A több évszázados tibeti buddhista hagyomány szerint a dalai láma a megvilágosodott Avalókitésvara bódhiszattva tudatos újjászületése, aki halála után új testben születik meg. Az új dalai láma keresése az előd halála után kezdődik. Az erre a célra kijelölt szerzetesek jeleket, jóslatokat, álmokat és szertartásokat használnak annak megállapítására, hogy hol születhetett újjá. A gyermekek azonosítása céljából bejárják Tibetet, és akiknél különleges viselkedést vagy emlékezőképességet tapasztalnak, azokat a legkülönfélébb próbákkal ellenőrzik: például, hogy számos használati eszköz közül felismeri-e az előző dalai láma személyes tárgyait. A „legjobban teljesítő” gyermeket hivatalosan elismerik a dalai láma reinkarnációjaként, majd szerzetesi képzésben részesül, és fokozatosan átveszi elődje vallási és szimbolikus szerepét.

Ilyen körülmények között volt kiválasztva az idén kilencvenedik életévét betöltött 14. dalai láma, Tendzin Gyaco is. A kínai üldöztetés elől 1959-ben Indiába menekült, ahol azóta is száműzetésben él. Tekintettel arra, hogy Kína kijelentette, hogy a következő dalai láma „kínai belügy” és jogot formált arra, hogy Tendzin Gyaco halála után az új dalai lámát a kínai hatóságok közreműködésével kell kiválasztani, a kilencvenedik születésnapja alkalmával megtartott ünnepségek során Őszentsége hivatalosan kijelentette, hogy a dalai láma intézménye az ő halála után is folytatódni fog, sőt mi több, utódját az általa létrehozott alapítvány szellemi vezetői fogják felkutatni és beazonosítani. Ezen túlmenően azt is hozzáfűzte, hogy a tibeti buddhizmus új szellemi vezetője akár nőnemű is lehet, és mintegy nagyon erős és egyértelmű polititkai üzenetként az is hozzáfűzte, hogy ez a személy születhet a „szabad világban” is, amivel arra célzott, hogy a mai Tibetet magában foglaló Kínán kívül. Ez utóbbinak egyértelműen az volt a célja, hogy elutasítsa azt, hogy a kínai állami vezetésnek bármiféle beleszólása lehessen az utód kiválasztásába. A történelmi tapasztalatokból kiindulva, nem ez lenne az első olyan diktatórikus intézkedés, amikor a kínai állam kezébe veszi a tibeti nép sorsát és önkényesen dönt egy vezető kinevezéséről.

A 17. században, a Csing-dinasztia korában volt már egy próbálokozás, ami az „aranyurnás sorshúzás” néven vált ismertté, de talán a legismertebb és egyben legmegrázóbb eset, amikor 1995-ben a dalai láma által hivatalosan elismert 11. pancsen lámát, a mindössze hatéves Gedhun Csöki Nyimát a kínai hatóságok családjával együtt őrizetbe vették, helyébe pedig az egy évvel fiatalabb Gyancain Norbut nevezték ki. Őrizetbe vételét követően sem a tibetiek által elismert pancsen lámát, sem pedig családját nyilvánosan senki sem látta. Ennek az egyoldalú és önkényes döntésnek az eredménye az, hogy az emigráns tibeti közösség és a száműzetésben élő kormány hivatalosan sosem ismerte el a kínai államvezetés által kinevezett pancsen lámát, akit vallási tekintetben hiteltelen politikai kinevezettnek tartanak.

Miért veszélyes a kialakult helyzet, tehetjük fel a kérdést? Mindenekelőtt azzal érdemes tisztában lenni, hogy a dalai láma kinevezése több mint egy vallási-szimbolikus ügy. Az ő személye a tibeti buddhista identitás és a tibetiek kulturális autonómiatörekvésének forrása. Ugyanakkor az a tény, hogy a dalai láma az indiai Dharamshalában él és fejti ki tevékenységét, egy külső és a kínai államtól független, erős legitimációs forrás is a tibetiek számára. Végezetül pedig a dalai láma utódjának kijelölése körüli vita és a kínai beavatkozási kísérlet a vallásszabadság Kína általi korlátozását is jelenti, hiszen azt eredményezné, hogy a kínai állam kiterjesztené az állami monopóliumot egy több évszázada létező önálló kultúra és vallás felett.

Mindezek ellenére, minden esély megvan arra, hogy a dalai láma halálát követően Kína önkényesen lépni fog ebben a kérdésben, mint ahogy már megtette a pancsen láma esetében is. Ez viszont egyértelműen oda vezetne, hogy a tibeti buddhisták két egyenrangú vallási vezetővel rendelkeznének: egy, aki a tibeti hagyományok értelmében került kiválasztásra és aki továbbra is száműzetésben él, de ennek ellenére a tibetiek elismerik legitim vallási vezetőként, és egy másik, akit a kínai kormány nevezett ki és aki ugyan Tibetben él, de a tibetiek nem ismerik el vallási vezetőként.

Ennek ellenére azonban, a kínai állam egyértelmű és feltétlen támogatásának köszönhetően jelentős adminisztratív és gyakorlati hatalommal rendelkezne Tibetben. Egy ilyen helyzet tovább növelné a feszültséget a tibeti buddhisták és a kínai állam között. Éppen ezért érdemes lesz követni, hogy az elkövetkező periódusban ebben a kérdéskörben milyen intézkedések születnek Pekingben és Dharamsalában. Születnek-e olyan új törvények a kínai fővárosban, amelyek a kínai állam szuverenitására hivatkozva jogot formálnak arra, hogy a kínai állam beleszóljon a dalai láma utódja kiválasztásába. Illetve napvilágot lát-e Dharamshalában, a dalai lámához közelálló vallási körökben az a döntés, amely kimondja, hogy a következő dalai láma Kínán kívül fog megszületni, valamint megszületik-e az a protokoll, amely rögzíti a kiválasztás feltételrendszerét.

Továbbá arra is érdemes lesz odafigyelni, hogy a kínai propaganda miként és mikor fogja megpróbálni bemocskolni és hitelteleníteni a mostani dalai lámát, mint ahogy már voltak erre próbálkozások a közelmúltban, amikor az ország ellenségeként és Kína ellenségeinek külső szövetségeseként aposztrofálták. Továbbá arra is érdemes lesz odafigyelni, hogy mi lesz a Nyugat reakciója ebben az igencsak kiéleződő helyzetben, hajlandó és képes lesz-e ebben a kérdésben akár nyomást is gyakorolni Kínára?

Összegzésképpen elmondható, hogy az elkövetkező egy-két év történései nagy valószínűséggel alapjaiban határozhatják meg a tibeti buddhista közösség és a tibeti kultúra fennmaradásának, a tibeti identitás megőrzésének lehetőségét, jövőjét. Kína már eddig is sokat tett annak érdekében, hogy a tibeti közösséget folyamatosan bomlassza, a tibeti kultúrát felszámolja, és nagy valószínűséggel a tizennegyedik dalai láma halálát egy olyan történelmi pillanatnak fogja tekinteni, amikor ha nem is végzetes, de súlyos ütést mérhet a tibeti buddhista közösségre azáltal, hogy vallási-szellemi vezetőjének kiválasztásába beavatkozik. A következő megtestesülés kérdése tehát számos veszélyt és konfrontációt rejteget, amelyek jelentős kihatással lehetnek Tibet jövőjére, illetve Kína nemzetközi megítélésére egyaránt.

(A fotó forrása: a dalai láma Facebook oldala)