Új, ötszintes szabvány lépett életbe az elemi és általános iskolás tanulók értékeléséhez a 2026–2027-es tanévtől. Eszerint a diákok teljesítményét a „nehézségekkel küzdőtől” a „haladóig” sorolják be, és a célkitűzés szerint „megalapozott, objektív és a tanulást valóban segítő értékelést” kapnának a gyerekek. A tanulók számára látványos újdonság elvileg nem jön, hisz a jelenlegi osztályzatok és minősítések megmaradnak, a pedagógusoknak viszont ez lenne az új iránytű a gyerekek tudásának értékeléséhez, azonban iskolakezdésig felkészítést érdemben nem kaptak arra, hogyan is kellene mindezt alkalmazni. Ferencz Salamon Alpár, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének alelnöke szerint az történik, ami általában az újítások esetében: először bevezetik, majd menet közben kezdik kiképezni az alkalmazására az oktatókat, aminek a következménye frusztráció és eredménytelenség. Mihályfalvi Katalin, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke úgy látja, lenne értelme az egységes értékelésnek, ám számára is az alkalmazás és annak ellenőrzése a nagy kérdés.

„Az egységes értkelési standardok bevezetése egységesebbé tenné a követelményeket a pedagógusok számára, hisz a különböző iskolában eltérőek az értékelések, előfordulhat, hogy egy 8. osztályt végzett tanuló az országos képességfelmérő vizsgán akár három jeggyel gyengében teljesít, mint a tanulmányi átlaga. Az ilyen helyzetek miatt merült fel, hogy országosan egységesíteni kellene valamilyen módon az értékelést” – magyarázta a Maszol megkeresésére Mihályfalvi Katalin, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke, akit még iskolakezdés előtt kérdeztünk az idei tanév újdonságairól, egyebek mellett az új egységes értékelési szabványról.

Az oktatási felelős szerint csak az első lépés, hogy kidolgozzák az új értékelési standardokat, amelyekkel azt vizsgálják, hogy mihez tud kezdeni a diák a megszerzett tudással: tudja-e alkalmazni, tud-e érvelni, elemezni, ellenőrizni, új helyzetekbe átvinni azt. „Leírva úgy tűnik, jó irányadó lenne a pedagógusok számára, csakhogy kérdés, hogyan alkalmazzuk” – értékelte.

Öt értékelési szint

Az oktatási minisztérium az Országos Tantervi és Értékelési Központon (CNCE) keresztül iskolakezdésre tett közzé a pedagógusok számára egy módszertani bemutatót az országos értékelési standardok (röviden: SNE) alkalmazásáról az elemi és általános iskolai oktatásban a 2026–2027-es tanévben. A pedagógusok öt szint szerint értékelhetik majd a diákok teljesítményét: nehézségekkel küzdő, fejlődő, alapszintű, megszilárdult és haladó, a kritériumokat pedig az értékelés előtt ismertetniük kell a tanulókkal – számolt be szeptember elején az EduPedu.ro.

A minisztérium a bemutatóban egyrészt azt részletezi, mi változik és mi marad a régi a diákok értékelésében, valamint azt, hogyan kell a tanároknak használniuk az öt teljesítményszintet. Kiemelik, hogy a jelenlegi minősítési és átlagszámítási rendszer nem változik, és a minisztérium szerint „az SNE alkalmazása az értékelésben nem vezet közvetlenül osztályzathoz”.

A hivatalos meghatározás szerint az egységes értékelés támpontokat nyújt ahhoz, mi is az elvárt teljesítményszint, amelyet a diákoknak a specifikus kompetenciákhoz, tanulási standardokhoz és a teljesítményszintekhez viszonyítva kell bizonyítaniuk.

A minisztérium a kritériumalapú értékelés öt lépését határozza meg: 

1. Válassza ki a hivatkozási pontot – a konkrét kompetenciát és a vonatkozó követelményt

2. Kritériumok kijelölése – Mire kell figyelnie a tanárnak a tanuló válaszában

3. Feladat megtervezése: teremtsen olyan helyzetet és kérdést, amelyben a diák valóban meg tudja mutatni a tudását

4. Értékelje a szintet – Az eredményt a hivatalos szintleírásokhoz viszonyítsa, ne a benyomásaihoz

5. Adjon visszajelzést – ismertessük az elért szintet, indokolja meg a döntést, és mutassa meg a tanulás következő lépését

A végeredmény a tárca szerint: egy jól megalapozott, tárgyilagos és a tanulást valóban segítő értékelés.

Az általános iskolai és középiskolai oktatásra vonatkozó új értékelési szabványok a 2026–2027-es tanévtől léptek hatályba, és közös referenciaértékeket biztosítanak az 1–8. osztályos tanulók értékeléséhez mind a napi osztálytermi munkában, mind az országos értékelések és vizsgák keretében, írja az educred.ro oldalon.

