak, a kívülről érkező egyedek telepítése a genetikai sokszínűség csökkenéséhez, degradálódásához vezethet.

„Évtizedekre is szükség lehet, amíg a koncentráció olyan alacsony szintre süllyed, amely mellett a halak természetes úton képesek visszatelepülni” – hangsúlyozzák.

Tanulságok

A szakemberekből álló csoport szerint ilyenkor vehető észre a következetlenség. A Kis-Küküllő halállományának utolsó átfogó felmérésére 2014-ben került sor, amikor a Nyárád- és Kis-Küküllő-menti védett területek kezelési tervéhez gyűjtöttek adatokat. A vizsgálat fókusza akkor is elsősorban a Natura 2000-es jelölő fajokra irányult.

A 2014-es felmérés során 25 halfajt és egy ingolafajt sikerült azonosítani a Kis-Küküllőben és mellékpatakjaiban. „Ha 2014 óta legalább évente egyszer sor került volna a Kis-Küküllő halfaunájának monitorozására, ma pontosabb képet kaphatnánk arról, hogy mely fajokból mennyi egyed pusztult el a sóval történő szennyezés következtében. A rendszeres adatok hiányában jelenleg csak a 2014-es állapotra tudunk hivatkozni. Az eddigi megfigyelések alapján elmondható, hogy a 2014-ben kimutatott halfauna felének képviselőit már sikerült az elpusztult egyedek között azonosítani. Nagy valószínűséggel azonban a következő időszakban további fajok is elő fognak kerülni, hiszen ekkora mértékű sóterhelést valószínűleg egyetlen hal- vagy ingolafaj sem képes túlélni”.