Egy év telt el a parajdi bányakatasztrófa óta, de a tragédia következményei ma is érezhetők, láthatók. A Kis-Küküllő élővilága lassan regenerálódik, több tízezer ember hónapokig ivóvíz nélkül maradt, a helyi turizmus összeomlott, százak veszítették el megélhetésüket. A Korond-patak elterelése és a sóhegy biztonságba helyezése továbbra sem oldódott meg. Még mindig nem nevezték meg a felelősöket. Sem a Salrom, sem a vízügyi hatóság vezetésében nem történt érdemi változás.

Az elmúlt egy évben számos ígéret hangzott el, ideiglenes megoldások születtek, ám a helyiek szerint valódi válaszok és hosszú távú intézkedések továbbra sincsenek. Parajdon sokan úgy érzik, magukra maradtak: a vállalkozók a túlélésért küzdenek, a családok bizonytalanságban élnek, a hatóságok között továbbra is zajlik a felelősség hárítása.

A Salrom nem kommunikál a helyi közösséggel 

Nyágrus László polgármester szerint egy évvel a parajdi tragédia után még mindig sok a bizonytalanság a sóbánya körül, a közösség konkrét válaszokat vár. Szerinte ebben a helyzetben nem szabad hamis reményeket táplálni, az embereknek joguk van a hiteles információkhoz. Mint mondta, többször kérte a Sóhivatalt – a Salromot –, hogy hivatalosan és rendszeresen tájékoztassák a közösséget a folyamatban lévő munkálatokról és tervekről. 

Nyágrus László polgármester tudomása szerint a Salrom két közbeszerzési eljárást indított. Az egyik egy betonozott nyitott meder kialakítása, a másik a Korond-patak elterelése.

Kapcsolódó

Szakértő: már legalább 15 éve tudtak róla, hogy súlyos a helyzet a parajdi sóbányánál (EXKLUZÍV)

A probléma nem újkeletű: már 2007 és 2009 között részletes kutatások figyelmeztettek a veszélyekre – derült ki egy szakértővel folytatott háttérbeszélgetésből.

Parajd sóbánya áradás árvíz sóbánya

A község vezetője úgy tudja, hogy folyamatban van egy új bánya megnyitásának az előkészítése. Információi szerint a rendelkezésre álló geológiai adatokat elemzik. Következnek az új kutatások és mérések annak megállapítására, hogy a Sóhegy valamely részén lehetséges-e új bányát kialakítani. Hozzátette: a teljes kutatási folyamat várhatóan 20–22 hónapot vesz igénybe. 

Amint arról korábban írtunk, a tervek szerint az új bányát a Sóhát tetején, a Telegdy-bányától nyugatabbra alakítanák ki. A polgármester szerint a legfontosabb kérdés továbbra is a Korond-patak elterelése. Véleménye szerint ameddig ez nem rendeződik, addig a régi bánya jövőjéről sem lehet érdemben dönteni. Mint fogalmazott, több elképzelés és felvetés is létezik arra vonatkozóan, mit lehetne kezdeni a régi bányával, de a jelenlegi állapotban ezekről még korai konkrétumokat mondani.

Több mint egy éve tart a vészhelyzet

Nyágrus László emlékeztetett, Parajdon több mint egy éve tart a vészhelyzet. Ez nemcsak a mindennapi életet nehezíti meg, hanem számos programot és fejlesztési lehetőséget is hátráltat. Példaként említette, hogy Magyarországról jelenleg nem érkeznek a Határtalanul program keretében diákcsoportok, a bizonytalanság miatt több pályázati és fejlesztési folyamat is lelassult vagy elakadt.

A közösségben sok a frusztráció. „Vannak vállalkozók, akik már a cégük eladásán gondolkodnak, mások pedig azon, hogy máshol próbálnak új életet kezdeni” – mondja a polgármester.

„Lehet, hogy a kóbor kutyán kívül nem nagyon jár erre senki”

Az egyik helyi vállalkozó szerint az elmúlt év „kegyetlenül nehéz” volt. „Lehet, hogy a kóbor kutyán kívül nem nagyon jár erre senki” – mondta. A családi vállalkozásból korábban mintegy huszonöten éltek meg. Ma már annak is örülnek, ha egyáltalán nyitva tudnak maradni. A Covid-időszak után még sikerült fennmaradniuk, most azonban már nem látnak előre. 

