Kedd délután huszonegyedik alkalommal szervezték meg Kézdivásárhelyen a Zúg a március szónokversenyt, amely évről évre lehetőséget ad a középiskolás diákoknak arra, hogy gondolataikat, érzéseiket és történelmi látásmódjukat megfogalmazva szóljanak a szabadságról, a közösségről és a magyarságról. A rendezvény nemcsak verseny, hanem a március 15-i ünnepségek egyik fontos előhangja is, ahol a fiatalok hangján keresztül szólal meg a történelem üzenete.

A verseny különleges jelentőséggel bír a város életében, hiszen az első helyezett diák mondhat beszédet Kézdivásárhely főterén a március 15-i ünnepségen. Az idei ünnepségen részt vesz dr. Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke is, így a győztes szónoklat különösen rangos közönség előtt hangozhat el.

A második helyezett diák pedig a testvérvárosok küldöttségeinek tiszteletére rendezett vasárnap esti fogadáson mondhatja el beszédét. A versenyre sokan neveztek be, képviseltette magát Kézdivásárhely mindegyik középiskolája, a szónoklatokat pedig a dr. Borcsa János irodalomkritikusból, Simon Anikó magyartanárból és Dávid Sándor, a kézdivásárhelyi RMDSZ elnökéből álló zsűri pontozta.

A versenyen részt vevő diákok mindannyian részvételi oklevelet kaptak, amely a felkészülésük és bátor szereplésük elismerése. A fiatalok hosszú heteken át készültek tanáraik segítségével, hogy gondolataikat méltó módon fogalmazzák meg a nemzeti ünnep szellemében.

A szabadság üzenete a fiatalok szemével

A verseny során elhangzott beszédek sokféle gondolatot és nézőpontot tártak a hallgatóság elé. A beszédek azt sugallták, hogy a történelem nem csupán a nagy csaták és a híres hősök története, hanem azoknak az apró pillanatoknak az összessége is, amikor az emberek megállnak egy pillanatra, és felismerik a közösséghez tartozás erejét.

A beszédek ezt közvetítették: a szabadság nem csupán történelmi fogalom, hanem mindennapi felelősség. Több szónoklat hangsúlyozta, hogy a szabadság nem magától értetődő, hanem olyan érték, amelyet minden generációnak újra és újra meg kell értenie és meg kell őriznie.

A fiatalok gondolatai között gyakran megjelent az összetartozás kérdése is. A beszédek ezt sugallták: bármennyire különböző utakon járnak az emberek, vannak pillanatok, amikor egy közösséggé válnak. A nemzeti ünnepek ilyen pillanatok, amikor a múlt emléke és a jelen felelőssége találkozik.

A beszédek több esetben a mai fiatalok dilemmáira is reflektáltak. A beszédek ezt közvetítették: a 21. században a szabadság új formákat ölt. A lehetőségek sokasága egyszerre jelent szabadságot és bizonytalanságot, hiszen minden döntés felelősséggel jár. A fiataloknak ma nem fegyverrel kell harcolniuk a szabadságért, hanem bátorsággal, kiállással és egymás iránti felelősséggel.

Több megszólalás kitért a kisebbségi lét kérdésére is. A beszédek azt sugallták, hogy a szülőföldhöz való ragaszkodás, a közösség megőrzése és az összefogás különösen fontos azok számára, akik kisebbségben élnek. A fiatal szónokok arra emlékeztettek, hogy a közösség ereje az egymás iránti figyelemben, a segítségnyújtásban és a mindennapi cselekedetekben mutatkozik meg.

A szónoklatos azt is közvetítették, hogy a szabadság nemcsak történelmi emlék, hanem élő láng, amelyet minden nemzedéknek tovább kell vinnie. A fiatalok gondolatai azt üzenték, hogy a bátorság a hétköznapokban kezdődik – egy kimondott igaz szóban, egy barát melletti kiállásban vagy egy közösségért vállalt felelősségben.

A szó ereje

A verseny végén Borcsa János irodalomkritikus, a zsűri tagja értékelte a diákok teljesítményét. Beszédében hangsúlyozta: a szónak hatalma van, és ez a verseny is azt bizonyítja, hogy a kimondott szó képes gondolatokat ébreszteni és közösségeket megszólítani.

Rámutatott arra is, hogy az ünnepi szónoklat különleges műfaj, hiszen olyan közönséghez kell szólnia, amelyben minden korosztály jelen van – az óvodásoktól az idősekig. Éppen ezért a beszédnek egyszerre kell személyesnek és közösséginek lennie, hogy mindenki megtalálhassa benne a saját gondolatait.

A zsűri értékelése szerint a versenyzők szónoklatai hitelesek voltak, és sok esetben személyes élményekből, saját tapasztalatokból merítettek. Ez tette a beszédeket különösen erőssé, hiszen a történelmi gondolatok a fiatalok saját hangján szólaltak meg.

Az irodalomkritikus után Dávid Sándor is szólt a jelenlévőkhöz, hangsúlyozva az anyanyelven való tanulás fontosságát és azoknak a pedagógusoknak a szerepét, akik ebben a munkában részt és felelősséget vállalnak.

A verseny résztvevői:

Pătrânjel Viktória (IX. B., Bod Péter Tanítóképző, felkészítő: Fejér Piroska)

Szabó Boróka (XII. A., Nagy Mózes Főgimnázium, felkészítő: dr. Deák Ferenc)

Váradi Bernadett (X. A., Apor Péter Szaklíceum, felkészítő: Dezső Edit)

Csoboth-Kinga Réka (XII. C., Bod Péter Tanítóképző, felkészítő: dr. Deák Ferenc)

Ardelean G. Renáta (X. B., Nagy Mózes Főgimnázium, felkészítő: Szabó Tünde)

Zsigmond Nóra (X. B., Bod Péter Tanítóképző, felkészítő: Fejér Piroska)

Lénárt Amanda (XI. B., Bod Péter Tanítóképző, felkészítő: Deák Magdolna)

Kerekes Beáta (X. A., Dr. Csiha Kálmán Református Kollégium, felkészítő: Rancz-Gyárfás Zsuzsanna)

Dimény-Haszmann Örs (XII. A., Nagy Mózes Főgimnázium, felkészítő: dr. Deák Ferenc)

Nagy Balázs (XII. A., Nagy Mózes Főgimnázium, felkészítő: dr. Deák Ferenc)

Perdi Petra (X. B., Református Kollégium, felkészítő: Rancz-Gyárfás Zsuzsanna)

Márton Miklós-Márk (XI. A., Gábor Áron Szaklíceum, felkészítő: Csák Erzsébet)

Porkoláb Tamás-János (XI. A., Nagy Mózes Főgimnázium, felkészítő: Ruszka Mária-Magdolna)

A zsűri döntése alapján a verseny díjazottjai:

I. díj: Dimény-Haszmann Örs

II. díj: Zsigmond Nóra

III. díj: Perdi Petra

Dicséret: Csoboth-Kinga Réka

A díjazottak az emléklap mellett oklevelet, a verseny plakettjét és könyvjutalmat kaptak, az első helyezettnek pedig Iochom István újságíró átadta Gubcsi Lajos magyarországi író küldeményét, a Tánc a pokol tornácán – 1514-1526 című, nemrég megjelent kiadványt is.

A Zúg a március szónokverseny ismét bebizonyította, hogy a fiatalokban él a történelem iránti tisztelet és a közösség iránti felelősség. A beszédek azt közvetítették: a szabadság ügye ma is élő kérdés, és a jövő generációi készen állnak arra, hogy tovább vigyék annak üzenetét.