Még mielőtt a lényegre térnék, szükségesnek tartok két megjegyzést előre bocsátani. Egyrészt azt, hogy belpolitikai témákban nagyon ritkán szoktam megszólalni, hiszen nem szakterületem, éppen ezért azt gondolom, hogy sokkal jobb, ha ilyen témákban nálam felkészültebb személyek hallatják a hangjukat. Másrészt pedig, még mielőtt bármiféle jelzőt a nyakamba akasztana valaki, azt is szeretném egyértelművé tenni, hogy a Georgescu-jelenséget nemcsak a romániai magyar közösség, de a teljes ország jövője szempontjából igencsak veszélyesnek tartom, függetlenül attól, hogy áll-e mögötte külföldi befolyásolási szándék, érdek vagy sem.

Ugyanakkor aggódom a nagyon törékeny romániai demokrácia miatt is. Mindezek után jogosan tevődik fel a kérdés: akkor miért vettem rá magam, hogy mégiscsak írjak ebben a témában? A válasz egyszerű: egyrészt egy nagyon fontos, mindannyiunk jövőjére hatással lévő eseménysorról van szó, másrészt pedig minden jel arra mutat, hogy van külpolitikai vonatkozása is.

Most pedig térjünk rá a lényegre. Mindannyian tudjuk, hogy a 2024. évi romániai elnökválasztás első fordulóját, sokak meglepetésére és egyesek elkeseredésére, az addig nem igazán ismert Călin Georgescu, magát függetlenként meghatározó jelölt nyerte. A választások eredményeit az alkotmánybíróság a második forduló előtt két nappal, amikor már a diaszpóra egyes területein a szavazás javában zajlott, semmisnek nyilvánította és elrendelte az elnökválasztás megismétlését.

Természetesen nem derült égből villámcsapásként született ez a döntés, a két forduló közötti napokban a román közvélemény és média egy jelentős része a Călin Georgescu Tik-Tok-kampányától, legionárius kapcsolatairól, a kampányban állítólagosan fellelhető orosz szálakról, a kampányra vonatkozó törvények megszegéséről szóló hírektől volt hangos. Annak ellenére, hogy az első forduló utáni napokban Klaus Iohannis államfő arról nyilatkozott, hogy nincs tudomása semmiféle külföldi beavatkozásról, az idő teltével és a közfelháborodás erősödésével mégiscsak összehívta a védelmi tanácsot, amely döntött néhány hírszerzési dokumentum titkosításának feloldásáról. 

Ezen titkosszolgálati jelentések vezettek az alkotmánybíróság döntéséhez, amely jelentős mértékben megosztotta a társadalmat. Egyesek üdvözölték a szélsőjobboldali jelölt biztos győzelmének az ellehetetlenítését, mások pedig súlyos tévedésnek tartották, sőt, egyenesen a demokrácia elleni támadásként minősítették a döntést. A kialakult helyzet nemcsak a romániai közvéleményt osztotta meg, hanem Románia külföldi partnereit is.

Itt is voltak, akik hangosan ünnepelték, hogy Románia sikeresen ellenállt az orosz befolyásolási kísérleteknek, de azért komoly kritikákat is kapott az ország. A két lehangosabb kritikus az Amerikai Egyesült Államok és a Velencei Bizottság voltak. J. D. Vance amerikai alelnök a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián elmondott beszédében igencsak kemény kritikával illette az általában az európai, és ezen belül is az itthoni politikai folyamatokat, a szólás- és véleményszabadság korlátozásával, valamint demokráciadeficittel vádolva az EU tagállamait. 

Hangnemében sokkal visszafogottabb, de tartalmában ugyancsak erősen kritikus volt a Velencei Bizottság által közzétett állásfoglalás is. Az Egyesült Államok alelnökének kritikájával bővebben nem foglalkoznék, mert az egy politikai nyilatkozat, ehhez neki joga van, Romániának pedig joga van elfogadni vagy visszautasítani azt. Annál inkább fontosnak tartom azonban azt, amit a Velencei Bizottság tett közzé az eseményekről, hiszen ez szakmai véleményként értelmezhető. 

