Az Erdélyben egyedülálló fórumon pedagógusok, lelkészek és önkormányzati képviselők tanácskoztak a Fehér megyei magyar közösségek helyzetéről.

„Építsünk közösséget a huszonegyedik században, Bethlen Gábor szellemiségében!” – ez volt a jelszava a november 13-án, a nagyenyedi Két fűzfa vendéglőben megszervezett találkozónak, amelyen száznyolcvanan vettek részt. A konferenciát a magyar szórvány napja tiszteletére szervezik, idén ez egybeesett a magyar nyelv napjával is.

A szórványkonferencia második kiírásához érkezett, a történet viszont jóval korábbra nyúlik vissza, hiszen a témáról már tizenkettedszer tanácskoztak a megyében tevékenykedő pedagógusok.

Ez a konferencia egy valós igényre épült, ötletgazdája pedig Lőrincz Helga volt, aki egy bő évtizeddel ezelőtt is megyei kisebbségi oktatásért felelős tanfelügyelőként dolgozott. Megállapította, hogy a Fehér megyei pedagógusoknak ritkán van alkalmuk találkozni, ezért úgy vélte, szervezett formában kellene pótolni ezt a hiányt. Így jött létre a csütörtöki rendezvény „őse”, amelynek első tíz kiadása pedagóguskonferencia volt, majd tavaly szórványtalálkozóvá alakult át. A rendezvény „metamorfozisát” és célkitűzéseit maga a kezdeményező mesélte el a Maszolnak.

„Mi, pedagógusok, nem vagyunk túl sokan és túl keveset találkozunk. Az évek során az derült ki, hogy számos problémát csak akkor lehet megoldani a legtöbb helyen, ha a pedagógusok, lelkészek és önkormányzati képviselők – vagyis azok, akik a legfontosabb döntéseket meghozzák egy közösségben – tárgyalóasztalhoz ünlek, összedolgoznak és közös erővel fókuszálnak az adott helyzetre. Az, hogy együtt gondolkodjanak és együtt cselekedjenek nem volt nyilvánvaló mindenütt, és ilyen értelemben a szórványkonferencia motiváló hatással is bír, hiszen a pozitív példák mindenkit megerősíthetnek, ehhez jó ez a fórum” – mondta Lőrincz Helga.

A tanfelügyelő hozzátette: „Jelképesen, a rendezvény Bethlen Gábor születésének illetve halálának dátumához, egyszersmind a Magyar szórvány napjához kapcsolódik, idén történetesen egybeesett a magyar nyelv napjával is. Hol máshol, ha nem Fehér megyében kell megemlékeznünk a nagy fejedelemről? És az emlékezés kapcsán azt mondtuk a tanárkollégáimmal, hogy beszélgessünk is egy picit arról, esetleg szakemberek bevonásával, hogyan lehet hatékonyabban, az idők változásával összhangban, közösséget építeni és a közösségnek minél többet nyújtani. Ez azért is fontos, mert Fehér megyében nincs semmiféle magyar írott sajtó, sem rádió, sem tévé, egyetlen lap van, amit mi próbálunk kiadni, és ugyancsak ezeknek a csoportoknak a segítségével megtölteni tartalommal. A konferencia viszont direkt módon lehetőséget nyújt arra, hogy hírt szerezzünk egymásról, tudjunk arról, hogy mi történik a szomszédos településeken. Közösen biztos, hogy többet és jobbat tudunk tenni, ezt mutatja már az elmúlt évek tapasztalata is” – magyarázta Lőrincz Helga.

Fehér megyében mintegy száz pedagógus él szétszórtan. A Bethlen Gábor Kollégium az egyetlen tanintézmény, ahol nagyobb tömbben tevékenykednek, a többiek távolabb, adott esetben elszigetelten, gyakran csupán egy-két magyar pedagógus dolgozik egy településen. A szórványkonferencián hozzájuk csatlakoztak azok, akik a helyi magyarsággal foglalkoznak: lelkészek és az önkormányzatok képviselői, így már kétszerannyian tudtak közösen tervezgetni. A kezdeményezés egyedülálló Erdélyben, így példaértékű lehet más, hasonló helyzetben levő megyék számára is.

A pedagóguskonferencia erdélyszintű volt, mivel bekapcsolódtak a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanárai, de más megyékből is érkeztek minden évben pedagógusok, főleg a szórványból, például Hunyad, Szeben, Beszterce-Naszód vagy Temes megyéből. A tavaly, amikor átalakult a szorványkonferenciává, csak Fehér megyeiek vettek részt, elsősorban azért, hogy feltérképezzék a problémákat, idén viszont már voltak Hunyad megyei meghívottak is.

