Két kérdés határozza meg a májusra tervezett megismételt elnökválasztás végeredményét. Az egyik, hogy indul-e, indulhat-e a versenyen Călin Georgescu, az alkotmánybíróság által érvénytelenített megmérettetés első fordulóját megnyerő jelölt. Több ügy is a bíróság döntésére vár Georgescu kampányával kapcsolatban: Ha ezek közül lesz legalább egy olyan ítélet, amely az elkövetkező hetekben, hónapokban érintettnek találja illegális kampányeszközök használatában a novemberben függetlenként induló jelöltet, akkor búcsút inthet újabb indulásának.

Ma még az sem világos, akar-e indulni a megismételt elnökválasztáson Georgescu. Ügyvédje, ő maga és támogatói is azt ordítják naponta, hogy törvénytelenül érvénytelenítették a korábbi választást. Illegálisnak tartják Klaus Iohannis mandátumának meghosszabbítását is, s ennek következtében az államfő által szignált kormány is törvénytelen, természetesen. Márpedig egy illegális kabinet által hozott döntés a választásokról úgyszintén a törvényeken kívül áll, ugyebár. Ha Georgescu kitart érvelése mellett, akkor nem indul az általa minden szempontból törvénytelennek tartott új megmérettetésen.

Ha viszont mégis indulhat, s indul is az elnökválasztáson, akkor a jelenlegi erőviszonyok szerint Călin Georgescunak hívják majd Románia következő elnökét. A kormány hatékony kampánycsapatként működik számára: minden alkalom, amikor valamelyik miniszter megszorításról, nehéz helyzetről, csökkentett kiadásokról beszél, Georgescut segíti. Marcel Ciolacu már akkor is növeli az ultranacionalista táborhoz köthető jelölt választási esélyeit, amikor egy udvarias Jó napot kívánokkal köszönti a tévénézőket.

A másik fontos kérdés az elnökválasztással kapcsolatban a második fordulóra esélyes, hiteles jelölt megtalálása a hőbörgő rendszerellenesekkel szemben álló oldalon. Meggyőződésem, hogy itt csak egy szalonképes szuverenista rúghat labdába. A probléma ugyanis nem az Egyesült Államokban hatalomra kerülő, Európában pedig rohamosan teret nyerő szuverenista politikával, hanem a divatossá vált jelzőt maguknak kisajátító román ultranacionalista táborral van. Ők csupán az elégedetlenség hullámára felült zavarkeltők, sarlatánok és botrányhősök.

A választópolgárok többségének elvárása ellenben jogos és egyértelmű: olyan államfőt akarnak, aki bátran védi az ország politikai és gazdasági érdekeit nemzetközi szinten, nem bújik el a semmitmondó Európa-barát jelző mögé, az emberek véleményét előtérbe helyezve viszonyul például a háború kérdéséhez, van stratégiája a változásban lévő világrend időszakában. Talál-e ilyen jelöltet az ultranacionalistákkal szemben álló oldal? Ma még korai erre választ adni.

Crin Antonescunak volt olyan politikusi időszaka, amikor meglepően bátor, határozott és világos üzeneteket fogalmazott meg az egységesítésre törekvő Brüsszel irányába. Ha úgy tetszik, egyfajta szuverenista politikát képviselt, szalonképes formában, egyetlen pillanatig sem megkérdőjelezve Románia EU- vagy NATO-tagságát. Hogy most is alkalmas-e egy ilyen kampány felvállalásra, egyelőre nem tudjuk. Az valószínűsíthető, hogy meggyőzheti a Georgescu irányába kacsingató PSD-szavazók többségét, s a Nicuşor Danhoz vagy Elena Lasconihoz húzó progresszistákat egy részét is. Bonyolíthatja a képletet az utóbbi években egy koherens szuverenista álláspontot képviselő Victor Ponta színre lépése.

Kicsit sem mellékes, hogy az elkövetkező időszakban – felmérések ide vagy oda – a titkosszolgálatok berkeiben is születnie kell egy olyan többségi döntésnek, amely zöld jelzést ad a kiválasztott „esélyes” államfőjelöltnek. Májusig – a halhatatlan Ion Iliescut idézve – ismét dübörög egy nagyot az „eredeti román demokrácia”.