A nyilvánosságra hozott dokumentumban a bizottság két fontos megállapítást tett. Az elsőt röviden úgy lehet összegezni, hogy egy demokratikus választás teljes vagy részleges eredményét csak és kizárólag nagyon kivételes esetben és végső megoldásként lehet eltörölni, és egy ilyen döntés csak és kizárólag átlátható és ellenőrizhető információk, tények alapján hozható meg. A másik fontos megállapítás az alkotmánybíróság teljhatalmára hívta fel a figyelmet, arra a tényre, hogy a döntései megfellebbezhetetlenek és kötelező érvényűek. Ez alól csak a román elnök hivatalából történő felfüggesztését kezdeményező javaslatra kiadott vélemény képez kivételt, ugyanis ez az egyetlen konzultatív jellegű jogi dokumentuma az alkotmánybíróságnak.

Mindeközben azt látjuk, hogy több mint két hónapja folynak a vizsgálatok a Georgescu által a kampány alatt elkövetett feltételezett bűncselekmények felderítése érdekében, de egyelőre még nem tart a vizsgálat olyan fázisban, hogy vádat lehessen emelni a volt elnökjelölt ellen. Ami valahol érthető is, hiszen egy nagyon komplex és nehezen bizonyítható ügy kivizsgálása zajlik. Ami viszont az egészben aggasztó, az az, hogy mindössze két és fél hónapra vagyunk az elnökválasztások új időpontjától, és a helyzet jelenlegi állása szerint Georgescu újra el tud indulni az elnöki mandátumért. Az ehhez szükséges kétszázezer aláírást a hírek szerint össze is gyűjtötte. 

Amennyiben pedig tényleg ott lesz a startvonalnál, annak nagyon rossz üzenete lesz bel- és külföldön egyaránt, függetlenül attól, hogy megnyeri vagy sem a választásokat. Ez esetben ugyanis a romániai polgároknak a politikai és igazságszolgáltatási intézményekbe vetett minimális bizalma is teljesen szétporlik. Tegyük hozzá, jogosan. Merthogy jogosan tevődik fel ez esetben a kérdés: milyen bizonyítékok alapján vette semmibe az alkotmánybíróság több mint kétmillió román állampolgár szavazatát és döntött a választások megismétléséről? 

Ez esetben a külföld, a partnerek és szövetségesek, valamint a Romániára ellenségként tekintő államok számára küldött üzenet is aggasztó, hiszen a romániai demokrácia törékenységéről árulkodik, a kisebb-nagyobb megszakításokkal több mint három évtizede hatalmon lévő román politikai elitről és annak politikai programjáról állít ki szegénységi bizonyítványt. Ez pedig, ha párosul egy Georgescu-győzelemmel, Románia izolációjához vezethet, valamint jelentős mértékben növelheti az ellenséges erők befolyásolási kísérleteinek intenzitását és eredményességét. Az előbbinek gazdasági és politikai következményei lehetnek, az utóbbi pedig biztonságpolitikai kockázatot jelent.

Mindezek fényében Románia számára két járható út marad. Az egyik az, hogy demokratikus keretek között és játékszabályok mentén sikerül legyőzni a szélsőjobboldali Georgescut. Ennek jelenleg csekély esélyét látom. A másik pedig az, hogy ugyancsak demokratikus eszközökkel sikerül megakadályozni azt, hogy elinduljon a választásokon. Ehhez azonban egy objektív, transzparens és a törvény szerint lefolytatott vizsgálat során szerzett nyilvános, egyértelmű, ellenőrizhető és bizonyított tények szükségesek. Ha ez nem ilyen körülmények között történik, akkor az ellentmond a demokrácia lényegének. 

A demokrácia ugyanis egyrészt költséges, másrészt pedig veszélyes is, mert nem mindig borítékolható a várt eredmény. Egy választás eredménye csak és kizárólag az autoriter rendszerekben kiszámítható. És akkor még itt van az időfaktor is, hisz a Velencei Bizottság jelentésében az is benne van, hogy a jogkorlátozó intézkedések meghozatala ésszerű határidőn belül kell megtörténjen.

Mindezek után azt gondolom, hogy Elon Musknak az X-en közzétett bejegyzéseivel foglalkozni nem igazán érdemes, hisz véleményem szerint, annak ellenére, hogy a Trump-adminisztrációban fontos pozíciót tölt be, ezek a magánvélemény kategóriájába sorolandók. Azt gondolom, hogy külpolitikai kérdésekben Musk semmiféle felhatalmazással nem rendelkezik, ergo bejegyzései nem tekinthetők az Egyesült Államok, a Trump-adminisztráció hivatalos álláspontjaként. A magánvéleményhez, annak nyilvánossá tételéhez pedig neki is joga van.