Egyelőre nem tudjuk, hogy mit tanultunk a tavalyi kudarcos államfőválasztást követő időszakból, csak sejtjük, hogy valamit (talán) igen. Az világos, hogy a 2024-es vokscsata eseményei komoly kihívások elé állították Románia demokratikus intézményeit, és sürgetik a politikai osztályt, hogy helyreállítsa a közbizalmat és megerősítse a demokratikus normákat, a hogyant azonban még mindig homály fedi. Két nap múlva hivatalosan is elstartol a választási kampány – május 4-én kiderül, hogy ki hogyan tudja maga mellé állítani a roppant fragmentált szavazótábort, és egy fokkal tisztábban fogjuk látni a május 18-i második forduló végkifejletét, addig azonban nyakig benne leszünk maradunk a társadalom erodálódásában, amelyre egyelőre nem találtunk tartós sebtapaszt.

Most ott tartunk, hogy legalább öt felmérés szerint George Simion és Victor Ponta jut be az államfőválasztás második fordulójába. Egy felmérésre lehet legyinteni, de ötre már balgaság – okosabb elgondolkodni azon, hogy mi történt, és milyen következményekkel kell számolnunk. George Simion esete egyszerű: Călin Georgescu kizárásával nem volt más választása, ha pártja élén akar maradni, bele kellett álljon a táncba, amelyben a ritmust csak a szélsőséges narratívák adják. Victor Ponta más történet. Vérszemet kapott, amikor Crin Antonescut a PSD által támogatott jelöltként látta, (ha a liberális politikus ennyi év után újrahasznosítható, akkor ő is). Sebastian Ghiță România TV-tulajdonos pedig Marcel Ciolacu tavaszi kudarca után benne látja a lehetőséget a saját jelöltre éhes szociáldemokrata választótábor beetetésére. Amennyiben ez a forgatókönyv érvényesül, kikövezett útja lenne a Cotroceni-palotába, hisz a szélsőséges kijelentései ellenére ő az európaibb, értsd: reális alternatíva azok számára, akik ugyan elégedetlenek a jelenlegi rendszerrel, mégsem akarnak szélsőséges politikust az ország élén látni.

George Simion a 31 százalékos támogatottsága ellenére Crin Antonescuval és Nicușor Dannal szemben is veszítene. A kormánykoalíció jelöltje az eddig publikált felmérések szerint lemarad az élmezőnytől, ami a közvélemény-kutatások hitelvesztése ellenére is több kérdőjelet vet fel, mint amennyi megnyugtató választ ad. Annál is inkább, mert a magyar közösség számára a jelenlegi kínálatból ő jelenti az egyetlen esélyt. A magyar választók politikai súlya ugyan korlátozott, de kulcsszerepük lehet, ha szavazataik egyetlen jelölt mögött vannak. Crin Antonescu nem egy esély, hanem az esély. Másfél hónap múlva kiderülhet, hogy mekkora.

A többiekkel kapcsolatban még illúzióink sem lehetnek. A partiképes Nicușor Dan megpróbál jó arcot mutatni – ma például bejelentette: a körvonalazódó Ponta–Simion döntő miatt hajlandó visszalépni az esélyesebb Európa-párti jelölt javára. hajlandó visszalépni az esélyesebb Európa-párti jelölt javára. Nyilatkozata mögött azonban a politikai számítás áll, hogy nála legyen a kezdeményezés (ahogy megpróbálta ezt megtenni az indulása bejelentésével is) – nyilvánvalóan az általa megrendelt felmérésekben akar majd hinni, amelyek nem teszik őt Antonescu mögé. De elmondhatja, hogy részéről megvolt a nyitottság a szélsőségesek közös legyőzése érdekében.

És a szélsőségek előretörésével kezdeni kell valamit. Láthattuk tegnap a szurkolóverést Kolozsváron, a magyar szó miatt. Azokat a belső társadalmi repedéseket, amelyek tavaly november óta megjelentek, illetve felerősödtek, nem lehet egyszerűen elfödni, mert világosan jelzik a bajt: a szimbiózis korát felváltotta a kirekesztés. Ez a következménye annak, hogy politikafogyasztóból politikaalkotókká váltak a választók – gyorsan, másodpercek alatt alkotnak azonnali véleményt ítéletet egy-egy politikusi Facebook-poszt, TikTok-videó alatt. Pillanatnyi „lényeglátás” után válnak kedvencekké vagy utáltakká a politikusok, mozdulnak meg tömegek, nyert teret a populizmus és jelennek meg igen mély társadalmi törésvonalak. Már nem az a kérdés, hogy hogyan gondolkodunk valamiről (és mindenkinek ugyanannyit ér a gondolata), hanem az, hogy hogyan viszonyulunk a politikushoz, és így lehet a tömegek politikai akaratnyilvánításából tömegdemokrácia, ami háttérbe szorítja a mélyebb politikai vitákat. Nem a politikai megosztottság a baj, hanem az a morális válság, amibe kerültünk és ami egy idő után szükségszerűen fordul át diktatúrába. Az előttünk álló 30 nap kérdése, hogy sikerül-e olyan politikai kultúrát teremteni, amelyben a választók ismét hosszabb távú perspektívát keresnek, nem csak pillanatnyi benyomások alapján döntenek. Én a magam részéről maradnék a képviseleti demokráciánál.

(Kép forrása: rmdsz.ro)