Közben a tűz az egyik üzletüket is megrongálta, de egyelőre nem állítják helyre. „Nem tudjuk, van-e értelme újra pénzt beletenni” – fogalmazott. Szerinte ma Parajdon szinte mindenki túlélési módban működik. Sokan elmentek a településről, különösen a fiatalok közül. Akik maradtak, napról napra próbálnak boldogulni abból, amijük még van.

Európai Uniós támogatás az újjáépítésre

Május közepén Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes bejelentette, hogy a kormány kérésére az Európai Bizottság 14,3 millió euró mozgósítását javasolta Románia számára a 2025 május–júniusi árvizek után, amelyek a heves esőzések nyomán az ország középső, déli és északkeleti régióit sújtották, és többek között a parajdi bányakatasztrófához vezettek. 

Tánczos Barna ügyvivő miniszterelnök-helyettes az Erdély TV 24Plusz című műsorában úgy nyilatkozott, hogy a térség rehabilitációjának első és legfontosabb feltétele a kockázatok elhárítása. Elmondása szerint a Környezetvédelmi Minisztérium és az Országos Vízügyi Hatóság egy több mint 300 millió lejes beruházást készített elő, amely minimálisra csökkentené egy újabb, a Sószorosban bekövetkező hasonló árvíz veszélyét. A projekt első tervezési szakasza elkészült, a kivitelezési tender kiírása pedig napokon belül megtörténhet. Erre az évre már 35 millió lejt különítettek el a munkálatokra.

Szerinte amennyiben a bányavállalat megtalálja a műszaki megoldást más beruházásokra, akkor „ugyanúgy, ahogy a nagyberuházásra – a vízügyi beruházásra – RMDSZ-beavatkozással sikerült pénzt találni. Úgy, ahogy a kárpótlásokra sikerült pénzt találni, a Kis-Küküllő menti víztisztítókra sikerült azonnal pénzt találni, úgy a bányának is meg tudjuk szerezni a pénzt, amennyiben lesz egy olyan vezetőség, amely képes bármit is csinálni a jövőben, és képes egy új, életképes gazdasági tevékenységet ott újraindítani” – mondta Tánczos Barna.

A parajdi sóbánya alkalmazottainak helyzete bizonytalan, a bányából egyelőre nem tervezik kiszivattyúzni a vizet, a hosszú távú helyreállítási munkálatok még mindig késnek.

A tisztánlátás érdekében megkerestük az Országos Sótársaságot (Salrom) is. A Constantin Dan Dobrea vezérigazgató által aláírt válaszlevélből az derül ki, hogy eddig csupán ideiglenes beavatkozások történtek, a végleges megoldások még mindig előkészítési vagy engedélyeztetési szakaszban vannak.

A Salrom szerint a Korond-patak ideiglenes elterelésére szolgáló sürgősségi munkálatokat már befejezték, de ezek csak átmeneti megoldást jelentenek. Közölték, a hosszú távú védelemhez egy mintegy 1375 méter hosszú betonozott és szigetelt mederszakaszt kellene kialakítani, amely megakadályozná, hogy a patak vize tovább szivárogjon a sóbánya föld alatti járataiba. Ennek kivitelezésére már kiírták a közbeszerzési eljárást.

A társaság ismét arra hivatkozik, hogy a végleges megoldás nem kizárólag a Salrom kezében van. Álláspontjuk szerint a Korond-patakot el kellene vezetni a Sóhegyről, de ezt az Országos Vízügyi Hatóságnak (ANAR) kellene megvalósítania. Addig minden mostani beavatkozás ideiglenes marad.

Arra a kérdésünkre, hogy kiszivattyúzzák-e sólevet a bányából, a Salrom azt válaszolta: a legfrissebb kőzetmechanikai vizsgálatok nem indokolják ezt. Mint írják, a szakértők szerint jelenleg nem ajánlott a víz eltávolítása, mert az bizonyos stabilitást biztosít a föld alatti szerkezetek számára. A válaszlevél szerint később, további vizsgálatok után elképzelhetővé válhat a sólé ellenőrzött eltávolítása, elsősorban abból a részből, ahol korábban a turisztikai és szabadidős létesítmények működtek.

