Futótűzként terjedt a romániai médiában az a hír, miszerint a Pentagon úgy döntött, hogy amerikai csapatokat vonnak ki Kelet-Európából, beleértve Romániát is. Egyelőre pontos számot sem tudni, na meg maga a hír sem újkeletű, hiszen az idei év tavaszán már hallani lehetett arról, hogy az Amerikai Egyesült Államok csökkenteni kívánja katonai jelenlétét Európában.

Hogy miért teszi ezt azt USA? A válasz nagyon egyszerű: a világ elsőszámú nagyhatalma számára Európán kívül is vannak fontos stratégiai érdekei, talán még fontosabbak, mint az öreg kontinensen. Oda kell figyelni a Dél-kínai-tenger és az indo-csendes-óceáni-térségre, ahol az elmúlt esztendőkben Kína erőteljes terjeszkedésbe kezdett, és annak ellenére, hogy a Közel-Keleten a fegyverek pillanatnyilag elcsendesedtek, az amerikai jelenlétre abban a régióban is szükség van. Itt emelném ki azt, hogy az elmúlt napokban tért vissza például Dél-Koreába az a katonai egység, amely a közel-keleti háború idején, Irán amerikai bombázását követően, a Katarban található Al Udeid amerikai légitámaszpont légvédelmi feladatait látta el.

Visszatérve még egy pillanatra a különböző hazai és nemzetközi sajtóorgánumokban megjelent számokra, az 500 főtől a 700 katonán keresztül az 1200-ig mindennel lehetett találkozni. Véleményem szerint azonban a kivont létszám tulajdonképpen lényegtelen. Románia területén az orosz-ukrán háború kirobbanását követően mintegy 2500-5000 fő NATO kötelékben lévő katona tartózkodik. A pillanatnyi létszám éppen attól függ, hogy az ország területén zajlik-e valamiféle katonai gyakorlat, mint ahogy az elmúlt hetekben francia vezénylet alatt éppen Nagysink melletti tízezer hektáros lőtéren zajlott a Dacian Fall elnevezésű nagyméretű katonai gyakorlat. Ezekből a számokból kiindulva azonnal látható, hogy egy egyáltalán nem valószínű, de esetleges orosz összehangolt támadás esetén ez a létszám biztosan nem elégséges a védelem fenntartásához, az ellenséges erők visszaveréséhez.

Azt érdemes megérteni, hogy a NATO-színekben Romániában tartózkodó amerikai, francia, portugál, lengyel és más nemzetiségű katonai egységek egyrészt a NATO-n belüli szolidaritást és egymás iránti elköteleződést szimbolizálják, másrészt pedig az elrettentés erejével bírnak. Azt üzenik, hogy amennyiben támadsz, nem csak Romániát támadod, hisz azáltal, hogy más nemzetiségű katonák is áldozatai lehetnek egy esetleges támadásnak, áttételesen az adott országot is támadás érte. Egy Románia elleni, hangsúlyozom, nagyon valószínűtlen orosz támadás esetén a politikai vezetésnek aktiválnia kell a NATO 5. cikkelyét, aminek eredményeképpen a papírforma szerint – és Mark Rutte NATO-főtitkár Bukarestben tett nyilatkozata szerint is – további 31 ország siet Románia megsegítésére.

Ugyanakkor a részleges csapatkivonásnak van egy másik fontos, de ez alkalommal kevésbé szimbolikus üzenete is, amely a második Trump-elnökség alatt igencsak felerősödött: elérkezett az ideje annak, hogy Európa sokkal nagyobb mértékben gondoskodjon saját biztonságáról, ezért intenzívebben kell befektetnie saját védelmi kapacitásaiba. Erről szólt a 2025. júliusi hágai NATO-csúcson elfogadott közös nyilatkozat is, amelyben a tagállamok azt vállalták, hogy 2035-ig a védelmi kiadások minden tagország esetében elérik a nemzeti össztermék minimum 5 százalékát. Mint köztudott, ebből tulajdonképpen 3,5 százalékot a központi védelmi kiadásokra, míg további 1,5 százalékot a kritikus infrastruktúra, a hálózatok biztonsága, valamint a polgári felkészültség és a nemzeti ipari bázis fejlesztésére és erősítésére kell fordítani.

Értelemszerűen Románia esetében is meg kell lépni ezeket a fejlesztéseket: be kell ruházni a védelmi iparba, folytatni kell a Mihail Kogălniceanuban, Nagysinken és Aranyosgyéresen található, NATO célokat szolgákó katonai bázisok fejlesztését, modernizálni kell a román hadsereg szárazföldi, légi és tengeri egységeit, az ország védelmi kapacitását. És akkor még nem beszéltünk a humanerőforrásról, azaz a katonákról, ami minden esetben a legnagyobb kérdést jelenti. Látjuk, hogy mi zajlik Horvátországban és Németországban a sorkatonaság visszavezetése terén, hogy csak a két legaktuálisabb példát említsem.

A kivonás egy politikai döntés következménye, amely a hírek szerint 2026 januárjától lép életbe. Az ilyen döntések természetéhez pedig hozzátartozik az, hogy amilyen könnyen megszületnek, olyan könnyen módosíthatók, vagy akár vissza is vonhatók. A jelenlegi döntés megváltoztatására tett első kísérlet már napvilágot is látott: november 6-án az amerikai képviselőház külügyi bizottságának republikánus és demokrata tagjai egy nyílt levélben fordultak Pete Hegseth amerikai védelmi miniszterhez, amelyben azt kérik, hogy a Pentagon gondolja át a meghozott döntést. Az aláírók azzal érvelnek, hogy egyrészt Románia több alkalommal is bebizonyította elkötelezettséget a kollektív védelem iránt, másrészt pedig felhívják a figyelmet arra, hogy a bejelentés időzítése nem a legmegfelelőbb, ugyanis Oroszország az utóbbi hetekben több alkalommal is megsértette a NATO keleti szárnyán található tagországok légterét, illetve Románia határaihoz közel hajtott végre támadásokat.

Ebben a kontextusban a Románia területén állomásozó amerikai csapatok létszámának csökkentése aláaknázza az elrettentést és további katonai cselekményekre ösztönözheti Oroszországot. Ha és amennyiben erre a kezdeményezésre rá tud csatlakozni a romániai külügy is, talán elérhető akár annak visszavonása is, vagy akár a kivont csapatok létszámának csökkentése. Mindez nagyban függ a Románia által választott stratégiától és a román külügy lobbierejétől. Az ország politikai vezetése ugyanis dönthet úgy is, hogy a kivont amerikai katonák helyét európai egységekkel pótolja, így próbálva fenntartani az ország területén állomásozó, NATO kötelében lévő katonák számát. Mint ahogy dönthet arról is, hogy a román hadsereg egyes egységeivel pótolja a Dobrudzsában kialakuló esetleges létszámhiányt.

Ha végül mégiscsak bekövetkezik a részleges csapatkivonás, kétségbeesésre akkor sincs oka Romániának, hisz NATO tagországként élvezi a szövetség által garantált kollektív védelmet. A saját hadserege, valamint a területén tartózkodó más nemzetiségű NATO-csapatok képesek az elrettentés képességét fenntartani, az esetleges jövőbeli légtérsértéseket pedig kellő határozottsággal, de higgadtsággal, és az eszkalációs következményeket elkerülve, kezelni.