Első látásra furának tűnhet a cím, hisz általában az első 100 nap, majd az első év után állítunk mérleget egy-egy kormány teljesítményéről, ennek ellenére azt gondolom, hogy ez esetben máris érdemes néhány gondolatot megfogalmazni mindarról, ami az első héten történt. Annál is inkább igaz ez, hogy néhány nap alatt amellett, hogy Trump két nagyívű beszédet tartott, az elsőt a beiktatás alkalmával a Capitolium Rotundájában, a másodikat pedig a Davosban zajló világgazdasági fórumon, számos elnöki rendeletet is aláírt. Egyes elemzők szerint az USA történetében ilyen rövid idő alatt egyetlen elnök sem léptetett életbe ennyi rendeletet.

Általánosságban a beiktatási beszédet úgy lehetne jellemezni, mint egy maximálisan pozitivista, lelkesítő monológ, amely Amerika nagyságának és az amerikai nép különlegességének tudatosítására, az amerikai álom újrafogalmazására volt hivatott. Már a beszéd első mondata is ezt sugározta. Az államelnök határozottan jelentette ki: Amerika aranykora elkezdődött! Ezt az üzenetet a beszéde során többször megismételte. A beiktatási beszéd első fele a republikánus értékekről, az előző kormányzattal szemben megfogalmazott kemény kritikákról szólt. Ígéretet tett arra, hogy a négyéves elnöki mandátum alatt Amerika virágozni fog, újra szuverén és biztonságos állam lesz. Elnöksége alatt eltörli a kormányzati cenzúrát és visszaadja az igazságszolgáltatás szabadságát, újraépíti a polgárok bizalmát a kormányzatba, amely a Biden-adminisztráció alatt nagymértékben sérült. Beharangozta az oktatási és egészségügyi szektor reformját is. Az elsődleges cél visszaadni az embereknek a hitet, a jólétet, a demokráciát és a szabadságot. Ugyanakkor célzást tett arra is, hogy vannak olyanok, akik mindezt nem nézik jó szemmel, akik megpróbálták megfosztani szabadságától, akik az életére törtek. A merényletkísérlet sikertelenségét úgy értelmezte, hogy Isten azért mentette meg az életét, mert terve van vele, mert neki kell Amerikát újra naggyá tenni.

A beszéd második fele sokkal több konkrétumot tartalmazott. Egyértelművé tette, hogy elnöksége első napján nemzeti vészhelyzetet hirdet a déli határon és véget vet az illegális bevándorlók inváziójának. Az infláció azonnali letörése érdekében nemzeti energia-vészhelyzetet hirdet és Amerikát újra gáz- és kőolaj-kitermelő nagyhatalommá teszi. A kampány során oly gyakran hangoztatott, az amerikai gazdaság és munkavállalók védelmét szolgáló intézkedések sorozatát is beharangozta. Ennek a gazdaságvédelmi mechanizmusnak képezi szerves részét az a vámpolitika, amelyet a külföldről érkező termékekre kivetett vámtarifákat szabályozza, valamint az amerikai külkereskedelmi mérleg kiegyensúlyozását szolgáló intézkedések. Bejelentette azt is, hogy véget vet a faj és gender alapú politizálásnak, a jövőben az amerikai társadalom érdemalapú lesz. Ezen a gondolaton tovább haladva, azt is egyértelművé tette, hogy a kormányzat hivatalos politikája számára csak két nem, a férfi és a nő létezik. Fontosnak tartotta azt is kihangsúlyozni, hogy a hadsereg mentes lesz minden ideológiától, radikális politikai nézettől és társadalmi kísérlettől, nekik a továbbiakban egyetlen egy küldetésük lesz: megvédeni az országot az ellenségektől.

Az elnöki beszéd utolsó részében szóba hozta az Izrael és Hamász közötti tűzszüneti megállapodást és az izraeli túszok szabadon bocsátását. Ezt a folyamatot saját sikereként könyvelte el. Bejelentette, hogy a Mexikói-öböl nevét Amerikai-öbölre változtatják, valamint azt, hogy a Denali-hegyet újra Mckinley-hegynek fogják hívni. A Panama-csatornával kapcsolatos elképzeléseit is ismertette. Kritizálta azt, hogy az USA a minden idők legdrágább projektjét és a több mint 38 ezer emberéletet követelő csatornát átadta Panamának. Bejelentette, hogy mivel Panama az amerikai kereskedelmi és hadihajók esetében folyamatosan diszkriminatív intézkedéseket alkalmaz és a csatornát tulajdonképpen ma már Kína működteti, elérkezett az idő, hogy Amerika visszavegye a kontrollt a csatorna fölött. Végezetül pedig utalást tett arra is, hogy elnöksége alatt az űrkutatás új lendületet vesz, a cél az amerikai lobogót kitűzni a Marson.