Az alkalmazottak helyzetével kapcsolatban nem kaptunk részletes választ: a társaság mindössze annyit közölt, hogy a parajdi sóbánya dolgozóinak nagy része jelenleg technikai munkanélküliség alatt áll.

A Salrom arról is tájékoztatott, hogy vizsgálják egy új bánya vagy új kitermelési terület megnyitásának lehetőségét. Egy szakosodott céget bíztak meg annak felmérésével, hogy a jelenlegi körülmények között műszakilag lehetséges-e új szintek megnyitása. Ha a szakértői véleményezés kedvező akkor geológiai kutatások, engedélyeztetések és később akár kitermelés következik – írják.

Kapcsolódó

Nyílhat-e új sóbánya a Sóvidéken? – Hidrogeológus mondta el, mi kellene hozzá

Hol és hogyan nyílhatna új sóbánya a Sóvidéken? – erről kérdeztük a hidrogeológust, aki szerint „a vidék neve Sóvidék, lehetne hasonló sóbányákat nyitni akár turisztikai céllal”.

bányakatasztrófa parajdi katasztrófa sóbánya Parajd Parajd sóbánya

A társaság arról sem tett le, hogy egy biztonságosnak bizonyuló új szintet turisztikai céllal használjanak. 

Védőgát- és záportározó-rendszer épül

Mint arról írtunk, idén februárban a kormány elfogadta a Korond-patakon épülő árvízvédelmi rendszer gazdasági és műszaki tervét. Azt később Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes mutatta be Parajdon a település lakóinak.

Közben elkezdődtek az egyeztetések azokkal a lakosokkal, akiknek a telkét érinteni fogják a munkálatok.  A vízügyi hatóság most várja azt a kormányrendeletet, amely a szükséges telkek kisajátításának helyzetét rendezi – mondta el megkeresésünkre a Maros Megyei Vízügyi Igazgatóság szóvivője. 

A Környezetvédelmi Minisztériumnak küldött kérdéseinkre is végül a Maros Vízügyi Igazgatóság válaszolt. Tájékoztatásuk szerint a Korond-patak árvízvédelmi és elterelési beruházásai jelenleg közbeszerzési szakaszban vannak: az első munkálatok kivitelezésére kiírt tendert 2026 májusában indították el, az ajánlatok benyújtási határideje június vége. A hatóságok szerint a teljes projekt megvalósítása közel három évig tarthat. A tervek között szerepel egy záportározó kialakítása, a Korond-patak és mellékágainak rendezése több mint hét kilométeres szakaszon, valamint egy 1,2 kilométeres föld alatti elvezető csatorna megépítése is. A konkrét kivitelezési munkálatok még nem kezdődtek el.

Szovátán automata mérőállomást állítottak fel

A parajdi sóbányánál történtek óta fokozottan figyelik a Kis-Küküllő vizének minőségét – tájékoztatott a vízügyi hatóság. Közölték, jelenleg több ponton rendszeresen mérik a víz sótartalmát. Szovátán egy automata mérőállomást helyeztek üzembe, amely folyamatosan gyűjti az adatokat. A rendszer célja, hogy időben jelezze, ha ismét megemelkedik a folyó sótartalma.

A vízügy szerint, bőségesebb esőzések idején továbbra is fennáll a veszélye annak, hogy ismét sólé kerül a patakba. A csapadék ugyanis lemossa a Parajd és Szováta környékén felhalmozódott sólerakódásokat, és a Korond-patak medrében maradt sós üledékkel együtt a Kis-Küküllőbe is eljuthat.

Mint írják, a jelenlegi mérések alapján a sókoncentráció nem veszélyezteti közvetlenül a vízi élővilágot, de tudatában vannak annak, hogy az édesvízi fajok érzékenyek a sótartalom változására. Az elmúlt időszakban biológiai felméréseket is végeztek a Kis-Küküllő mentén. Ezek alapján úgy látják, hogy 2025 nyara óta bizonyos élőhelyek állapota javult, kedvező feltételeket teremtve a halállomány fokozatos visszatéréséhez. 

