A milánói ügyészség vizsgálatot indított olyan olasz állampolgárok ellen, akik állítólag a boszniai szerb hadsereg tagjainak fizettek azért, hogy Szarajevó négy évig tartó ostroma idején civileket ölhessenek. A gyanú szerint a kedvtelésből gyilkoló „mesterlövész-turisták” között más nemzetiségűek is voltak.

Szarajevó ostroma – a leghosszabb fővárosi ostrom a modern hadviselés történetében – 1992. április 6-án kezdődött. Előző nap a 4,5 milliós jugoszláv tagköztársaság parlamentje kikiáltotta az ország függetlenségét, miután a március elsejei népszavazás kvázi egyhangúlag az elszakadás mellett döntött. Igaz, a részvétel mindössze 63,4 százalékos volt, ugyanis a lakosság mintegy harmadát kitevő szerbek bojkottálták a referendumot. A boszniai szerb politikusok már előző év őszén kivonultak a szarajevói parlamentből, és Radovan Karadžić elnökletével létrehozták a Boszniai Szerb Köztársaságot (Republika Srpska).

A szarajevói parlament döntése után több mint százezer ember vonult végig a boszniai főváros utcáin. Akkor dördültek el az első lövések a szerb nacionalista párt székhelyénél – a boszniai háború első áldozata két nő volt. A következő napon, április 6-án a többnyire szerbekből álló Jugoszláv Néphadsereg elkezdte bekeríteni a várost. Helyét rövidesen átvette a Belgrád támogatását élvező, Ratko Mladić tábornok által irányított boszniai szerb haderő. Szarajevó ostroma 1425 napig tartott és 11 541 áldozatot követelt.

Háborúban élni bárhol borzalmas, viszont Szarajevó ostroma idején a mindennapokat még elviselhetetlenebbé tették a várost körülölelő hegyekben meghúzódó mesterlövészek, akik véletlenszerűen lőttek az utcára kimerészkedő emberekre, mintha csak egy videojátékban lettek volna. Rendkívüli kitettsége révén Szarajevó főutcája, a Meša Selimović sugárút a köznyelvben Mesterlövész-sétány néven vált ismertté.

A mészárlásban állítólag külföldiek, úgynevezett mesterlövész-turisták is részt vettek, miután nagy összegeket fizettek a boszniai szerb hadsereg katonáinak. (A boszniai szerbek egykori vezetőjét, Karadžićot 2016-ban elítélték népirtás és más emberiesség elleni bűnök miatt.)

Amikor Miran Zupanič szlovén filmrendező először hallott a „mesterlövész-turistákról”, 2019 táján, nem akart hinni a fülének. „Azt mondtam, ilyesmi elképzelhetetlen. Nem lehet igaz. De ha igaz volna is, senki nem beszélne róla kamera előtt” – idézte fel a rendező a honfitársával, Franci Zajc producerrel folytatott beszélgetését a Deutsche Wellének. Zajc éppenséggel talált egy szlovén férfit, aki Zupanič szavai szerint „egy rendkívül fontos amerikai ügynökségnek” dolgozott a délszláv háború idején. Egy alapos beszélgetés után a rendező arra a következtetésre jutott, hogy a forrás hiteles, és eldöntötte, hogy dokumentumfilmben örökíti meg a hátborzongató történetet.

A Szarajevói szafarit 2022 szeptemberében mutatták be. A „rendkívül fontos amerikai ügynökség” egykori munkatársának arca nem látható a filmben, viszont a hangja nincs eltorzítva, ahogy az ilyen esetekben lenni szokott. Megszólal továbbá Edin Subasic, a bosnyák hadsereg nyugalmazott elemzője, aki elmondja, hogy annak idején egy fogságba esett szerb önkéntes megerősítette: a város lakóira vadászó mesterlövészek között külföldiek is voltak. Az állításokat a szerb háborús veteránok hevesen tagadják.

A Szarajevói Kutató és Dokumentációs Központ becslései szerint 300 és 350 közé tehető a mesterlövészek halálos áldozatainak száma. Csaknem valamennyien civilek voltak, köztük legalább 60 gyermek.

Az olasz hatóságok azután indítottak nyomozást, hogy Ezio Gavazzeni újságíró és két ügyvéd átadott a milánói főügyészségnek egy 17 oldalas aktát az eseményekről. Emellett Szarajevó volt polgármestere, Benjamina Karić is küldött egy jelentést az ügyészeknek. Ezek alapján remélhetőleg azonosítani tudják az érintett olasz állampolgárokat, akiket különös kegyetlenséggel és aljas indítékkal elkövetett emberölés vádjával állíthatnak bíróság elé.

Az N1 hírcsatornának nyilatkozva Gavazzeni elmondta, hogy 30 éve olvasott először az állítólagos mesterlövész-turistákról, de Zupanič 2022-es dokumentumfilmje újra felkeltette érdeklődését a téma iránt, és ismét nyomozni kezdett. Pontos számot nem közölt, de úgy vélte, hogy „nagyon-nagyon sok olasz” lehetett érintett. Rajtuk kívül számos nyugati országból érkeztek emberek, akik nagy összegeket fizettek azért, hogy civilekre lőhessenek. Az újságíró feltételezése szerint az embervadászatnak nem volt politikai vagy vallási indíttatása. „Gazdag emberek voltak, akik szórakozásból mentek oda. Fegyverrajongókról beszélünk, akik egyébként talán lőtérre járnak vagy afrikai szafarira” – tette hozzá. Néhány olasz érintettet azonosított is, őket az ügyészek várhatóan a következő hetekben hallgatják ki.