Bogdan Cristescu, az Országos Tantervi és Értékelési Központ (CNCE) igazgatója még augusztusban azt hangsúlyozta az EduPedu szerint, hogy az új értékelési rendszer bevezetését nem kényszerítik rá a pedagógusokra, hanem szakmai támogatással segítik. A folyamatot külső értékelésekkel, óralátogatásokkal, tanfelügyeleti ellenőrzésekkel, módszertani körökkel, valamint visszajelző kérdőívekkel követik nyomon elképzelése szerint. Emellett tesztelik az értékelési feladatsorokat is, hogy lássák, hogyan működnek a gyakorlatban. Az igazgató leszögezte: a tanárokat nem fogják „üldözni”, a cél a közös tanulás, amíg a pedagógusok maguk is „ráébrednek” a rendszer hasznosságára.

RMPSZ: eredményes közoktatásban ilyen nincs

Ferencz Salamon Alpár, a Románia Magyar Pedagógusok Szövetségének alelnöke szerint a fő gond ezzel a kezdeményezéssel is az, ami az oktatási minisztériumnak az elmúlt évtizedekben bevezetett sok más reformjával, és ami miatt – tapasztalata szerint – „mellékvágányra futnak az újítások”.

„Romániában az volt a tendencia az elmúlt évtizedekben, hogy kidolgoztak egy reformot, és azt nagyon rövid idő alatt bevezették, még mielőtt a tanárokat felkészítették volna az alkalmazásukra. Így történt például a középiskolai tananyag esetében, és most az egységes értékelési standardok esetében is: nem tartottak elmélyítő tanár-továbbképzési programot arról, hogy mi a célja, mi a szerepe, hogyan kell viszonyulni hozzá. Az eredményes közoktatási rendszerekben azonban ilyen nem történik: sem Észtországban, sem Finnországban” – mutatott rá az RMPSZ-alelnök a Maszol megkeresésére.

Kifejtette, Finnországban például bevezetés előtt közel egy évtizedig kísérleti programként tesztelnek egy-egy újítást, és közben egy pedagógusi generációt – hallgatókat és gyakorló oktatókat – bevonnak a reform folyamatába. „Nálunk viszont egyszer bevezetik, majd kezdik kiképezni a pedagógusokat az új szemléletre, ám mire kiképezik, eltelik akár 5-10 év, eközben katedrára kerül egy új pedagógusgeneráció, aki nincs felkészítve, hisz nincs összehangolva a pedagógusképzés a reformmal, ezen tényezők miatt mellékvágányra futnak az újítások” – vezette le Ferencz Salamon Alpár, aki szerint követni kellene a finn példát, ugyanakkor az újdonságokat bevezetésük után az ellenőrzések, visszajelzések alapján kellene még javítgatni.

Úgy vélte, ha egy ilyen ciklust követne egy reform, az valószínűleg a nemzetközi felmérésekben – mint például a PISA – is meglátszana, jobb eredményeket hozna.

Kell új rendszer vagy sem?

Hogy maga az elképzelés, jó-e vagy sem, azzal kapcsolatban elmondta, nem híve a standardizált mérésnek, hanem inkább „a tartalmak híve”, azaz véleménye szerint elsősorban az kellene vizsgálni, hogy olyan tudást és készséget kapott-e a diák az iskolában, amely „az életben alkalmazható tudásról és kompetenciákról szól”, és nem azt mérné, hogy egy standardizált teszt során egy műveletet el tud-e végezni a diák.

„Elsősorban egy olyan rendszerben tudnék gondolkodni, amelyben mindig vannak standardizált értékelési módszerek is, de ugyanazt a mértékű figyelmet fordítja a formatív értékelése is, amely tanítja a diákot arra, hogy a hibáiból tanuljon, és azt ő maga a pedagógus segítségével kijavítsa” – magyarázta a pedagógusszövetség elnöke.

Úgy véli, nem is az a lényeges kérdés, hogy kell-e vagy sem egységes értékelési rendszer, hanem azt kellene elérni, hogy a tanárképzés és -továbbképzés során be legyen ágyazva ez a standardizált mérési rendszer a mindennapi pedagógiai gyakorlatba, úgy, hogy az a diák képességfejlesztését szolgálja, hisz enélkül „alkalmazhatatlanná válik, és nagyon sok frusztrációt okoz”.

A pedagógusok felkészítőkre várnak

Miközben az új szabványok érvényben vannak, az érintett pedagógusok arra várnak, Ferencz Salamon Alpár elmondása szerint, hogy mikor következik a továbbképzési program: „mikor mondja el az oktatásirányítás, hogy mit is vár el ennek kapcsán a pedagógusoktól minden oktatási szintre, oktatási formára lebontva”.

Hozzátette, többnyire ez történik, hogy jóval a tanévkezdés után jó esetben megérkezik egy tanári továbbképzési program, abban részt vesz bizonyos számú a tanár – költségvetéstől függően –, akik „ha jó a képzés, elsajátítják mindazokat a képességeket, ami alapján az újdonságot tudják is alkalmazni”.

Tudomása szerint még most van kialakulóban az értékelési standardokat is érintő tanár-továbbképzési program, amit európai pénzalapokból finanszírozna, és várhatóan regionális rendszerben bonyolít majd le a felelős intézmény.