„Együttműködés, bizalom, akarat és az erőink összehangolása”

A szórványkonferencia köszöntőbeszédekkel vette kezdetét. Vincze András Fehér megyei RMDSZ elnök üdvözölte a résztvevőket, akiket a következőképp jellemzett: „Fehér megyében sokszor kis létszámban, de annál nagyobb lelkesedéssel dolgoznak a közösségi életért és a magyarság megmaradásáért. Együttműködés, bizalom, akarat és az erőink összehangolása – erről szól ez a mai nap is” – mondta.

Fülöp Szabolcs, Nagyenyed alpolgármestere szerint „manapság Erdélyben jó magyarnak lenni”, a legnagyobb kihívás leküzdeni az elkényelmesedést és a közömbösséget.

„Pénzt veszíthetek, de ha iskolát vesztek, mindent elveszíthetek” – idézte köszöntőjében Bethlen Gábort Mihályfalvi Katalin. Az RMDSZ oktatási alelnöke egy érdekes párhuzamot állított fel a fejedelem által létrehozott iskola és nyomda illetve napjaink digitalis iskolája között, megállapítva: mindkettő az adott kor fejlett tehnológiáját képviseli, fontos viszont, hogy – akárcsak a múltban  - most is a kultúrát és a közösséget szolgálja.

Szőcs Ildikó, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének alelnöke, egyszersmind a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója, Fehér megye magyarságát egy élni akaró közösségként jellemezte. Gratulált az RMPSZ megyei elnökének, Szabó Csilla Erzsébetnek, a sok továbbképző megszervezéséért és a pedagógusoknak, akik „a mindennapok taposómalmából kilépve, teljes odaadással és lelkülettel dolgoznak”. Ezt követően, Szőcs Ildikó részletes informatív előadást tartott a magyar pedagógus igazolvány előnyeiről és az általa megnyíló lehetőségekről, majd átnyújtotta a kollégium huszonöt éves alapítványa alkalmából készült díszoklevelet Brendus Rékának, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetőjének.

Lőrincz Konrád, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese, Ézsaiás 30. Könyve alapján hangsúlyozta: a közösségépítők esetében a hivatásszerű teljesítés a legfontosabb, ehhez pedig adott az isteni útmutatás: „Járj úgy, ahogy az Úr elvárja tőled!”.

Antal Árpád Sepsiszentgyörgy polgármestere, az RMDSZ stratégiai igazgatója, a székely-szórvány program fontosságát hangsúlyozta. A politikus szerint a kezdeményezés nagyon jól indult, a Covid-világjárvány azonban megtörte a kezdeti lendületet, emiatt „most újra fel kell tölteni ezt tartalommal”. A politikus hozzátette: „Ha már itt vagyunk Nagyenyeden, akkor nem tudom nem idézni Bethlen Gábort, Erdély nagy fejedelmét, akit politikai példaképemnek tartok. Soszor idézem az ő mondatát: »Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet«. Aki egyszer elmondja ezt a mondatot magának, az megváltozik, mindig meg fogja nézni azt a maximumot, amit az adott körülmények között megvalósíthat”.

Lőrincz Helga kisebbségi tanfelügyelő ismertette a Fehér megyei magyarság demográfiai adatait, majd hangsúlyozta: a pedagógusok, lelkészek és önkormányzatisok összefogásának köszönhetően, az elmúlt tizenöt esztendőben nem kellett egyetlen iskolát vagy templomot sem bezárni. „Mi, az itt élők, tudjuk: a szórvány kicsi, de annál eltökéltebb közösség. Mi a magyar határ őrzői vagyunk, mi nem mondhatunk le senkiről és semmiről. Mi vagyunk a felelősek a szórványért és a magyarságért” – hangsúlyozta.

A köszöntéseket követően díjazták a mindhárom területen kiválóan teljesítő egyéneket. Elismerésben részesült Miklós Erzsébet bethlenszentmiklósi tanítónő, Benkő Simona székelykocsárdi önkéntes és Téglás Miklós tövisi lelkipásztor.

Könyvbemutató és vacsora

A konferencia beszélgetős része után a szórványképviselő Markó Attila 101 hónap című könyvét mutatták be. A prezentációt különlegessé tette, hogy a szerző beszélgetőtársa Brendus Réka volt, aki napi szinten tartotta a kapcsolatot az emigrációba kényszerült politikussal.