A sótalanítók működnek, de a végleges megoldás még várat magára

A parajdi bányakatasztrófa következtében a Korond-patakból befolyt sós víz súlyosan szennyezte a Kis-Küküllő vizét. Emiatt a dicsőszentmártoni, gyulakutai és küküllőszéplaki víztisztító állomások több tízezer Maros megyei lakosnak június 3-tól nem tudtak emberi fogyasztásra alkalmas csapvizet biztosítani. A kormány 17,8 millió lejt utalt ki a tartalékalapból sótalanító berendezések megvásárlására.

A vízügyi szakemberek eközben ellenőrzött módon kezdték leengedni a Bözödújfalusi-víztározó vizét, hogy hígítsák a folyó sókoncentrációját. 

Idén februárban beüzemelték a kormány által finanszírozott harmadik sótalanító felszerelést is így a hónapokig szolgáltatás nélkül maradt fogyasztók lakásaiban ismét ivóvíz folyt a csapokból. 

Az Aquaserv vezérigazgatója, Sipos Levente a Maszolnak elmondta, a Kis-Küküllő sótartalma jelenleg a megengedett határérték közelében van, időnként enyhén meghaladja azt, máskor pedig alatta marad. Ennek megfelelően a sótalanító berendezések automatikusan működésbe lépnek. Hangsúlyozta: „Ha lesznek is problémák, azok nem érnek el olyan szintet, hogy a vízszolgáltatás leálljon”.

Az alternatív nyersvíz-forrásra a mai napig nem született megoldás. Az Aquaserv vezetősége és a Maros Megyei Prefektusi Hivatal beadványban kérte a Környezetvédelmi Minisztériumtól, hogy hagyják jóvá, hogy a Kis-Küküllő helyett a Bözödi-tóból vegyék az ivóvíz előállításához szükséges vizet. Sipos Levente elmondta, a tárcától nagyjából ugyanazokat a válaszokat kapták, mint korábban a sajtó képviselői: nevesen azt, hogy a tárca keresi a megoldásokat. „Két hónappal ezelőtt személyesen is találkoztam a miniszter asszonnyal, de lényegében ugyanott tartunk” – fogalmazott. 

A témában mi is ismét megkerestük a szaktárcát, akik a vízügyi hatósághoz irányítottak. Utóbbiak közölték, elemezték az Aquaserv kérését és meglátásuk szerint bizonyos feltételek mellett megoldható. Ezt a megerősítést továbbították a minisztériumnak.  

Tömeges halpusztulás után: hogyan áll talpra a Kis-Küküllő?

Mint arról korábban írtunk, ökológiai katasztrófához vezetett a Kis-Küküllőbe beáramlott sós víz, a szennyezés tömeges halpusztulást okozott. Kovrig Zoltán biológus 2025. június 12-én megerősítette, hogy a halpusztulás elindult. A víz egyértelműen sós volt, amit elsősorban az érzékeny halivadékok nem tudtak elviselni. A szakember akkor úgy fogalmazott: ilyen mértékű halpusztulást még soha nem látott a Kis-Küküllőn.

Szakemberek akkor úgy nyilatkoztak, hoy akár egy évtized is eltelik amire a folyó ökoszisztémája a katasztrófa előtti szintre áll vissza. Egy évvel a történtek után Kovrig Zoltán már egy jóval árnyaltabb képet vázolt fel. Szerinte a természet a vártnál gyorsabban kezdett regenerálódni, még ha a veszély nem is múlt el teljesen.

A biológus szerint az első nagy sószennyezési hullám után hónapokig szinte teljes pusztulás volt tapasztalható a folyó érintett szakaszán. Az élővilág gyakorlatilag eltűnt egészen a Bözödi-tóig, ahol már édesvízzel hígították a Kis-Küküllőt. A nagyobb halak egy része el tudott vándorolni a szennyezett szakaszokról, és ezek a túlélő populációk később fontos szerepet játszottak a természetes visszatelepülésben.

