A felmérések szerint egy dologban lehetünk majdnem biztosak az elnökválasztási kampány célegyenesében: a mindig fegyelmezetten voksoló szociáldemokrata hívek beszavazzák a második fordulóba Marcel Ciolacut. A második helyért viszont egész komoly verseny kezd kialakulni.

Nicolae Ciucă, George Simion, Elena Lasconi, esetleg Mircea Geoană? A különböző közvélemény-kutató cégek adatai olykor alaposan eltérnek egymástól. Nyilvánvaló, hogy attól is függ az „állás”, hogy ki a megrendelő. Ha valamelyik jelölt időlegesen felkapaszkodik a döntő menetet érő második pozícióba, az máris győzelemre is esélyes benyomást kelt a potenciális választóban, márpedig a szavazó szeret részese lenni a politikai sikernek.

Külön figyelmet kap a kampányban a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) államfőjelöltje. Alapvetően mindegyik induló Simiont látná szívesen ellenfélként a döntőben, hiszen az AUR-os vezérrel szemben álló versenyző azonnal a demokrácia megmentőjévé válna, s maga mögött tudhatná az országos média és a politikai paletta majdnem teljes egészét. Ez a játék mára leegyszerűsödött, csak Ciolacunak van esélye arra, hogy a második fordulóban összecsapjon Simionnal.

A megmérettetéseken olykor a taktikázni igyekvő szavazópolgár hajlamos alkalmazni a „hasznosnak” vélt voksot. Azaz lenne ugyan kedvenc jelöltje, de inkább arra az indulóra nyomná rá a pecsétet, akit esélyesnek tart a győzelemre. Működhet-e ez nálunk, erdélyi magyaroknál? Mint általában minden román politikai mozgást, az elnökválasztást is érdemes kizárólag magyar szemmel nézni. Vegyük  sorba a második fordulóba jutásra, s így akár a versengés megnyerésére is esélyes jelölteket. George Simionra kár időt vesztegetni. Minden más üzenetét felülírja az utóbbi időben tudatosan visszafogott magyargyűlölete, az úzvölgyi temetőgyalázása, az általa irányított AUR folyamatosan adagolt magyarellenes parlamenti performanszai és törvényjavaslatai.

Nicolae Ciucă? Hírhedtté vált könyvében politikai szerepvállalásának kezdetét egy 2019-es Klaus Iohannisszal folytatott „beszélgetéshez” köti. „Telefonhívást kaptam Románia elnökétől. Megkérdezte, beleegyezem-e, hogy tartalékos állományba kerüljek, és védelmi miniszter legyek. Az elnök a fegyveres erők főparancsnoka, és bár kérésként hangzott el, az ő részéről ez egyfajta parancs volt, amit nem utasíthattam vissza” – írja könyvében a liberális államfőjelölt.

Parancsra lett tárcavezető, ahogyan nyilván államfőjelölt is. A döntést az utóbbi esetben is Iohannis hozta. Kétségünk sem lehet afelől, hogy Ciucă az Orbán Viktornak hátat fordító, a magyarokat gúnyos nyilatkozatokkal megalázó, az év végén leköszönő államfő politikájának követője lenne. A volt tábornok már gyakorol: nemrég a magyar miniszterelnök „illiberális rendszerével” riogatva beszélt a szociáldemokraták és az AUR vélt együttműködéséről.

Elena Lasconi? Megígérte: ha államfővé választják, nemkívánatossá nyilvánítja, kitiltja Románia területéről Orbán Viktort. A Mentsétek meg Romániát Szövetség elnökeként pedig nevét adta az erdélyi magyarok képviseletére, nyelvhasználatára halálos ütést mérő közigazgatási átalakításhoz, a megyehatárok átrajzolásához, székelyföldi kisvárosok, községek ellehetetlenítéséhez.

Mircea Geoană lassan már nehezen említhető esélyesként a döntő menetre, de azért egy-egy felmérés még számol vele. „Kis” gond, hogy a függetlenként induló államfőjelölt jóval inkább kötődik a régi Szociáldemokrata Párthoz (PSD), illetve annak elődpártjaihoz, mint sok jelenlegi PSD-vezető. Geoană a fekete március kirobbantásában szerepet játszó Ion Iliescu szárnyai alól került a politikába, s ezt a NATO-főtitkárhelyettesi pozíció sem feledtetheti.

A biztos továbbjutónak tartott Marcel Ciolacu mellett a második fordulós szereplésre esélyes román államfőjelöltek közül – eddigi megnyilvánulásaik, illetve politikai múltjuk alapján – egyik sem érdemel taktikai, „hasznos” voksot magyar embertől november 24-én. Elég lesz majd a második menet előtt a hagyományossá vált „kisebbik rossz” körüli dilemmát feloldani.

(Nyitókép: Pataky István)