A beszélgetésből fény derült arra, amiről a könyv is szól: a visszaszolgáltatás folyamatában hogyan hurcolták meg Markó Attilát azért, hogy a Mikó Kollégium helyzetét ne állítsák helyre. A szerző azt is elárulta: az ártatlanságba vetett hite, a családja és a közeli barátok voltak azok, amelyek elviselhetővé tették számára az otthontól való távollétet.

A könyvbemutató után a Bethlen Gábor Kollégium Gyertyaláng keresztyén együttesének fellépése következett, majd közös vacsorával ért véget a konferencia.

Antal Árpád: „mindig tanulni jövök a szorványba”

Az esemény jelentőségéről, sikeréről hárman is nyilatkoztak a Maszolnak.

Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere elmondta: „Egyrészt én mindig tanulni jövök a szórványba, Nagyenyedre pedig különös szeretettel jövök, mert megszerettem ezt a várost. Az látszik, hogy a Székelyföldön az önkormányzat és az RMDSZ munkája összekapcsolódik, de itt a szórványban egyértelmű, hogy az RMDSZ a társadalomszervezésnek a fő motorja, hogy gyakorlatilag minden, ami történik, az oktatástól elkezdve a kultúráig, az mind az RMDSZ-hez köthető. Jó volt látni azt, hogy itt egy ilyen erős közösség van, ennyien részt vesznek egy ilyen rendezvényen. Nyilván hatalmas a pedagógusok felelőssége, hiszen ők azok, akik a gyerekeket tanítják, nem cask a tárgyi tudást adják át, hanem megtanítják a szülőföld és az anyanyelv szeretetére, úgyhogy mindig le a kalappal előttük. Mindig erőteljesebb az összefogás a szórványban, ebből a szempontból is fontosnak tartom azt, hogy a kapcsolat a szórvány és a Székelyföld között legyen intenzívebb, hiszen időnként mi is a Székelyföldön panaszkodunk, hogy milyen nehéz magyarnak lenni. Amikor a szórványba jövök, mindig feltöltődöm és amikor hazamegyek, elmondom a környezetemben élőknek, hogy nekik fogalmuk sincs, milyen szerencsés helyzetben vannak Sepsiszentgyörgyön, és hogy ezek az emberek mégis megmaradnak magyarnak, a gyerekeiket magyarul tanítják. Ezért hangsúlyozom, hogy ez a kapcsolat legyen intenzívebb, tanuljunk egymástól, például táborozások által a kölcsönös nyelvtanulást lehetne elősegíteni, megismerhetik egymás életkörülményeit és barátságok szővődhetnek, ez a legfontosabb” – nyilatkozta.

Markó Attila szenátor is elismerően szólt a konferenciáról, mondván: „kiváló esemény volt arra, hogy a megyében dolgozó közösségszervező emberek találkozzanak. Ezek az emberek azok, akik a közösség pulzusát a legjobban érzik, ők azok, akik el tudnak jutni minden emberhez, külön-külön, egyénileg is, és ez számunkra is nagyon fontos, hogy mindenkihez eljussunk. Az ilyen találkozások alkalmával megerősödik bennünk az a tudat, az az érzés, hogy tovább kell dolgoznunk”.

Brendus Réka főosztályvezetőre is jó benyomást keltett az esemény. „Számomra több okból kifolyólag is nagyon fontos, hogy ma itt lehetek. Egyrészt hazajöttem, hiszen itt érettségiztem. Az, hogy egy szórványkonferencián vehetek részt azért is fontos számomra, mert én soha nem éltem tömbben. Több helyen éltem Erdélyben: Kolozsváron születtem, Máramarosban jártam negyedikes koromig, aztán költöztünk Enyedre, úgyhogy én a tömbben nem igazán éltem és nem is ismerem azt. Csak a szórványnak a problémáit és az életét ismerem. Másfelöl, nagyon emlékezetes ez az este azért is, mert nekem jutott az a szép feladat, hogy Markó Attilával a könyvéről beszélgethettem. Ez azért is fontos volt nekem, mert az a nyolc év alatt, amig Budapesten voltak, majdnem napi kapcsolatban voltunk, tehát az, ami a könyvében van, körülbelül 98 százalékban ismertem. Együtt örvendtünk, együtt sírtunk, amikor olyan döntések születtek….úgyhogy többszörösen is nagy élmény számomra, hogy ma itt lehettem. Nagyon nagy szerepe van itt a szórványban annak, hogy a pedagógusok, lelkészek együtt dolgoznak, és mindaddig, amig a szórványban egy magyar ember van, addig mindenkinek a munkájára szükség van és mindenképp hasznos munkát végez” – vonta le a következtetést Brendus Réka.