Tíz évvel ezelőtt, 2015. november 3-án nyilvánította a magyar Országgyűlés november 15-ét, Bethlen Gábor (1580-1629) erdélyi fejedelem születésének és halálának napját a magyar szórvány napjává. Tette mindezt a határon túli magyarság iránt viselt, az alaptörvényben rögzített felelősségnek megfelelve. Ebből az alkalomból Dézsi Zsófiával, a Hunyad Megyei Magyar Ifjúsági Tanács (HUMMIT) a napokban megválasztott új elnökével beszélgettünk.

- Hány magyar nemzetiségű lakost tartanak nyilván Hunyad megyében? Milyen „állapotban” van az ottani magyarság – lélekszám, gazdasági helyzet, munkalehetőségek szempontjából?

- Mielőtt a statisztikai adatokra térnénk, fontos hangsúlyozni, hogy bár Hunyad megye magyarsága Erdély egyik legkisebb lélekszámú magyar közössége, stratégiai szempontból mégis a magyar nemzet egyik legfontosabb szórványközössége. Az itt élő magyarság több évszázados asszimilációs nyomás ellenére is képes volt kialakítani és megőrizni saját intézményrendszerét, kulturális örökségét és oktatási struktúráit – Déván, Vajdahunyadon, a Sztrigy völgyében és a Zsil-völgyi településeken egyaránt.

A 2021-es népszámlálás szerint Hunyad megyében 9180 magyar nemzetiségű személy él, ami a megye teljes lakosságának csupán töredéke. Ez az adat különösen éles kontrasztban áll az 1992-es népszámlálás eredményével, amikor még mintegy 33800 magyar élt a megyében. A több mint 70%-os létszámcsökkenés három évtized alatt a romániai magyar közösségek viszonylatában is az egyik legsúlyosabb visszaesésnek számít.

A demográfiai hanyatlás azonban nem értelmezhető pusztán „eltűnésként”. A rendszerváltást követően Hunyad megye gazdasági szerkezete alapvetően átalakult: a kohászati és bányászati ipar gyors leépülése – amely korábban a megye gazdasági gerincét jelentette – különösen érzékenyen érintette a magyar munkavállalókat. Az 1950-es és 1960-as években a megye ipara jelentős magyar munkaerőt vonzott Erdély számos régiójából. Sokan közülük Hunyad megyében éltek és dolgoztak, de stabil jövedelmükből származási településeiken – Kovászna, Hargita, Maros, Kolozs, Szilágy megyékben – építettek vagy újítottak fel házakat, majd nyugdíjazásuk után „hazaköltöztek”.

A ’90-es évek hunyadi magyarsága tehát nem egyszerűen megszűnt, hanem részben visszaintegrálódott más erdélyi magyar közösségekbe. Számos visszaköltözött rokon és ismerős ma is úgy emlékezik Hunyad megyére, mint életük meghatározó korszakára. Többen megfogalmazzák: akik a magyarságukat nap mint nap tudatosan és vállaltan meg akarják élni, azoknak talán éppen Hunyad megyébe kellene költözniük – mert itt a magyarság nem magától értetődő adottság, hanem tudatos, naponta megélt választás.

- Mik a Hunyad megyei magyar közösséget leginkább érintő problémák, milyen mindennapi kihívásokkal kell szembenézniük?

- A közösség mindennapjait a szórványlétből fakadó, egymást erősítő társadalmi, demográfiai és kulturális problémák határozzák meg. Ezek közül kiemelném a demográfiai fogyást és az asszimilációs folyamatot, a gazdasági mobilitás és elvándorlás realitását, valamint az oktatási és kulturális kihívásokat.

A Hunyad megyei magyarság sajátos helyzete, hogy nem nagyobb, tömbszerű magyar településeken él, hanem szórvány diaszpórákban, jelentős földrajzi távolságokra egymástól. Ez a mindennapi élet szintjén azt jelenti, hogy a magyar családok egyre kisebb aránya tudja vagy meri vállalni az anyanyelvi oktatással járó, sokszor napi több tíz kilométeres ingázást. Emellett sok gyermek vegyes házasságban születik, és nem ritka, hogy román tannyelvű iskolába kerül.

Mindez azzal jár, hogy a kis létszámú magyar osztályok fenntartása egyre nehezebb. Ennek ellenére – és a többszörös nehézségek ellen dacolva – Hunyad megyében jelenleg négy településen érhető el magyar tannyelvű oktatás: Déván, Vajdahunyadon, Lupényban és Petrozsényban. A magyar tagozatok főként óvodai és elemi szinten stabilabbak, a gimnáziumi szintek azonban fragmentáltabbak, és több esetben összevont csoportok működnek. Meggyőződésem, hogy a jelenben és a jövőben is a magyar oktatás kulcsfontosságú szerepet játszik és fog játszani a megye magyarságának megmaradásában. Különösen kiemelném a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum szerepét: ez nem csupán egy iskola a klasszikus értelemben, hanem a Hunyad megyei magyar közösség szimbolikus otthona, identitáshordozó intézménye és védőbástyája.

Gazdasági szempontból a vajdahunyadi és dévai ipari fejlesztések ugyan javítják a kilátásokat, ám a Zsil-völgy szénbányászat utáni gazdasági visszaesés még mindig érezhető. A megye jelentős potenciállal rendelkezik – különösen természeti adottságai miatt, például a turizmus területén –, de a jelenlegi helyi gazdaság viszonylag korlátozott lehetőségei miatt a fiatalok számára sokszor racionális döntésnek tűnik a távozás. Ez a tendencia sajnos a megye magyar fiataljai körében is erőteljesen jelentkezik.

- Milyen programok, projektek, tevékenységek segítik a magyar közösség mindennapjait?

