A leegyszerűsített politológiai elmélet szerint a félelem és a remény mobilizál. George Simion kapcsán úgy gondolom, hogy a félelemérzetünk joggal nagyobb, mint a remény, hogy együtt győzni tudunk. Magyarellenességével ugyanis megugrotta a vadimi és funari szintet, emellett pedig nemzetközi elszigeteltségbe taszítaná az országot. Hangzatos retorikája a 90-es évek posztkommunista nacionalizmusát ötvözi a modern populizmussal, miközben az általa bemutatott vízió inkább hasonlít egy delíriumra, mint az ország fejlődését biztosító programra. Megfélemlítésre, megtorlásra, a civilizált párbeszéd felszámolására, autoriter politizálásra készül, miközben a nemzeti, vallási és szexuális kisebbségek ellen uszít.

Az államfőválasztások második fordulója után George Simion ömlik szembe velünk bárhova nézünk – a sajtó talán még sosem foglalkozott ennyit egyetlen jelölttel sem. A focihuligánból lett politikai pankrátor nyilván indokot ad erre, hisz ahogy a hatalom közelébe került, úgy viselkedik, mint a ragadozó, amely érzi a vér szagát. Elszabadult indulatai vezérlik, ösztönylényként gázol keresztül mindenen, nem kérdez, nem vitázik, dominálni akar és eltakarítani mindazt, ami az útjában áll.

Az államfőjelöltekről írt portrésorozatunkban pontszerűen bemutattuk, hogy a nappal „civil aktivista” este fociultra George Simion hogyan vált a hazai belpolitikai meghatározó szereplőjévé. A gyűlölködő rigmusairól („Afară cu ungurii din țară” vagy „Ale, ale, ale, ale, să-ți dăm la (...) bozgore”) és az erőszakos megnyilvánulásairól ismert Uniți sub tricolor – Együtt a trikolór alatt nevű szurkolói csoport vezetőjéből a Románok Egyesüléséért Szövetség elnökévé lépett elő. És attól a pillanattól retorikájában igyekszik a nemzeti egység fontosságát, az ország szuverenitását, az „igazi románságot” középpontba állítani, ellenségként mutatva be az országban élő kisebbségeket, az etnikai nacionalizmusból építkezni. 

Emellett számos alkalommal bizonyította, hogy szavaiban és tetteiben egyaránt agresszív. Március 9-én videóüzenetet tett közzé a Facebookon, amelyben azt mondta, hogy a Központi Választási Iroda Călin Georgescu jelöltségének elutasításáért felelős tagjait „a köztereken kellene megnyúzni”. Nevéhez köthető a Daniel Fenechiu, Alfred Simonis vagy a Virgil Popescu volt gazdasági miniszter „galléron ragadása”. 

Ugyanilyen emlékezetes és kimeríti mind a jóérzés, mind pedig a nőkkel szembeni erőszakos viselkedés fogalmát egykori párttársával, Diana Șoșoacával való konfliktusa, akinek azt mondta: „Szexuálisan bántalmazlak, te koca!”. Tettei miatt szigorították a parlamenti szabályokat.

Simion fekete listája

Félelmetes szöveget tett közzé múlt vasárnap a blogján Mit teszek veletek május 19. után? címmel. Azokról ír, akik nem értenek egyet a nézeteivel, akik szerinte „zavarodottak, irracionálisak és teljesen képtelenek” arra, hogy elfogadják: „a világ nem csak olyan, amilyennek ők látják”. Lehet szépíteni ezen, de botorság - egyértelmű fenyegetésként értelmezhető arra az esetre, ha az AUR vezetője eljut a Cotroceni-palotáig, ahonnan az ország első embereként gondoskodna az ellenséges elemek eltávolításáról. Mert George Simion nem egy csoportként tekintene azokra, akik ellene szavaznak, hanem egyenként számolna le velük. (Ce mă fac cu voi? Individual, nu în grup.) Kijelentése a legsötétebb időket idézi, amikor feketelisták készültek, a rendszer ellenségeinek tartott személyeket börtönbe zárták, munkatáborba vitték, családjaikat kitelepítették.

