Nem először kerül a DNA célkeresztéjbe Marosvásárhely polgármesteri hivatala – míg Dorin Florea piszkálása langymeleg volt, addig a Soós Zoltánra irányuló masszívabb. Tavaly tavasszal elérkezettnek látták az időt arra, hogy bizonyítsák, ez a városvezetés sem különb a másiknál, sőt, ez jobban bűzlik. Most pedig, az emberi jogok nemzetközi napján a DNA a média elé vetette Soós Zoltánt, hadd csontozza ki a hagyományos sajtó, ha már a választási kampányban elhanyagolta a nagyérdemű, amely imádja a lincshangulatot. Volt egy időszak, amikor a politikusok főműsoridőben közvetített meghurcolása a nemzet szórakoztatását jelentette és annak bizonyítását, hogy Románia jogállam... Most ebből kaptunk ízelítőt.

Történt ugyanis, hogy a polgármestert hétfőn délután behívták az ügyészek, aztán úgy döntöttek, hogy bent tartják, és kérik az előzetes letartóztatását. De a tárgyalás előtt megmutatják országnak-világnak, hogy jár az, aki – a gyanú szerint – csúszópénzt fogad el. Nem tudjuk az ügy részleteit, és ebben a fázisban nem is ez a fontos – a városvezető ugyanis mindaddig ártatlan, amíg be nem bizonyítják, hogy bűnös. Csakhogy itt mintha ennek az ellenkezőjét láttuk volna: a vádlott bűnösnek tekintendő mindaddig, amíg ártatlanságát nem bizonyítja. Egyébként is, politikusról van szó, annak benne van a vérében, hogy seggnyalás közben „lopik” és saját haszna szerint alakítja a „szisztémet”.

A hazai igazságszolgáltatás egyébként is megtépázott rendszere könnyen elveszítheti hitelét az ártatlanság vélelmének tiszteletben tartása nélkül. Az elmúlt napok és hetek történései után, amikor csalódnunk kellett az állami intézményekben, nagy erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy megőrizzük hitünket az igazságszolgáltatásban, és bízni tudjunk abban, hogy nem politikai leszámolás zajlik. A politikai polarizációra hajlamos társadalmunkban különösen veszélyes ez a vállalkozás – ez az ügy ugyanis nemcsak a bírósági teremben zajlik, hanem a közösségi média és a sajtó terében is, ahol a lincshangulat nagyon könnyen felülírja az ártatlanság vélelmét. Ha viszont a politikai leszámolás árnyéka vetül az igazságszolgáltatásra, bármennyire is látványos legyen az a társadalom számára, nem csupán az egyéni jogok sárba tiprását jelenti, hanem a demokrácia alapjait is aláássa. Azét a demokráciáét, amelyben a jogállamiság nem először kezd díszletként megjelenített illúzióvá válni. Ennek alapja az igazságszolgáltatás, amelynek hitelessége nemcsak az ügyészek és bírák felelőssége, hanem a nyilvánosságot formáló új és hagyományos médiáé is.

Soós Zoltán 2021 júniusában hadat üzent annak a korszaknak, amikor „miccs, sör és valami színpadi fellépők jelentették a kultúrát”, rámutatva arra, hogy Marosvásárhelyen ennél többre képes, polgárai többet érdemelnek – „politikai elképzelése” ellenére azonban a tehetetlenségből azóta sem tudta teljesen kimozdítani a hivatalt. Pedig a Bolyaiak városában, ha lenne egy fix pont...

Soós Zoltán, az eddigi tudásunk alapján, nem magának, hanem a városnak akart visszaadni abból, amit az elődje évek alatt nem tett meg – mert aki lop, az nemcsak szajrét gyűjt, hanem elveszi a jövőt is. Elengedhetetlen, hogy a városvezetés olyan irányba fordítsa Marosvásárhelyt, amely nemcsak a jelen problémáira reagál, hanem hosszú távú megoldásokat kínál – a kultúra, az oktatás, és a társadalmi igazságosság terén egyaránt. Ez őszinte szándékkal és politikai tisztességgel tud működni. A polgármester nem cserélte le a gyerekei Monopoly-pénzét igazi eurósokra, nem tapétázta ki a lakását igazolatlan eredetű festményekkel, nem jár golfozni, luxusnyaralásra, nem drogozik, nem köztörvényes. A közjó iránti elköteleződése megkérdőjelezhetetlen, sikerei mellett ott vannak a kudarcok is, például az a kontraszelekció szellemében készült kulturális stratégia, amelyen hangosan nevetett Erdély. De ettől függetlenül minden kétséget kizáróan állíthatjuk, hogy Soós az a biztos pont akart lenni, amely Marosvásárhelyen ismét fontossá teszi a kultúrát, amely végre a közjót szolgálja.

Az elmúlt három nap szomorú története egyszerre szól arról, hogy Soós Zoltánnak sikerül-e végigvinnie a tervét, és bizonyítani, hogy a kultúra, az oktatás és az igazságosság egy jobb élet alapfeltételei, és arról, hogy a közösségnek sikerül-e túllépni a régi reflexeken. Ez kell ahhoz, hogy Marosvásárhelyt ne mocsárnak, hanem otthonunknak tekintsük, mert a hárombetűs intézmények döntései ellenére megérdemlünk egy jobb jövőt.

(Nyitókép: Soós Zoltán Facebook oldala)