Az elmúlt időszak történései azt vetítik elő, hogy egyre sűrűbb fekete fellegek gyülekeznek Ukrajna fölött. Kezdődött talán azzal, hogy a nagy várakozások ellenére az alaszkai Anchorageben megszervezett Trump-Putyin találkozó semmi pozitívumot nem hozott az ukránok számára, mint ahogy nem volt túl sikeres Zelenszkij két utolsó washingtoni látogatása sem. Nem elég, hogy az USA, leszámítva a hírszerzési és műholdas adatszolgáltatási segítséget, immár szinte semmiféle támogatást nem nyújt az ukránok számára, de pillanatnyilag még a Tomahawk cirkálórakéták pénzért történő eladását is megtagadta. Mindeközben pedig a tél egyre közeledik és az oroszok egyre intenzívebben támadnak a fronton. 

Ukrajna pedig az egyik rossz hírt a másik után kapja. Legutóbbi híradások szerint Pokrovszk városa mintegy 90 százalékban az oroszok kezén van, a város teljes bevétele innen kezdve napok, pár hét kérdése. És ha ez nem lenne elég, az elmúlt napokban az ukrán energetikai infrastruktúra súlyos károkat szenvedett az oroszok intenzív támadásainak következtében. A helyzet súlyosságát jelzik nemcsak az országból érkező hírek, miszerint napi rendszerességgel vannak több órás kiesések az áramszolgáltatásban, hanem maga az a tény is beszédes, hogy pár nappal ezelőtt, miközben Zelenszkij interjút adott a The Guardian brit lapnak, hosszabb ideig tartó áramkiesés volt tapasztalható az elnöki palotában is.

Aztán meg egy hónappal ezelőtt új hírek láttak napvilágot az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantásával kapcsolatban, ami ugyancsak rossz fényt vet Ukrajnára. A The Wall Street Journalban megjelent cikk szerint a német nyomozások eredményei ugyanis azt mutatják, hogy a robbantás elkövetői ukrán állampolgárok voltak, és ami talán még ennél is súlyosabb, hogy az akció mögött az a Valerij Zaluzsnij állt, aki akkor az ukrán fegyveres erők főparancsnoka volt, jelenleg pedig Ukrajna londoni nagykövete. Ha ez így igaz, akkor azt hiszem Ukrajna nagy bajban van, hisz annak a NATO tagországnak a kritikus infrastruktúrája ellen indított támadást, amely a háború kitörése óta az egyik legelkötelezettebb támogatója, amely országban a Scholz-kormány bukásának egyik fontos oka éppen az Ukrajnának nyújtandó pénzügyi segítség nagyságrendje kapcsán kialakult koalíciós vita volt. Az elkövetők közül mindeddig egy embert sikerült letartóztatni Olaszországban, egy Lengyelország területén észlelt második személyt a lengyel hatóságok hallgatólagos beleegyezése mellett úgy tűnik, még időben sikerült kimenekíteni Ukrajnába.

Jóformán idő sem jutott arra, hogy az Északi Áramlat kapcsán napvilágot látott híreket megemésszük, feldolgozzuk, hisz nagyot robbant a sajtóban a legutóbbi ukrán korrupciós ügy. A bombát az az ukrán Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal (NABU) robbantotta, amelynek a működését idén augusztusban Zelenszkij egy elnöki rendelettel megpróbálta ellehetetleníteni, de külföldi nyomásra és a kijevi tüntetések hatására végül visszakozott. A napvilágot látott hírek alapján a nagyságrendileg 100 millió dolláros „üzlet” hátterében álló személyek egyike az a Timur Mindics, akit régi és szoros szálak kötnek az ukrán elnökhöz. Talán nem véletlen, hogy még letartóztatása előtt sikerült elhagynia Ukrajnát. Ugyanakkor Mindics neve mellett több magas beosztású kormánytag és politikus, továbbá üzletemberek neve is szerepel a gyanúsítottak listáján. Egyes hírforrások szerint a korrupciós botrány akár még Zelenszkij fejébe is kerülhet.

Mindezzel a vészjósló fellegek sora még nem ért véget. Kijev polgármestere, Vitalij Klicsko egy nemrég adott interjúban arról beszélt, hogy Ukrajna nagyon nehéz helyzetben van a fronton az élőerő tekintetében és azt pedzegette, hogy a jelenlegi 25 éves korhatárt le kellene hozni 23 évre a sorozások esetében. De a pénzcsapok is lassan elzáródni látszanak. A minap az Európai Bizottság gazdaság és termelékenységért felelős biztosa, Valdis Dombrovskis arról beszélt, hogy az Európai Uniónak sürgősen megoldást kell találnia egy uniós pénzügyi kötelezettségvállalásra, ugyanis ha ez nem történik meg, akkor Ukrajna egyre romló hitelképességének köszönhetően a jövőben nem fog hagyományos kölcsönökhöz jutni a nemzetközi pénzügyi intézményektől. 

Ezért nagy valószínűséggel a decemberi EU-csúcs egyik kulcskérdése újra az Európában található, mintegy 140 milliárd euróra rúgó orosz vagyon legfoglalása és Ukrajna rendelkezésére bocsátása lesz. Azonban ezzel a megoldási javaslattal kapcsolatban is számos kérdés merült fel és fog felmerülni. Egyrészt a nemzetközi jog lehetővé teszi-e egy ilyen lépés megtételét, másrészt pedig, hogy válaszlépésként mit fog tenni Oroszország, azon túlmenően, hogy lefoglalja a területén lévő nyugati vagyonokat. Végezetül pedig azt is meg kell említeni, hogy Marco Rubio amerikai külügyminiszter egy legutóbbi nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy semmi értelme tovább szankcionálni Oroszországot, hiszen már nincs, amit szankciós listára tenni. Az utolsó nagy szankciócsomag, amit Trump kivetett és ami alól a jelek szerint Magyarország kivételt kapott, nemcsak Oroszország számára okoz problémákat, hanem számos európai ország is bajba kerül, többek között Európa gazdasági csakrája, Németország is.

Összegezve talán kijelenthető, hogy Ukrajna fölött egyre sötétebb felhők gyülekeznek: felgyorsult orosz támadások, a közelgő tél, a kritikus energetikai infrastruktúra folyamatos és intenzív támadása, az Északi Áramlat-ügy nyomozati anyagának első eredményei, a korrupciós ügy, az élőerő problémák, a támogatások körüli egyre nagyobb bizonytalanságok. Talán megkockáztatható azt kimondani, hogy a szinte négy éve zajló háború során Ukrajna még soha nem volt ennyire szorult és kilátástalan helyzetben, mint amiben most van. Zelenszkijnek talán még soha nem kellett egyszerre ilyen sok, életbevágóan fontos és halasztást nem bíró problémával megküzdenie. Kérdés az, hogy képes lesz-e mindezt megtenni, vagy egyre inkább elszigetelődik, ami a korrupciós botrány miatt nem lenne annyira meglepő.