George Simion „csak” jelöltként is olyan kirohanásokat enged meg magának, amelyek riasztó képet festenek róla, ha államfőként hatalmat kap. Felvette a Digi24 újságíróival folytatott magánbeszélgetését, manipulációs szándékkal, a tudtuk nélkül közzétette azt, „médiagyilkosoknak” nevezve őket. Az Országos Audiovizuális Tanács állásfoglalásában hangsúlyozza, hogy a sajtó képviselőinek megfélemlítésére irányuló akciók, a média munkatársainak sértő címkézése, munkájuk becsmérlése súlyosan sérti a demokratikus értékeket és a sajtószabadságra vonatkozó európai normákat. 

George Simion azonban az elmúlt években azt bizonyította, hogy ő ezeket még csak irányadóknak sem tekinti. Az AUR államfőjelöltje nem vitapartnereket lát azokban, aki nem értenek vele egyet, hanem ellenségeket, akiket ő felfogása szerint el kell hallgattatni, ki kell szorítani a közéletből – akár hatalmi eszközökkel is. Rendkívül tudatosan épít a félelemre és bizonytalanságra és erőből, nem pedig párbeszéddel akar rendet teremteni, magatartásával nemcsak a politikai kultúrát rombolja, hanem a jogállamiság, a demokrácia és a szabadság intézményeit is veszélyezteti, egység helyett megosztást teremtve. 

De ennél sokkal egyszerűbb jelei is vannak annak az új világnak, ami ránk köszönthet Simion elnökségével. Múlt hétfőn nem volt hajlandó kivárni a sorát, miután kiszáll a repülőből, az Otopeni légikikötőben előretolakodott, és a zárt ügyfélablakon dörömbölt. Államfőként ezekkel a tetteivel legitmitást ad annak a típusú bunkóságnak és faragatlanságnak, amely ellen az elmúlt évtizedekben küzdöttünk.

Az ultrából lett politikai manipulátor

Az Euronews által szervezett, május 8-i vitán George Simion felismerte, hogy új szintre kell emelnie a politikai retorikáját, de ezzel azt is bizonyította, hogy köszönőviszonyban sincs a romániai magyar kisebbség jogainak ismeretével. Azokat ugyanis Emmanuel Macron francia elnök politikájával és az európai globalizmussal mosta össze. „Vannak emberek, akik nem akarják a romániai magyar közösségek javát, és inkább Emmanuel Macron és a brüsszeli globalisták irányát követnék, ahelyett, hogy azt az egészséges konzervatív irányt választanák, amelyhez a magyar nép többsége csatlakozik” – jelentette ki az az államfőjelölt, aki többedmagával táncolt a magyar honvédek sírján, aki betiltaná a magyar nyelvet, felszámolná a színmagyar iskolákat. Miközben Macron politikájának semmi köze nincs a romániai magyar közösség helyzetéhez, ő a demokratikus intézményrendszer, a kisebbségek védelme és a nemzetközi együttműködés híve. 

George Simion a nyugati liberális értékekkel szemben pozicionálja magát, Orbán Viktor magyar miniszterelnök konzervatív-szuverenista politikáját felhasználva építi magát a nyugati elitek ellenpólusaként. Ehhez muníciót szolgáltatott számára Orbán a Tihanyi apátságban tett kijelentése, ugyanakkor a magyar miniszterelnök fotójával, magyarul kampányol. Látni kell azonban, a magyar közösség érdekei gyakran éppen a Simion által bírált európai jogrend és a kisebbségvédelmi mechanizmusok révén tudnak érvényesülni – nem pedig a nacionalista retorika vagy az etnikai homogenitásra törekvő állampolitika által.

George Simion minden kijelentése a politikai manipuláció tárgyát képezi, nem pedig a romániai magyar közösség iránti empátiát vagy a valódi kisebbségvédelmet. Tudatosan próbálja felhasználni a nemzetközi feszültségeket és az ideológiai megosztottságot választói bázisának növelésére. Az ő játszmájában a magyar közösség csupán eszköz politikai céljainak a szolgálatában.

