Két hét ötletelés, taktikázás és sértődés után megvan a kormány, kapkodva ugyan, de felállt a Ciolacu 2 kabinet, pályára áll az ország. Most már mindenki érti a néplelket: bár tele a gatya, a nemzetnek ígérni kell szebb jövőt, kilátást, biztonságot rendszerátszabást és van közös akarat Crin Antonescu személyében a szuverenista-tábornak nevezett politikai szégyenfolt kifehérítésére.

Az ígéretekből azonban csak akkor lesz valóság, ha a pártok képesek lesznek felelősségteljesen kezelni a helyzetet, a válság eszkalálódása ugyanis csak a sokismeretlenes egyenletekre adott megfelelő válaszokkal kerülhető el – máskülönben csak annyit érnek a most elhangzó kijelentések, mint kórteremben a vágott virág. Persze, ha minden kötél szakad, még mindig ott a klasszikus: majd lesz valahogy kezdetű örökigazság, de annak most a legrosszabbkor próbálnánk ki a társadalmi következményeit.

A szociádelmokraták – bár Marcel Ciolacu pártelnök fogadkozik, hogy márpedig megtanulták a leckét – látszólag semmit nem értettek meg a közelmúlt tanulságaiból. Nyilván megtehetik azt, hogy a pártlogika diktáljon, de ez a jobb sorsra érdemes állampolgárok igényeinek a totális semmibevétele is. Nem beszélve arról a performanszról, amellyel bizonyította, hogy pártja megkerülhetetlen a kormányalakítás során, amelyen bukott pártelnökként bármit megtehet. Motivációi a politikai túlélési ösztön oldaláról nézve érthetőek, de akkor ne ígérjük az ország röppályájának a módosítását is. Ennyi erővel ráolvasást is használhatnának gyógyírként, a politikai tudatosság ugyanis nem a szűk elit meccseiről szól, hanem egészen másról és az nem a hatalom megtartásával kezdődik. Nem arról van szó, hogy köpönyegüket nyilvánosan megszaggatva kellene elbujdosniuk, csupán tanúsítani egy kis megbánást és beismerni, hogy az a jó, ha ilyen helyezetekben nincs visszaút.

A liberálisok, bár ők is törlesztenek párttartozásokat – Cătălin Predoiu és Marcel Boloș újrafelhasználása révén –, próbálják menteni a menthetőt az elmúlt hetekben világos megszólalásaival országos ismertséget szerző Daniel David BBTE-rektor és a diplomáciában már bizonyító Emil Hurezeanu kormányba emelésével. Elképzelhető, hogy az ő tevékenységük csupán sebtapaszra lesz elég az ország sérülésein, de a PSD kétes hírű ügyvédből előléptetett technokrata igazságügyi minisztere (Radu Marinescu) mellett még mindig üde színfoltként hatnak. A Dâmbovița-parti politizálás jegyében a liberálisok felkenés előtt álló vezére a tárgyalások hevében azért biztosította magának a szenátusi elnöki széket, nehogy szó érje a ház elejét. De semmi személyes nincs ebben, van aki erre is tud gondolni, miközben meg kell menteni az országot. (Spoiler: Az ország eddig mindig megmenekült. Valahogy. ...)

Ebben a társaságban húzhatja ki magát Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, aki az elmúlt napokban nem követett személyes célt, a szövetségnek tárgyalta ki a minisztériumokat, úgy, hogy ő be sem kerül a Victoria-palotába. Két pénzes minisztériumot szerzett az RMDSZ-nek, amelyek bár nem fognak olyan hangosan csengetni, mint korábban, de a fejlesztési tárcánál azonban akadnak még PNRR-s eurók. A pénzügyminiszteri székből fájdalmas intézkedések bejelentése várható, éppen ezért Tánczos Barna kinevezésében van egy jó adag áldozati jelleg, amit a másik két koalíciós partner nem vállalt be. Ezért az RMDSZ cserébe a legfelsőbb védelmi tanácsi tagságot is megkapta – a testület ülésén mindeddig csak Nagy Zsolt volt távközlési miniszter vehetett részt, 2007 elején egy NATO műholdállomás telepítésével kapcsolatos napirendi pont miatt hívták meg (akkor már hazaárulással vádolta a Băsescu-féle ügyészség...). Persze lehet, hogy Tánczosnak ezeken az üléseken egyetlen komoly döntésre sem lesz hatása, de úgy lenni ott magyarként, hogy néhány éve a közösséget még nemzetbiztonsági kockázatnak tekintették, abban azért van diszkrét báj.

A Ciolacu 2 kabinet tehát felállt, elhangzottak a nagy ígéretek, helyén a politikai szcéna minden díszlete, jöhet a valós teljesítmény. De nem árt szem előtt tartanunk, hogy a politikai ígéretek ilyenkor mindig látványosak, akárcsak a homokvárak, mielőtt elsodorja őket a hullám. Azt hiszem, hogy Kelemen Hunor hidegvizes javaslata már érvényét vesztette, és mindenkinek az lesz a jó, ha a politikai hullámzást megússzuk száraz lábbal.

(Nyitókép forrása: puterea.ro)