Beszédének utolsó mondataiban újra az amerikai nemzet nagyságát és kivételességét hangsúlyozta, és visszautalt az első mondatára, kijelentve, hogy a jövő Amerikáé és az aranykor elkezdődött. Beszédét a jól ismert God bless America! (Isten áldja Amerikát!) mondattal zárta. Fontos megjegyezni, hogy a beiktatási beszédében az egyik legégetőbb külpolitikai témáról, az orosz-ukrán háborúról nem esett szó. Trump gondolatai a Capitolium Rotundájában helyet foglaló mintegy 600 meghívott nagyrészében pozitívan csapódtak le, a szónoklat alatt több alkalommal is felállva tapsolták és éljenezték a beiktatott régi-új elnököt.

A beiktatás után Trump azonnal munkához is látott, elkezdte aláírni az előkészített elnöki végrehajtási rendeleteket. A The Economist elemzése szerint Trump az első héten annyi rendeletet írt alá, mint elődje, Joe Biden, az első 25 nap alatt, vagy Barack Obama több mint 100 nap alatt. Mindez arra utal, hogy elkötelezett a megígért változtatások véghezvitelében.

Ha a beiktatási beszédében a külpolitikai témák nem kaptak fontos helyet, ami valahol természetes is, hiszen ez leginkább az amerikai polgároknak szólt, annál inkább központi helyen szerepeltek a davosi felszólalásban. Elkezdődött Amerika aranykora, és a világ a jövőben békésebb és virágzóbb hely lesz, kezdte a beszédét Trump. Ezt követően pedig sorra vette azokat a nagy külpolitikai és külgazdasági kihívásokat, amelyekkel Amerikának szembe kell néznie. Első helyen az amerikai gazdaság felvirágoztatása szerepelt. Bejelentette, hogy kiléptette az USA-t a párizsi klímaegyezményből, hiszen a zöld megállapodás akadályt jelent a gazdaságfejlesztés útjában.

Amerika kőolaj- és földgáz-exportőr, gyártási- és mesterséges intelligencia-szuperhatalom, valamint kriptófőváros lesz a jövőben, egy tökéletes hely a befektetések számára. Üzent a világ nagy cégeinek is, üzletet ajánlva nekik. Vagy az USA-ban gyártanak, amihez Amerika kedvezményes feltételeket biztosít, vagy a nem amerikai területen előállított termékeik vámkötelesek lesznek. Az OPEC tagországoknak is üzent, felszólítva őket, hogy csökkentsék a kőolaj árát, ugyanis csak így lehet véget vetni az orosz-ukrán háborúnak, amely a második világháború óta nem látott pusztítást okozott, és amelyben emberek milliói vesztették életüket.

Ugyancsak hosszasan ecsetelte a kormányzati cenzúra felszámolása, a szólásszabadság biztosítása, az illegális migráció azonnali megállítása, a gender-ideológia, az érzékenyítő akciók és az etnikai és szexuális kisebbségi kvóták eltörlése terén meghozott kormányzati intézkedéseket. Davosi beszédében Trump a NATO-tagországoknak is üzent. Felszólította az állam- és kormányfőket, hogy a nemzeti GDP minimum 5%-át fordítsák védelmi kiadásokra, a NATO működtetésére. Beszédét azzal zárta, hogy megtisztelő számára, hogy elnöksége alatt kerül sor az Amerikai Egyesült Államok alapításának 250. évfordulójának megünneplésére, a 2026-os futball világbajnokság, valamint a 2028-as los angelesi nyári olimpia megszervezésére.

Kérdésre válaszolva súlyos kritikát fogalmazott meg az Európai Unióval kapcsolatban. Egyrészt, személyes üzleti tapasztalatokra hivatkozva, kifogásolta az EU túlszabályozási hajlamát, ami az amerikai befektetők számára taszító erővel bír. Másrészt elégedetlenségének adott hangot azzal kapcsolatban is, hogy az USA-EU kereskedelmi mérleg több százmilliárd dolláros külkereskedelmi deficitet mutat az USA szempontjából, amelyen eltökélt szándéka változtatni. Meglátása szerint Európának egyrészt több LNG-t és kőolajat kellene vásárolni az USA-tól, másrészt pedig kedvezőbb feltételek mellett kellene beengednie az belső piacára az amerikai autókat, a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeket.

Ami viszont a két beszéd kapcsán feltűnt, hogy egyikben sem vette elő a Grönland vagy Kanada témát, és Kínával kapcsolatban sem volt túlságosan kritikus, sőt, a davosi beszédében egyenesen baráti hangvételű üzenetet fogalmazott meg, mondván, hogy kedveli és jó kapcsolatot ápol Hszi Csin-Ping kínai elnökkel, és Amerika csak méltányosságra törekszik a külkereskedelmi mérleg tekintetében, amely jelentős kínai előnyt mutat jelenleg.

Az elmúlt egy hét és annak eseményei arra engednek következtetni, hogy míg a belpolitikában Trump igencsak belefogott a „rendcsinálásba”, ugyanez a külpolitika tekintetében még várat magára, itt az események sokkal lassabban zajlanak. Mindeddig az egyetlen konkrétum, ami történt, az az amerikai támogatások folyósításának befagyasztása 90 napra. Ugyanakkor fontos azt is hangsúlyozni, hogy minden jel arra mutat, hogy a külpolitika terén az értékek helyére nagy valószínűséggel az amerikai érdekek lépnek, az ultraliberális progresszív ideológiát pedig egy realista-tranzakcionalista szemlélet fogja váltani.