Saját maguk és egymás vállát veregetik a politikusok péntek este óta, miután a nemzetgazdaságot fenyegető bírság felhője szertefoszlott. Romániának adott igazat a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjának nemzetközi választottbírósága a verespataki bányaprojekt meghiúsulása miatt a Gabriel Resources által indított kártérítési perben. Pedig pénteken még Adrian Câciu európai alapokért felelős miniszter Marcel Boloș pénzügyminiszterrel kánonba arról hadovált , hogy a bírság elkerülésének módja a kitermelés elkezdése. Marcel Ciolacu miniszterelnök pedig népszavazás szervezését lebegtette be. Vészforgatókönyvek készültek arra az esetre, ha Romániának ki kellene pengetnie a 6,7 milliárd dollárt, a kanadaiak ennyi kártérítést kértek a román államtól a verespataki bányaprojekt meghiúsulása miatt. A nemzetközi választottbíróság péntek esti döntése valóban okot az az örömre, ezt összevetve azonban az előző napok, hetek történésein inkább sírnunk kell, mint nevetnünk. Nem tudom, mit jelent a miniszterelnök úrnak nyerni, de ami most történt, az számunkra nem győzelem. Még akkor sem, ha legalább megtudtuk, tényleg kilógott a lóláb. A döntés öröme keveredik az elhaló reménytelenséggel, hiszen a politikai játszmák és manipulációk egyre sötétebb képet festenek.

Úgy vágunk neki ugyanis az előttünk álló választássorozatnak, hogy borítékolhatóan az a párt nyeri a vokscsatát, amely vagy inkompetens vagy tudatosan félrevezette az állampolgárokat, miközben saját győzeleméről kommunikál.

Kezdjük utóbbival: Marcel Ciolacu és csapata „harcolt Romániáért”, nem engedte, hogy emberek szenvedjenek „egyes miniszterelnököknek a személyes érdekeket a nemzeti érdek fölé helyező döntései miatt”. Csakhogy a veszélyt ők maguk találták ki, ők írták a vészforgatókönyvet, miszerint csak akkor kerülhető el a tetemes bírság, ha elkezdődik a ciántechnológiás nemesfém-kitermelés. Nincs más mód a nemzetgazdaság megmentésére ezekben a vészterhes időkben. Nincs más mód a (politikai ellenfelekként) most is közöttünk járó elődök tévedésének a jóvátételére. Vagy aranyat adunk vagy életet – választhattunk a kormány szerint. A miniszterelnök még azt is belebegtette, hogy döntsön népszavazás a kérdésben, azaz vállalta azt is, hogy egymásnak ugrassza a környezetvédő és az ország gazdaságát féltők táborát, egymásnak ugrassza a Verespatak földrajzi közelsége miatt jobban aggódókat mondjuk az olténiaiakkal. Amikor pedig az indulatok megfelelően fel voltak korbácsolva, Marcel Ciolacu kormánya jött és megmentette az országot.

A történet másik olvasata szerint gőzük sem volt, nem csupán a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjának választottbírósága működéséről, hanem egyáltalán a jogi folyamatokról. Úgy jelentették be a rekordbírságot/verespataki bányászat elkezdését – és teremtettek öt egész héten át pánikhangulatot – hogy még nem volt ítélet, hogy a román államnak is volt képviselője a testületben, hogy nem számoltak a nemzetközi megítéléssel, hogy nem figyeltek arra, hogy a – felelőtlen – kijelentések milyen tőzsdei mozgásokat indítanak el (szűk 30 nap alatt a Gabriel Resources Ltd. árfolyama megduplázódott).

A tőzsdei mozgások mögött többen ügyeskedést engednek sejtetni, azok akik tudták, hogy Románia nyerni fog, eladták a részvényeiket, magasabb áron, azoknak, akik a kanadai győzelemben bíztak. Értsd: Marcel Ciolacu és csapata nemcsak a közvéleményt verte át, hanem a tőzsdét is manipulálta. Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter, aki hivatali ideje alatt felfüggesztette a kanadai cég környezeti hatástanulmányát, mai nyilatkozatában a 16 évvel ezelőtti nyomásgyakorlásra és piszkos játszmákra világít rá. Minden jel szerint ezek tapadnak most is az Erdélyi-érchegység által rejtett aranyhoz. Tánczos Barnának, az RMDSZ másik volt környezetvédelmi miniszterének igaza lehet abban, hogy „lezártnak tekinthető a ciántechnológiás aranykitermelés ügye”, de a minden rendszerhez alkalmazkodók minden jel szerint megtalálták a módját annak, hogy hogy termelhetik ki maguknak az aranyat, bányászat nélkül is.

És ez sajnos csak a jéghegy csúcsa, amely alatt a korrupció és az érdekközösség mélyebb rétegei húzódnak. Bizonyítva, ismét, hogy a politikai és gazdasági hatalom hogyan fonódik össze. Az aranykészletek körül kialakult vita pedig egy újabb példa arra, hogy mennyire fontos a közérdek és a környezetvédelem kettőse a gazdasági érdekekkel szemben. Az ügy kivizsgálása és a felelősségre vonás kulcsfontosságú a bizalom helyreállításához és a hasonló esetek megelőzéséhez. Az idei választások közeledtével pedig nemcsak a politikai döntéshozóknak, hanem mindannyiunknak el kell gondolkodnunk azon, hogy milyen jövőt szeretnénk építeni. Mert mi a szavazatunkkal építünk.

Fotó: UNESCO Romániai Bizottság/Facebook)