A magyar közösség ellensége

A fociultrából lett AUR-vezér retorikájában igyekszik a nemzeti egység fontosságát, az ország szuverenitását, az „igazi románságot” középpontba állítani, ellenségként mutatva be az országban élő kisebbségeket, az etnikai nacionalizmusra építve kampányát. De nem kíméli az LMBTQ-közösséget sem, amelyet a hagyományos család ellenségképeként állít be, ahogy azt egyébként sikerrel teszik más országok is. Ilyen értelemben az AUR nem tesz egyebet csak kiterjeszti a gyűlöletkört az erdélyi magyarokra is. George Simion magyarellenességének egyik leglátványosabb bizonyítéka az úzvölgyi katonatemetőben való 2019-es megnyilvánulása: azt állította, hogy a székelyföldi magyarok megverték őt, az EP-választásokra készülve tulajdonképpen azzal próbált szavazatokat szerezni, hogy a magyarok ellen hangolta a radikalizálódás útján elindított szimpatizánsait. 2020 decemberében Simion kijelentette, hogy az RMDSZ-nek „nincs helye a román parlamentben”, és kampányt indított az etnikai alapon szerveződő pártok alkotmányos betiltásáért.

Három évvel később „etnikai terroristának” nevezte az RMDSZ-t, mert szerinte akadályozza a közigazgatási átszervezést. A szövetséget az erdélyi magyarokkal azonosító, most államfői babérokra törő Simion azt mondta akkor, az RMDSZ „a legszebb álmaiban se gondolja, hogy lesz majd egy saját régiójuk Románián belül!” George Simion egyébként többször is élesen elutasította a Székelyföld autonómiájára irányuló törekvéseket, „szeparatista” kísérletekként jellemezve azokat. 

Egy kampányvideójában azzal rukkolt elő, hogy törvényen kívül helyezné „az úgynevezett” Székelyföldet, mert az ott élő magyarok el akarják szakítani Romániától a régiót, elnyomják az ott élő románokat és mindezt az RMDSZ és a kormány támogatásával teszik. De ugyanígy sérti a székely himnusz is. 2022 májusában azt követelte, hogy zárják ki a román jégkorong-válogatottból azokat a játékosokat, akik a székely himnuszt énekelték egy mérkőzés előtt. A sportolókat „sovinisztáknak” és „disznóknak” nevezte, akiknek „soha többé nem szabadna viselniük Románia jelképeit”. ​Egyébként ez az ügy akkor koalíciós vitává terebélyesedett, Marcel Ciolacu, a PSD elnöke is „tűrhetetlen provokációnak” nevezte a himnuszéneklést.

A sötét jövő ígérete

George Simion az elmúlt hetekben többször beszélt arról, hogy államfőként Călin Georgescut bízná meg kormányalakítással, még május második felében. Bár a politikai logika ellentmond ennek a tervnek és inkább tekinthető kampányfogásnak, mint valóra váltható ígéretnek, most már a sokáig hallgatásba burkolózott Georgescu is erről beszél. A Marius Tucă Show legújabb részében Georgescu többször is említette George Simiont „fiatalabb védencemként”, majd később „partneremként” hivatkozva rá. Bár nem mondta ki egyértelműen, a volt államfőjelölt utalt rá, hogy miniszterelnök szeretne lenni, amennyiben Simion megnyeri a vasárnapi választásokat. 

Ha Georgescu nem is kerül a Victoria-palotába, ha Simion csak a felét megvalósítja annak, amit ígér, igen sötét jövő vár Romániára. Ahogy korábban írtuk, ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről, a dilettantizmus és a demagógia katyvaszának tűnik: adót csökkentene, hogy növelje az adóbevételeket, több közalkalmazottat bocsátana el, mint ahányan vannak, felforgatná az adórendszert, tőrőlmetszett dilettánst nevezne ki a nemzeti bank élére. Emellett megköszönte Amerikának, hogy kizárta Romániát a vízummentességi programból, miközben egyértelmű, hogy Románia teljesítette a feltételeket és a Trump-adminisztráció belpolitikai célból hozta meg ezt a döntést.

George Simion azt mondta, államfőként egyetlen cél vezérli, a „visszatérés a demokráciához és a normalitáshoz”. Ha az általa elképzelt normalitást az eddigi nyilatkozatai és megnyilvánulásai alapján kell elképzelnünk, a jövő egyáltalán nem biztató sem a többségi nemzet, sem az országban élő etnikai, vallási és szexuális kisebbségek számára. Az általa, a választói számára megteremtett alternatív valóságban ugyanis helyet kap a hangos, harcias retorika, a közösségi frusztrációk, a felerősített sérelmek, amelyből akár a hazai populizmus egy újabb rémkorszaka is lehet.