- A Hunyad megyei magyarság túlélése nagymértékben a helyi intézmények és szervezetek aktív munkáján, valamint az anyanyelvi oktatás, az egyházak és a magyar kormány támogatási programjainak összehangolt együttműködésén múlik. A legfontosabb támogatási formák közé tartoznak az RMDSZ és a Communitas Alapítvány által nyújtott források, amelyek a kulturális programok finanszírozásában, az ifjúsági rendezvények megszervezésében és a közösségi események fenntartásában kulcsszerepet játszanak.

Vallási és kulturális tevékenységük révén a református, római katolikus, unitárius, baptista és más egyházak a helyi magyarság legstabilabb közösségi pilléreinek tekinthetők. Ezek a gyülekezetek nemcsak lelki, hanem kulturális és közösségszervező funkciót is betöltenek. Az elmúlt években a magyar kormány által támogatott óvodafelújítások, tehetségtámogató programok és tanulmányi versenyek szintén jelentős szerepet vállaltak a megtartóerő növelésében. Ide sorolhatók azok a fejlesztések, amelyek közvetlenül az oktatási infrastruktúrát, illetve a kultúra intézményi kereteit erősítik.

Kiemelkedő jelentőségűnek tartom az RMDSZ kormányzati és önkormányzati szerepvállalása nyomán biztosított konkrét támogatásokat, valamint azoknak az RMDSZ-es képviselőknek, helyi tanácsosok és tisztségviselőknek a munkáját, akik szívügyüknek tekintik a megye magyar közösségének sorsát. Ferenczi István megyei RMDSZ-elnök és a szervezet vezetősége által megfogalmazott terv – egy megyei kiterjedésű Magyar Ház-hálózat kiépítésére – olyan jövőbe mutató, ambiciózus stratégia, amely valódi új lehetőségeket teremthet a Hunyad megyei magyarok számára, különösen a közösségi terek és szolgáltatások megerősítése révén.

- Melyek a Hunyad megyei magyarság legfontosabb intézményei? Milyen közösségi programokkal igyekeznek a megyében megszólítani a magyar lakosságot?

- Hunyad megye magyar jelenének és jövőjének legfontosabb intézményei – a történelmi egyházakon túl – mindenekelőtt a Hunyad Megyei Magyar Oktatási és Kulturális Központ, amelyben működik a Téglás Gábor Elméleti Líceum. Ez az intézményrendszer nem csak oktatási funkciót lát el, hanem a magyar közösségi lét szervező, kulturális és identitásmegőrző központja is.

A társadalmi és közéleti szerepvállalás szempontjából vitán felül a legfontosabb magyar politikai és érdekképviseleti szervezet az RMDSZ, amelyhez szorosan kapcsolódnak a nőszövetségi szervezetek. Ifjúsági téren reményeim szerint meghatározó és egyre erősödő szerepe lesz a Hunyad Megyei Magyar Ifjúsági Tanácsnak (HUMMIT), valamint a Hauer Erich Diáktanácsnak.

Rendezvényeinket tekintve úgy gondolom, hogy minden identitást erősítő esemény kiemelt fontosságú, függetlenül a résztvevők számától. Ide sorolom a Hunyad Megyei Magyar Napokat, a Székely–szórvány programokat, a farsangi, adventi és húsvéti közösségi rendezvényeket, a gyermekfoglalkozásokat, a nyári és téli táborokat, a helytörténeti előadásokat és kiállításokat, a sportprogramokat és kreatív műhelyeket. Ezek a programok nem pusztán szabadidős események, hanem a közösségi identitás újratermelésének, a nyelvhasználat fenntartásának és a generációk közötti párbeszédnek is nélkülözhetetlen terei.

- Hogyan lehet elérni és programokba bevonni a magyar fiatalokat a mai szórványviszonyok között?

- Saját tapasztalataim alapján – a bukaresti Ady Endre Elméleti Líceum Diáktanácsának volt elnökeként, valamint a HUMMIT elnöke- és a MIÉRT ügyvezető alelnökeként – azt látom, hogy a fiatalok megszólítása ma komplex és többszintű kihívás. Egyrészt a szórványhelyzetből fakadó objektív akadályokkal szembesülünk (földrajzi szétszórtság, kevés helyi intézmény), másrészt a digitalizáció világában új típusú figyelemversenybe került minden közösségi program.

Meggyőződésem, hogy a szórványközösségek jövője elsősorban azon múlik, hogy mennyire sikerül stabilan működtetni intézményeinket, mennyire tudjuk támogatni a családokat, és mennyire vagyunk képesek olyan programstruktúrákat kialakítani, amelyek megszólítják az asszimilációs nyomás alatt élő, sokszor széttöredezett magyar családokat is – beleértve azokat a fiatalokat, akik esetleg román tannyelvű iskolába járnak.

A jövő szempontjából alapvető fontosságúnak tartom a magyar iskolahálózat megerősítését, az ifjúság tudatos bevonását az oktatási, kulturális és közéleti programokba, a helyi gazdasági perspektívák bővítését, valamint azoknak a konkrét támogatási formáknak a megtalálását, amelyek segíthetnek a felsőfokú végzettséggel rendelkező Hunyad megyei magyar fiataloknak abban, hogy tanulmányaik után hazatérve itthon tudjanak elhelyezkedni és családot alapítani. A fiatalok támogatása, szakmai beilleszkedésük elősegítése és jövőtervezésük támogatása nemcsak egy-egy szervezet feladata, hanem a helyi közösségek, az önkormányzatok, az iskolák, az egyházak és a civil szervezetek közös felelőssége. Mindezek megvalósításában a Hunyad Megyei Magyar Ifjúsági Tanács, és személy szerint én magam is, kész vagyok a továbbiakban is aktívan közreműködni.