Kovrig Zoltán szerint a fordulópont akkor következett be, amikor a sókoncentráció csökkenni kezdett, illetve amikor működésbe lépett az a csőrendszer, amely részben mérsékelte a szennyezést. Ezt követően fokozatosan újra megjelentek a gerinctelenek, majd később a halivadékok is.

„A halászok már kisebb halakat fogtak, én magam is láttam rengeteg ivadékot a Kis-Küküllőben” – mondta. Szerinte ez annak a jele, hogy az élővilág természetes módon próbál visszatérni.

A szakember jelenleg is rendszeresen figyeli a folyó állapotát. Erdőszentgyörgyön él, közvetlenül a Kis-Küküllő mellett, és az elsők között látta a szennyezés következményeit. „Teljesen megdöbbentett amit láttam. Akár helyi lakosként, akár természetvédőként néztem, nagyon súlyos látvány volt” – fogalmazott.

Elmondása szerint a katasztrófa első időszakában hetente többször is végigjárta a folyópartot, jelenleg havonta ellenőrzi ugyanazokat a pontokat, hogy lássa, hogyan változik az élővilág állapota. Egyelőre nem tapasztalt újabb negatív folyamatot, például a vízparti növényzet károsodását vagy száradását.

Bár a regeneráció látható, hivatalos, átfogó tudományos felmérés nem készült a történtek után. Kovrig Zoltán szerint ehhez speciális engedélyekre, elektromos mintavételi eszközökre és komoly kutatási háttérre lett volna szükség, ilyen vizsgálatot azonban a környezetvédelmi hivatal sem tudott elindítani.

A szakemberek így főként vizuális megfigyelésekre támaszkodnak: különböző mintavételi pontokon figyelik az változást, elsősorban a kövek alatt élő gerincteleneket.

A biológus szerint egy ilyen mértékű környezeti katasztrófa után szükség lett volna egy hosszú távú monitoring programra is. Elmondása szerint készült ugyan egy dokumentáció és egy javaslatcsomag, amely a károk felmérését és egy többéves kutatási program elindítását célozta volna, de a projekt végül nem valósult meg.

Kovrig Zoltán szerint a bürokrácia és az intézményi bizonytalanság jelentősen megnehezítette a gyors reagálást. „Tulajdonképpen minisztériumi szinten kellett volna erre egy stratégia, ami nincs, nem volt, és talán nem is lesz. Megyei szinten pedig Bukaresttől függünk, és ezek a hierarchiák nagyon meg tudják kavarni a dolgokat” – mondta.

Úgy látja, helyi szinten akár minimális anyagi ráfordítással is el lehetett volna indítani alapkutatásokat, mert szakemberek és kutatók önkéntesen is részt vettek volna a munkában. Példaként említette Falka István halszakértőt, aki hivatalos engedéllyel végzett halfelméréseket Erdőszentgyörgy térségében, és ezek eredményei szintén azt mutatták, hogy a halállomány elkezdett visszatérni. A szakember szerint jelenleg a legfontosabb kérdés az, sikerül-e megakadályozni, hogy újabb nagy mennyiségű sós víz kerüljön a természetbe. A Korond-patak elterelése és a tervezett műszaki beruházások jelenthetnek megoldást, ezek azonban még évekig tarthatnak.

„Addig ott van a veszély” – fogalmazott Kovrig Zoltán. Szerinte a legfontosabb tanulság az lenne, hogy pontosan ki kell vizsgálni, hogyan történhetett meg a katasztrófa, és végre érvényesíteni kellene a „szennyező fizet” elvet.

„Aki szennyez, az fizessen. Feleljen, és fizessen is” – nyomatékosította.

Kapcsolódó

Kilencven nap telt el! – Továbbra sincs felelőse a parajdi katasztrófának

A Parajdon keletkezett kárnak nincs gazdája, csak elszenvedői - de ők százával vannak. 

bányakatasztrófa Parajd sóbánya felelősségre vonás

Úgy látja, mindeddig nem történt valódi felelősségre vonás. A bürokratikus rendszer továbbra is akadályozza a gyors döntéseket és a hatékony beavatkozást. „Telefonon elmondanak valamit, de nem írják le sehol. És itt a felelősségek szétoszlanak, miközben valakinek mégis felelnie kellene” – fogalmazott.